Madarat tolláról, versenyzőt rajtszámáról (WTCR)

Fotó: Florent Gooden / DPPI (FIA WTCR Media)

Bár a DTM és a TCR EU immár megkezdte az idény második felét, a WTCR uborkaszezonjából még vagy három hét van hátra. Így aztán, hogy addig se unatkozzunk, körkérdést intéztünk a versenyzőkhöz a közösségi média segítségével (is). A kérdés pedig: ki miért versenyzik éppen azzal a rajtszámmal, amivel. Ez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, de azért itt van néhány válasz, amikre a kérdés felvetése óta szert tettünk.

#5 Michelisz Norbert – Puszta véletlen

Fotó: Jean Michel Le Meur / DPPI

Michelisz Norbert már a túraautózásba is akkora kapkodásban csöppent bele, hogy az első versenyén még a nevét is rosszul írták fel az autóra. Így: „Michelis”. Ki törődött ebben a rohanásban számokkal – no meg ki emlékszik azokra? És hogy az ötös honnan lett? „Igazság szerint nem köthető semmihez a #5. Egyszer véletlenül ezt kaptam. Puszta szerencse, hogy a csapat is ezt kapta, amikor felléptünk a WTCC-be, a 2010-es szezonban. És ettől a pillanattól kezdve automatikusan 5-ös vagyok. Azt hiszem, ez most már mindig elkísér majd, bár remélem, hogy egyszer azért megváltozik…” – mondta Norbi. Nem kérdéses, hogy igazából az egyesre szeretné lecserélni.

#7 Aurélien Comte – A mázlista

A kis francia versenyzett már mindenféle számmal, mire elértünk az egyhétvégés Európa-kupához 2017-ben, ahol a nevezési listára a 7-es számmal került fel. „Tavaly az Európa-kupában megkaptam a hetest, és láthatóan szerencsét hozott. Amikor a WTCR-ben azt mondták, hogy választhatunk számot, akkor úgy gondoltam, miért ne tartanám meg…” – mondta Comte.

Fotó: Magyar Szilvia

Aki nem ismerné a sztorit, Aurélien az Európa-kupát egy DSG váltós autóval nyerte meg, melynek papíron a legkisebb motorteljesítménye volt az egész mezőnyben. Emellett a két futam egyikén sem sikerült győznie, és pontegyenlőség állt fenn közte és Giacomo Altoé között, miután a második versenyt leintették. Az döntötte el a helyzetet, hogy Gabriele Tarquini akkor még a „láthatatlan” Hyundai-jal versenyzett, és a második futamot ő nyerte Comte előtt. Viszont, mivel a Hyundai homologizációja nem volt végleges, így pontot sem szerezhetett, ennek következtében a győzelem papíron a franciáé lett. Mivel pedig pontegyenlőség esetén a győzelmek száma a döntő, így a kupagyőztes cím is. A dolog pikantériája, hogy mire ő visszaért a paddockba leintés után, mi ezt kiszámoltuk a képernyő előtt, ő viszont csak jó öt perc múlva tudta meg, amikor a csapata mondta, hogy örülhetne egy kicsit jobban is egy Európa-kupának…

Hogy a választása mennyire jó volt, azt az is igazolja, hogy az esetek 80%-ában még mindig egy piszok nagy mázlista: amióta beindult az autó, sorra szerzi vele a dobogókat, és – bár kétségbeesés nem egy sajtótájékoztatón uralkodott el az arcán – valahogy mindig akadt eddig valaki, aki tolmácsolt…

#11 Thed Björk – A bajnok, kétszer

Ha valaki megnyeri a bajnokságot, az is a jutalma, hogy választása szerint elviheti az egyes rajtszámot a következő szezonra – már ha van következő szezon, ugye. Thed üröme az örömben az volt, hogy – bár hiába lett neki új csapata és új autója, ezáltal helye a WTCR-ben – a WTCR (ki tudja milyen megfontolásból) nem tekinthető (vagy Francois Ribeiro által nem tekintett) a WTCC jogutódjának. Tehát egy új bajnokság, és mint olyan, nem lehet transzportálni az egyes rajtszámot egy régiből. Pontosan ugyanígy volt Jean-Karl Vernay is, aki a TCR International bajnokaként tartott volna igényt a #1-ra.

Fotó: Magyar Szilvia

„Sajnos azt mondták, hogy ez egy új bajnokság, így nem használhatom az egyes rajtszámot, de ekkor úgy gondoltam, hogy akkor jó lesz nekem az is, ha két egyest használhatok, ezért választottam a 11-est.” – mondta Thed.

A kérdés csak annyi, ha egyszer mégis lesz újra túraautó világbajnokság, ahol jogilag őt illeti az egyes rajtszám, vajon megkaphatja-e az első idényben?

#12 Rob Huff – Visszalopta

Hosszú évek óta tudom, hogy Huffot milyen szálak fűzik a 12-eshez, egyik első vele készült interjúmban egyből rákérdeztem. Azzal a jól ismert mosollyal mesélte a történetet, amikor nem tudhatod, hogy most csak téged akar ugratni, vagy tényleg komolyan gondolja, amit mond:

Fotó: Francois Flamand / DPPI (FIA WTCR Media)

„Azért versenyzem ezzel a számmal, hogy idegesítsem Yvan Mullert – mondta és jót nevetett. – Ez egy jó szám, hát lenyúltam tőle! Nem, nem. Komolyra fordítva a szót a 12-es az a szám, amivel annak idején gokartoztam. És a szám, amivel annyi bajnokságot nyertem. És amikor a WTCC-ben azt mondták, hogy válasszunk magunknak állandó számot, akkor a 12 Yvané lett. Amikor aztán megnyerte a bajnokságot és egyesre váltott, akkor én azt mondtam: „OK, de akkor kérem a 12-est!”. Szóval, először is ez az én szerencseszámom. Másodszor pedig tényleg idegesíteni akartam Yvant.”  

Lehet-e ehhez bármit hozzátenni? Csak annyit, hogy ha elviszed az egyest, jól gondold meg! Lehet, hogy valaki közben visszalopja tőled a rajtszámát, amire csak azért tehetted rá a mancsodat eredetileg, mert te voltál az idősebb!

# 30 Gabriele Tarquini – Örökség gyermekemtől

Amikor Gabriele Tarquini megnyerte a világbajnokságot 2009-ben, azt mondta, csak azért marad még egy évet, hogy versenyezhessen egyes rajtszámmal. Nos, a még egy évből sokkal több lett, és 2011-re vissza kellett adnia az egyest, de a legkisebb elérhető szám a 2-es volt. Ezért évekig azzal láttuk az olasz bajnokot. Aztán végül mégis eljött a visszavonulás, és amire nem számítottunk: a visszatérés is.

Fotó: Francois Flamand / DPPI

„Ez az autó az én gyerekem!” – mondta Tarquini az idénynyitó után, teljes joggal, hiszen időt, energiát és pénzt nem kímélve fejlesztették azt a Hyundai-jal karöltve, több mint egy évig.

Amikor a Volvo megjelent a WTCC-ben, azért versenyzett minden versenyzőjük hatvanvalahanyassal, mert a 60-as modell átalakított változatát használták versenyzésre. Így aztán ember nem volt a talpán, aki meg tudta jegyezni, hogy akkor most ki a 61, a 62, a 63, és így tovább. Szerencsére a BRC-nél ilyen probléma nincsen, mert az i30-ból származó 30-at csak Tarquini örökölte meg „gyermekétől”.

#48 Yvan Muller – Némi matek

Azt ugyan nem tudom, hogy a négyszeres világbajnok annak idején mi okból kérte el a 12-t, amikor állandó számokat kellett választani, az pedig végképp rejtély számomra, hogy – amikor a 12-esre Huff visszatette a mancsát, akkor – miből lett a 68-as, hiszen még a születési év is ’69 az ő esetében.

Fotó: Magyar Szilvia

Vissza is vonult a versenyzéstől úgy, hogy sosem tudtuk meg a száma történetét, viszont jött az unokaöccse, akire örökül hagyta a 68-ast. Aztán, hogy hogy nem, úgy fordult a kocka, hogy Yvan Muller ismét versenyez idén, és nem kellett sem matekzseninek sem gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk: egy 4-szeres világbajnok, akinek eredetileg a 12-es volt a rajtszáma, hogyan is kötött ki végül a 48-nál. Az már csak a csavar a dologban, hogy Yvan amúgy is olyan, ahogyan egy magyar közmondás mondja. Mégpedig: „Nem enged a 48-ból!”…

#68 Yann Ehrlacher – Ajándék

Yann rajtszámának története a fentiekből világossá is vált. Mint elmondta tavaly, amikor csatlakozott a WTCC mezőnyéhez: szerette volna kifejezni köszönetét és nagyra becsülését nagybátyjának az eddigi támogatásáért, és a rajtszáma akkor szabad volt. Yvan felajánlotta, hogy versenyezhetne ezzel, Yann pedig köszönte szépen a gesztust is, meg hogy így ki tudja fejezni nagyrabecsülését a nagybácsi életműve iránt, és máris az autóján virított a 68-as.

Fotó: Magyar Szilvia

Mára elég is ennyi a rajtszámokból. Ha további versenyzőktől érkezik magyarázat, azokat egy következő cikkben tárgyaljuk. Addig is: már csak 3 hét van hátra az uborkaszezonból…  

Magyar Szilvia

Comments

comments