Category Blog

Négy nap Kínában

Képernyőkép, Aurélien Comte, Instagram, sztori

A majdnem 3 hónapos szünet után egy nyúlfakrnyi következett a két kínai forduló között. És míg Rob Huff magyarázatából megpróbáljuk megérteni, milyen utcai pálya is Wuhan, ami szerinte egyáltalán nem is olyan, mint egy utcai pálya, addig a mezőny tagjai szanaszét szóródva töltötték rövidke kínai nyaralásukat. A szociál média engedett némi betekintést ebbe, és a két nagyon is komoly kínai hétvége között most jöjjön egy kis nagyon is komolytalan válogatás mindebből.

Tovább

A Borković eset margójára

Fotó: Magyar Szilvia

Egy rosszul sikerült verseny után valaki kiszállt az autójából és akkora lendülettel vágta földhöz a kormányt, hogy majdnem sérülést okozott vele a saját édesapjának. Az ezek után következő viselkedése miatt egyik szerelője hónapokig nem jelent meg nála. Egy ronda, ám nem szándékos ütközés következtében két ember állt a versenybíróság előtt. Az egyik hisztérikus volt és szándékosságot próbált rábizonyítani a másikra. Egy vasárnap délután, két idegen férfi, két kamion között, a paddock egy elhagyatott részében kis híján megvert egy női újságírót, nemzetiségére való hivatkozásul. Két ember egy koccanás és annak kommentálása ürügyén csaknem verekedésig összeszólalkozott a paddockban. Egy nemzetközi szintű, sokak számára inspirációként / példaképként tisztelt versenyző olyan szinten bántalmazott pszichológiai értelemben egy női újságírót (ráadásul okot sem nevezett meg), hogy az illető hölgy szó szerint sírógörcsöt kapott a médiacenterben. Egy versenyző hirtelen felindulásból orrba vágta egy versenyzőtársa egyik rokonát a paddockban. Ez mind-mind velünk történt meg, itt, a TCR EU (vagy épp a WTCR) paddockban, és most figyelj: 2018 május 5 és 2018 szeptember 23 között – mindössze négy és fél hónap alatt!

Tovább

Madarat tolláról, versenyzőt rajtszámáról (WTCR, 2. rész)

Fotó: Francois Flamand / DPPI (FIA WTCR Media)

Úgy 10 napja dobtuk fel a kérdést a közösségi médiában, hogy a WTCR versenyzői közül ki miért vezet azzal a rajtszámmal, amivel. Az első részben megtudhattuk Michelisz Norbert, Aurélien Comte, Thed Björk, Rob Huff, Gabriele Tarquini, Yvan Muller és Yann Ehrlacher rajtszámának titkát. A mai epizódban Nagy Norbert, Tom Coronel, James Thompson, a Comtoyou versenyzői, és Mato Homola mondják el, hogy van-e oka a rajtszámuknak, és ha igen, akkor mi az.

Tovább

Madarat tolláról, versenyzőt rajtszámáról (WTCR)

Fotó: Florent Gooden / DPPI (FIA WTCR Media)

Bár a DTM és a TCR EU immár megkezdte az idény második felét, a WTCR uborkaszezonjából még vagy három hét van hátra. Így aztán, hogy addig se unatkozzunk, körkérdést intéztünk a versenyzőkhöz a közösségi média segítségével (is). A kérdés pedig: ki miért versenyzik éppen azzal a rajtszámmal, amivel. Ez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, de azért itt van néhány válasz, amikre a kérdés felvetése óta szert tettünk.

Tovább

Zanardi: “Öreg ember vagyok, ne viccelődjetek velem!”

Fotó: BMW Motorsport, Instagram

Van egy fantasztikus és a maga nemében páratlan videó a YouTube-on, ami vasárnap éjjel került oda. Egy 51 éves olasz vezet rajta versenyautót, lábak nélkül, belülről. De nem csak ezért fantasztikus. Annak, aki még nem látta, itt egy kis ízelítő magyarul.

Tovább

Gyertyák a síron – Kesjár Csabára emlékezünk – a fotós blogja

A ma kongresszusi központként szolgáló náci kolosszeum a Dutzendteich partján Fotó: Schneider Erika

Amikor megkérdezik tőlem, mi életem első Forma 1-es emléke, mindig azt mondom, hogy egy esti TV híradó, amiben a bemondó a nemzetközi híreket olvassa. Ez a bizonyos arról szólt, hogy egy 16 éves brazil lány az apja szolgálati fegyverével öngyilkos lett, mert nem bírta feldolgozni Ayrton Senna halálát. 1994 nyarát írhattuk, én akkor 12 éves voltam. Ám, ha azt kérdezik, hogy mi az első emlékem, ami az autóversenyzésről szól, akkor a válasz Csabi. A Kesjár Csabi…

Tovább

A Norisring először, és szerintem nem utoljára – a fotós blogja

Fotó: Schneider Erika

Emlékszem egy nagyon régi családi beszélgetésre, az apai nagyszüleimnél röffentünk össze, épp itthon voltak Németországból a nagybátyámék is. Ebéd után nézegettük az akkor frissen készült Forma 1-es képeimet. Ne gondoljatok komoly fotóművészeti alkotásokra, sőt! Nagyjából csak én tudtam, hogy a kettős drótkerítés és az arra kiaggatott műanyag kukazsák mögötti piros valami épp Michael Schumacher Ferrarija. Az, a 2001-es volt életem első autóversenye, ahol élőben is kint voltunk édesapámmal, és lelkesen meséltünk a többieknek mindketten a hungaroringes élményekről, hangokról, szagokról, történésekről. A beszélgetés egy mondata akkor nagyon megmaradt bennem, miszerint a Nürburgring nem Nürnberg mellett van.

Tovább

Új kaland: GT Masters – a fotós blogja

Fotó: Schneider Erika

Azzal az érzéssel jöttem haza Ausztriából, hogy ez volt az idei év eddigi legjobb versenyhétvégéje, pedig idénre már túl vagyok egy páron. Most jártam harmadjára a Red Bull Ringen, de mégis először, GT Masters hétvégém sem az első volt, de mégis első alkalommá vált. Hogy mire is gondolok pontosan?

Tovább

“Magyar voltál, ezért!” (jegyzet)

Fotó: Magyar Szilvia

„És észt voltál, litván, román… Most hallgass és fizess…” – nem mondom meg, honnan az idézet, ugyanis egy jó magyarnak ezt a verset illik ismernie! Ezt a cikket két okból írom meg, habár nem akartam: az egyik, hogy némelyek nem értették az egyik korábbi cikkemben a zárójelest megjegyzést, a másik pedig az, hogy amióta hazajöttünk Zandvoortból azóta is folyamatosan olvasom olyan külföldi versenyzők okolását ütközésekért, amikről ők nem tehettek, de a másik résztvevő magyar volt, s hát okolni csak kell valakit, nem igaz? Álljon itt a csupasz valóság arról, hogy mi történt azon a vasárnap délutánon a paddockban. Az egyetlen helyen, ahol soha nem féltem, mert az elmúlt 10 évben (!) olyan volt nekem, mint az otthonom. Sokkal régebb óta, mint bármely magyarnak.

Tovább

Élet 220 fölött…

Az első borító

A tavaly végleges formába öntött és nyomtatásban is megjelent 10 év WTCC után az akkori szerzőpáros egyik tagja egy kiváló fotóssal karöltve új túraautós témájú könyvbe kezdett. A könyvet a Closed Wheel Racing médiacsoport adja ki, és az előző koncepcióhoz hasonlóan ismét nem a szerzők pénztárcáját gyarapítja a bevétel.

Tovább