Örkény István Tanuljunk idegen nyelveket c. írása itt olvasható, a címre kattintva. A BMW, mely kb. 20 éve életem szerelme (ha autómárkáról van szó), volt olyan kedves, hogy interjú készítési lehetőséget biztosított a pilótákkal. Hogy hogy jön ide Örkény? Hát csak úgy, hogy megcsináltuk az interjút Timo Glockkal is! De hogyan!?
Tovább
Pénteken az őszinte megdöbbenés volt az első érzés, amit kiváltott belőlem a DTM-mel való találkozás. A média busz egészen a sajtóközpont ajtajáig vitte fel a kollégákat, és volt lehetőségünk körülnézni a paddockban… A formula-1-es motorhome-okhoz képest ezek a hadiszállások talán leginkább palotáknak nevezhetőek!
A németek minimum villákat építettek a paddockban. És nem csak a csapatok! Például a most debütáló Hankook is egy minimum kétszintes, kacsalábon forgó építménnyel képviselteti magát.
Sokat látott fotós kollégánk is álmélkodva jegyezte meg: “Ilyen még a Forma-1-ben sincs!”.
Tovább
Szóval a versenyleírást ott hagytam abba, hogy Rob Huff és James Thompson (no meg Dusan Borkovic) jogosan látták úgy, hogy mások rajtbalesetébe keveredtek vétlenül, Yvan Muller – sokadik nullás futama után – Jose Maria Lopezt tette felelőssé mindenért, Lopez pedig azt mondta, nem tehet semmiről, mert nem látta, mi folyik a háta mögött.
Bár a hírek szerint a Citroën leült beszélgetni a pilótáival, Yvan Muller fontolgatja, hogy négyszemközt is beszélgessen Pechitóval…
Tovább
A Hungaroringen lehetőséget kaptam arra, hogy egy kicsit belessek egy csapat életébe. Így aztán megtudjuk, miért is jó olasz csapatban versenyezni, ki Coronel “videós embere”, mi a legjobb abban, ha Chilton a csapattársad, és vajon mit kell csinálni, ha Zanardi banánt csinált a kocsiból szombaton délután, és nyakunkon a vasárnapi verseny?
Vannak napok, amikor nem minden úgy sikerül, ahogy akarjuk. Vannak napok, amikor semmi… Ez a vasárnap nekem is egy ilyen félig sikerült nap volt, de meglepő módon ezúttal Loebnek jutott a semmi-sem-sikerül.
Ez egy páros interjú lett volna, hiszen már legalább három hete piszkálja mindenki csőrét, hogy mi is folyik egészen pontosan a Citroënnél. Ha röviden akarjuk kifejteni, akkor az újonc argentinnek elég régóta minden-sikerül napjai vannak, és elég sokszor egy kilencszeres rali világbajnok kárára, Loebön pedig egyre inkább látszik, hogy mindezt nem élvezi annyira, mint ahogy azt ő eredetileg elképzelte.
Tovább
Arany János szerint “ez a legnagyobb cél, itt, a földi létben”. A WTCC-ben nem olvasnak Arany Jánost, valahogy a legtöbben mégis tudják ezt. Én nem titkolom, hogy a WTCC közvetlensége, nyitottsága, az emberek kedvessége, tényleg emberi mivolta, az, hogy ez egy világ, ahol még mindenkinek a helyén van a szíve, engem egyetlen óra alatt győzött meg arról, hogy én nem akarok többé F-1-es újságíró lenni. Én azóta az 5 és fél évvel ez előtti nap óta csakis WTCC újságíró akarok lenni. És azóta minden évben akadt olyan verseny – néha több is – melyben világosan megmutatkozott: itt emberek versenyeznek. Szeretnek, (néha utálnak), nevetnek, sírnak, játszanak, félnek, van szívük, és tudják a másikról, hogy neki is van.
Én mindig azt hittem, hogy ez egy tipikus magyar hozzáállás a dolgokhoz, de tisztán látszott a WTCC ausztriai időmérő edzéséből, hogy nem, sajnos ez egy nemzetközi tendencia…
Hogy mi történt egészen pontosan, az látható volt a felvételeken. Miután a pilóták futottak gyors köröket, az időmérő végén az elől levők lelassítottak, hogy a mögöttük jövők ne tudjanak a szélárnyékukon utazva jobb időt elérni, mint ők. Erre aztán a versenyfelügyelők elkezdtek össze-vissza büntetéseket osztogatni, és kb. éjjel fél kettőre csináltak egy rajtsorrendet a másnapi első futamra.
Tovább
Ahogy már utaltam rá, Zandvoort előtt egy kis humor a DTM-ből. Azért, mert a DTM sem egyszerűen a versenyekről szól, időnként belefér egy-egy lazább sajtótájékoztató, vagy közönségtalálkozó.
Igazán megtisztelve éreztem magam, amikor meghívót kaptam a Finn Nagykövetségen pénteken megrendezett fogadásra. Heikki Kovalainen tiszteletére tartották, de szerintem mi, meghívottak jobban örültünk neki…
Igazság szerint vegyes érzéseim vannak ez után a Superstars hétvége után… Ha valaki szeretné, hogy 3 kifejezésbe sűrítsem a tapasztaltakat, akkor íme: pokoli meleg (paddock 35-38°C, cockpit 52°C vagy még a fölött), iszonyú sok munka enyhén olaszos szervezéssel (magyarán kicsit káoszos és melós volt), jó és izgalmas versenyek…
Social Profiles