A Hungaroringen lehetőséget kaptam arra, hogy egy kicsit belessek egy csapat életébe. Így aztán megtudjuk, miért is jó olasz csapatban versenyezni, ki Coronel “videós embere”, mi a legjobb abban, ha Chilton a csapattársad, és vajon mit kell csinálni, ha Zanardi banánt csinált a kocsiból szombaton délután, és nyakunkon a vasárnapi verseny?
A ROAL Motorsport egy teljesen olasz versenycsapat. 2001-ben alapította Roberto Ravaglia és Aldo Preo. Nemzetközi szinten jelenleg 2 versenyszériában összesen 5 pilótával képviseltetik magukat, a WTCC-ben a 2010-es év kivételével a kezdetektől jelen vannak. Eleinte a BMW ötautós gyári alakulatának a részét képezték BMW Team Italy-Spain néven. Amikor a BMW előbb leépítette majd teljesen kivonta a WTCC-ből a gyári támogatást, a csapat eltűnt. Egy év múlva tértek vissza, akkor csak egy állandó autóval, a régről ismert Tom Coronellel a volán mögött.
A ROAL ismét két autót futtat a sorozatban, jelenleg Chervrolet-ket, két Tommal a fedélzeten: Coronellel és Chiltonnal.
Jómagam a csapatot 2008 óta ismerem személyesen, még akkori pilótájuk, Alex Zanardi révén. Bár a személyzet egy része azóta kicserélődött (vagy a másik szériában, a Blancpain-ben dolgozik), a padovai székhelyű istálló azóta is csak olaszokkal dolgozik, a pilótákat leszámítva.
Szívélyes olasz fogadtatásban részesült az ötlet Maurizio Ravaglia (hivatalosan ő a sajtósuk) részéről, hogy cikket írjak a csapatról, így aztán a levelezés és az egyeztetések már valamikor a francia verseny előtt elkezdődtek. Végül a futam előtti szerdán jutottunk egyezségre, hogy megcsinálhatom a belső cikket a csapatról, csak péntek délután keressem fel a pályán Francescát és egyeztessek vele.
Órára pontosan meg tudom mondani, mikor érkezett a két fehér kamion, nagy, sötétkék ROAL Motorsport festéssel Budapestre: éppen hazafelé tartottam az M7-esen szerda este fél hétkor, amikor Érd magasságában szembetalálkoztunk. Minthogy mindkét kamiont láttam, egyértelmű volt, hogy Coronel félkész autója is megérkezett, csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e összerakniuk péntek délig, hogy indulhasson a teszten. A fő gond a futómű beállításával volt, az már kisebb problémát jelentett, hogy a szponzorok nem biztos, hogy örültek volna, ha matricák nélkül fut az autó.
Pénteken délután, a következő viszontlátás alkalmával már jóval hosszabbra nyúlt a dolog, s azt is megállapíthattam, hogy az autó futóművestül és matricástul készen lett, Tom saját maga ragasztgatta rá a matricákat…
Szemembe virít a megszokott “EAT MY DUST!” felirat a hátulján. Legközelebb talán egy “KEEP YOUR DISTANCE!” hasznosabb lenne.
Mivel a kedves olvasó eme cikk egy erősen rövidített változatát olvassa éppen (a teljes verzió majdan nyomtatásban lesz elérhető), így egyből a vasárnapi napra, annak történéseire és interjúira ugrunk most, kihagyván a pénteki és a szombati történéseket.
Egy gyönyörű vasárnap
Chilton még a szombati időmérő edzés után kifejtette, hogy a futamra nem szeretne esőt, és nem is esett vasárnap. Volt neki más gondja is, nem hiányzott még az eső is…
Boxutca nyit, az autók a rajtrácsra parkolnak. A szerelők kitolják a nagy, “kétpolcos” gumiskocsit, a versenyző zászlójával. Egymás mellett állnak a versenyautóik, Chilton a 7., Coronel a 8. rajthelyen. Az utolsó beállításokat ott végzik el, s ha már minden tökéletes, akkor hagyják magukra a pilótákat. Meglepő, de innentől igen nyugodt időszak kezdődik a csapat boxában.
A szerelők még a felvezető kör alatt visszatolnak mindent a garázsba, a megfelelően kiválogatott kerekekre melegítőpaplanok kerülnek, a versenymérnökök elfoglalják helyüket a laptopjaikkal, a gumimelegítő zsinórját a fali csatlakozóba dugják, és ha véletlenül új garnitúra gumira lenne szükség, azt is összekészítik. Aztán elkezdődik valami, amiről leginkább az jut eszembe, hogy “ha az ember hokibíró, akkor nem az a lényeg, hogy közelről nézze a meccset”. A nézőpontváltás teljes. A pályán két autó van – a saját autóid, és minden kis rezdülésre ugrani kell. Ugrik is Chilton csapata a harmadik körben, mert a pilóta félig felnyílott motorháztetővel parkol le a garázs előtt. Én csak annyit látok, hogy szinte megszállják az autót, ami 2 másodperc múlva tovább robog.
Minden hiába, ez már veszett fejsze nyele, hiába Chilton a legjobb chervolet-s a pályán, a világ végéről kell felzárkóznia, ráadásul a Hungaroringen.
A falon nem ül most senki, mindenki a garázsban figyeli az eseményeket. Francisco (Chilton versenymérnöke) a 8. körig áll szemben a tévével, aztán kimegy a garázs elé. A futam vége felé kihúzzák Chilton gumis kocsiját is.
Coronel eseménytelen versenyt fut szerencsére, az autóval semmi gond, bár némi finomhangolás még ráférne. A holland a 8., Chilton végül a 14. helyre hozza be az autót.
A két futam közvetlenül egymás után van, a szerelési idő nagyon rövid (15 perc), és a fordított rajtrács következtében a ROAL autói az igen előkelő 3. és 4. helyről rajtolhatnak.
A szerelési idő lejártával a boxutca újra kinyit, és az egész procedúra kezdődik elölről…
A felvezető kör után a mezőny elrajtol, és a szerelők összepakolják a fél garázst. Csakis a legszükségesebb dolgok maradnak kéznél. Valószínűleg pusztán beidegződés és rutin kérdése mindez, hiszen a csapat marad tesztelni a Hungaroringen, értelmetlen sietni az elpakolással, s ezen kívül is valószínűleg mindent elő fognak pakolni újra.
Jelenleg két ember ül a boxutca falánál, a 4. körben mutogatnak is a garázsnak, hogy kérnek valamit. Ha valamelyikük is vitte volna a kis fülesét (ami mindenkinek személyre szabott és egy sárga ragasztószalagon virít a tulajdonos keresztneve), akkor nem kellett volna mutogatni. Mindazonáltal egy 13 éve együtt dolgozó csapat mutogatásból is megérti egymást.
Coronel mindez alatt a 4. helyen halad, és körök óta hatalmas nyomásban részesül Yvan Muller részéről. Muller, később hátában Lopezzel összesen 10 körön keresztül tartotta nyomás alatt Coronelt, megelőzniük azonban nem sikerült.
Péntek délben még azt sem tudtuk, kimehet-e az autó a pályára. Ma 10 körön keresztül tartja maga mögött a mezőny legjobb kocsiját! Valamit nagyon tud Coronel és a szerelői is.
Francisco laptopján kis chat-ablak nyílik meg, és egy rövid üzenet hagyja el a Chevrolet felé a boxot: “Van egy hibás RF-ünk.” Minden bizonnyal a gyárban tökéletesen tudják mi az, és azt is, hogy mit tehetnek Chilton autójáért… (A betűkód egyébként, a pilóta későbbi magyarázata alapján a jobb első lengéscsillapító. Pár perc múlva a bal első is eltörött…)
Leng a kockás zászló: Chevrolet nyert, Morbidelli. Coronel hazahozta a negyedik helyet, Chilton a nem túl jó rajtja után a 7. helyen gurul be. Dühös, ami érthető.
„Mind a csapat számára, mind pedig számomra nagyon frusztráló ez az egész, hiszen egész hétvégén megvolt a sebességünk. Sajnos az első verseny után láttuk, hogy eltörött a jobb első lengéscsillapító, amit nem lehetett kicserélni egy 15 perces szerelési idő alatt. Mindazonáltal nem aggódtam túlzottan, mivel én voltam a harmadik leggyorsabb autó a mezőnyben az első verseny alatt. Amire egyáltalán nem számítottunk, hogy a második versenyben csak néhány kört tettem meg, amikor a bal oldali első lengéscsillapító is eltörött. Szóval alapvetően a puszta felfüggesztésen vezetve futottam le a versenyt. Ennek ellenére meglepő volt, hogy még mindig el tudtam húzni Tarquinitől, és tudtam menni a Citroënekkel. Nagyon csalódott voltam, hogy lecsúsztam az első chevis győzelemről (amit Morbidelli ért el), minthogy nagyjából egy másodperccel voltam gyorsabb az összes Chevrolet-nál ezen a hétvégén.”
Bob és Bobek – Avagy Tom és Tom
Ugye az idősebbek emlékeznek még a csehszlovák rajzfilmre, ami két fehér nyusziról szólt, és mellesleg mindkettejüket Bobnak hívták. Ez a helyzet a ROAL-nál is. Két nagyszerű pilótájuk van, és mindkettejüket Tomnak hívják. És bizony nem is egyszer megesik, hogy poénkodássá „fajul” a dolog, ami a pilóták neveit illeti.
Tommal és Tommal páros interjút terveztem, mellesleg egyszerre, egy viszonylag csendes helyen, csupán pár kérdéssel a csapathoz való viszonyukat helyezve az előtérbe, ám amíg az egyik Tom a hollandiai repülőjáratra rohant, addig a másik kirobbanthatatlan volt a briefingről. Habár – briefing ide vagy oda – ez már nem segített semmit a mai szereplésen.
Így aztán Coronellel kezdtem, akihez hosszú sor állt, melynek szerencsére én voltam az elején. A többiek Magyarország második legnépszerűbb WTCC versenyzőjének (bizony, ő Coronel, Norbi után) rajongói klubjába tartoztak, és kissé meg is nehezítették az életemet, ami az interjú elkészítését illeti. Még ki sem nyitottam a számat, a két kamion közé áramlik egy egész sereg szurkoló, hangosan kiabálva: “Toooomy, Toooomy!” Megállnak mellettünk. Kérdem Coronelt, előbb aláír-e nekik, de mondja, hogy essünk csak túl előbb az interjún!
Chilton végül valóban nem hagyta el a kamiont, legalábbis amíg a pályán tartózkodtam, biztosan nem. Francesca (aki a hétvégén többek között a sajtóst is helyettesíti) kérte el a kérdéseimet, azzal, hogy másnap visszakapom a válaszokat e-mailben. Chiltonnal már többször beszéltem a hétvégén, nem kellett neki elmagyarázni a kérdések apropóját, s valóban, másnap visszajöttek a többé-kevésbé használható válaszok is.
Szóval álljon most itt, utólagosan egymás mellé igazítva a két párhuzamos interjú a ROAL bűvésznyuszijaival, Tommal és Tommyval:
Név: Tom Romeo Coronel
Kezdett a csapatnál: sokszor, sok helyen, de legutóbb a WTCC-ben 2011-ben.
Pozíció: versenyző
Különös ismertetőjegye: rendkívüli holland humor, Bubbel Media
Név: Thomas James Chilton
Kezdett a csapatnál: 2014.
Pozíció: versenyző
Különös ismertetőjegye: örök mosoly, F-1-es kistestvér
Kérdés: Parli italiano?
Coronel: Nem!
Chilton: [Nevet] Nem! Ezt is csak Francescától tudom.
Kérdés (Coronelhez): Akit Romeónak is hívnak, beszélhetne egy kicsit, nem?
Coronel: Lehet, de nem beszélek, bocs!
Kérdés: Nem okoz ez gondot egy olyan csapatban, ahol az összes szerelő olasz?
Coronel: Nem, most már egyáltalán nem. Ez a negyedik szezonom, hogy velük dolgozom, szóval teljesen rendben van. Adott esetben a mérnökhöz beszélek, és ő elmagyarázza a szerelőnek, mit szeretnék. És nekem ez így nagyon jó. Amúgy az autóversenyzésben a szakszavak mind angolul vannak, szóval működnie kell. Nagyon sok tapasztalatom van ezen a téren, szóval mondhatom, hogy minden OK.
Chilton: Semmi probléma nincs, egész gyorsan és egész jól megtanultak a szerelők angolul.
Kérdés: Mi a legjobb számodra abban, hogy ezzel a csapattal dolgozhatsz?
Coronel: A kávé. A kávé nagyon jó, mert erős olasz kávét csinálnak. [újabb hatalmas tömeg érkezik, Toooomy, Tooooomy rigmussal. A saját kérdésemet sem hallom tőlük, nem hogy Coronel válaszait.] Valamint az autóversenyzés iráni elhivatottságuk. Olaszok, szóval tényleg nagyon elhivatottak a versenyzés iránt, és a csapatfőnököm is egy volt versenyző, így tényleg ismeri a versenyzők gondolkodását, lelkét, és ez szintén olyasvalami, ami nagyon jó dolog.
Chilton: Mindig nagyon jó dolog, hogy együtt győzünk, veszítünk, tanulunk, utazunk és nevetünk. Ezt nagyon bírom. Leszámítva persze a vereséget magát. De még ha ez meg is történik, akkor is együtt csináljuk végig.
Kérdés: És akkor nézzük a másik oldalt: Mit szeretsz legkevésbé?
Coronel: Azt, hogy csak víz és kávé van, semmi süti a kávéhoz. És mi, autóversenyzők szeretjük a sütit!
Chilton: Ilyen dolog nincs számomra.
Kérdés: Amikor a csapat visszatért a WTCC-be, egy autójuk volt. Egy ideje ketten vagytok. Miben más most?
Coronel: Ó, már tavaly is két autóval voltunk, Darryl O’Younggal a másikban! Úgy vélem, jó két autóval versenyezni. Először is azért, mert Tom Chiltonnak van tapasztalata az elsőkerekes autókkal, és ugyanakkor nagyon közel is áll az RML csapatához. Véleményem szerint mindent nagyon jól csinál, és nagyon örülök neki, hogy ő a csapattársam. Ugyanakkor még mindig sokat kell dolgoznom bizonyos dolgokon, mert ő még mindig gyorsabb nálam, és mert az autóm még sokszor alulkormányzott. Az igazi versenyzés hátsó kerekes autókkal történik. Az első kerekes autók kissé mások. Szerintem könnyebb megérteni az autót [ha hátsó kerék meghajtású], és a hátsó kerekes autókra kellene koncentrálunk, mert az összes igazi versenyautó hátsó kerék meghajtású. De hát ebben a bajnokságban csak első kerék meghajtású autók vannak, szóval van hová fejlődnöm.
Chilton: A csapatban egyenlőkként kezelnek minket, nincs ilyesmi, hogy első vagy második számú versenyző. Gyorsabban is tudsz feljődni, ha két első számú pilótád és autód van. Meg tudod osztani az adatokat a másikkal az edzés végén, és csapatként haladhattok előre.
Kérdés (Coronelhez): A Bubbel Media versenyről-versenyre követ téged. Beszélnél egy kicsit bővebben erről?
Coronel: Persze. Először is ő a barátom [Alvin Van Wunnik], már vagy 15 éve dolgozunk együtt. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ilyen régóta tart a közös munka, mert az összes sajtóközleményem videón van, ez többet ad a rajongóknak is. Gyakrabban látom őt, mint a saját barátnőmet, mert velem van az összes futamon, már 15 éve. Olyan számomra, mit egy családtag, mintha a bátyám lenne. Sokat beszélgetünk és segítünk egymásnak, ami az autóversenyzés iránti elhivatottságunkat illeti. Valami különlegeset csinálunk, az autóversenyzők között egyedi dolgot. Szeretünk többet mutatni az autóról, a versenyzés hátteréről és az atmoszféráról, ami nagyon jól működik. Azt hiszem, az emberek értékelik ezt.
[Én: Igen, nagyszerűen működik.]
Tudod, a Youtube ingyen van, könnyű használni, és mi vagyunk az egyetlenek a paddockban, akiknek megengedik ezt. Senki más nem tehet fel videóanyagot a Youtube-ra az Eurosport hozzájárulásával. Mások is megpróbálták ezt, de nekik nem engedték. Még azoknak sem, akik a paddockban dolgoznak. És mindig azzal jöttek, hogy “De Tom csinálhatja.”. És mindig azt a választ kapták, hogy “Igen, de Tom már 15 éve ezt csinálja, és már eleve így jött ide! A vita le van zárva!”. Szóval ennyi. [mosolyog] Soha nem fogom ezt abbahagyni! Egyetlen sajtóközlemény sem fog kimenni tőlem videó nélkül, ezt megígérhetem!
Kérdés (Chiltonhoz): Öcséd a F-1-ben vezet, te itt versenyzel. Beszélnél erről egy kicsit?
Chilton: Max itt, a Hungaroringen szerezte az első GP2-es győzelmét. És abban reménykedtem, hogy én is nyerhetek ezen a hétvégén, szóval két Chilton az FIA világbajnokságok történetében, mint testvérek, egyazon pályán szerezték első győzelmüket. Abban pedig biztos vagyok, hogy túl sok testvérpár nem mondhatja el magáról ezen a szinten, hogy ilyet értek volna el… De talán majd jövőre.
Kérdés: Tudod, mi az a Max Chilton díj, és mikor és kinek osztották ki?
Chilton: Nem tudok erről semmit. Mindazonáltal ha arra próbálsz utalni, hogy az összes versenyét befejezi, csak azt tudom mondani, hogy nagyon büszke vagyok rá!
[Magyarázat: A Max Chilton díj valóban arra utal, hogy Max az összes versenyét befejezte, de mindet az utolsó helyen. 2013 decemberében, Londonban, a Johnny Herbert Gokartnapon osztották a Max Chilton díjat, annak a csapatnak, amelyik utolsóként fejezte be a versenyt. Ez egy autogramkártya volt, amit Max írt meg a következő módon: “Kedves Csapat! Pontosan tudom, hogy érzitek most magatokat! Szeretettel: Max”]
Pietro, a varázsló
Név: Pietro Speronello
Kezdett a csapatnál: 2007.
Pozíció: vezető versenymérnök
Különös ismertetőjegye: minden helyzetre talál megoldást
Pietro Speronello a ROAL vezető versenymérnöke, és ugyancsak régebb óta a csapat tagja, mint én először WTCC-t nézhettem helyszínen. Amellett, hogy jelenleg Coronel versenymérnöke, a csapat saját technikai részlegének igazgatója is, és a legkedvesebben mosolygó versenymérnök, akit valaha is láttam.
– Mióta dolgozol ezzel a csapattal?
– 2007 óta.
– Egészen pontosan mik a feladataid?
– Húha! [nevet]
– Csak mert számomra egészen úgy tűnik, mintha itt mindenki csinálna mindent, amit éppen kell.
– Igazából Coronel autójához beosztott versenymérnök vagyok. Valamint a csapat technikai menedzsmentjét irányítom. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ellátom az autó körüli technikai teendőket, ellátom a mérnöki munkát, enyém az alkatrész-menedzser szerepe, ellenőrzöm az alkatrészeket. Én tárgyalok az RML csoporttal, én rendelem meg az alkatrészeket tőlük, én számolok be a problémákról, hasonlók.
– Manapság csak nem-olasz versenyzőitek vannak, és csupa olaszból áll a szerelőcsapat, akik nem is nagyon beszélnek jól angolul. Nem szokott probléma adódni abból, hogy a szerelők és pilóták nem nagyon beszélnek közös nyelvet?
– Természetesen ez is egy problémaforrás. De minden versennyel egyre jobb és jobb lesz a helyzet. Szóval jelenthet gondot, de meg tudjuk oldani, adott esetben fordítok a szerelőnek.
– Hogy boldogultatok Tom törött autójával az elmúlt 3 hétben? Elég szorosnak tűnt.
– Természetesen nehéz volt. Először elvittük az autót Marrakesh-ből a Paul Ricardra, onnan átvette az RML, újjáépítették a sasszét. Vasárnap este kaptuk vissza az autót, akkor érkezett meg a műhelybe. Szóval alig egy héttel a mostani verseny előtt. Szóval éjjel-nappal dogoztunk hétfőn és kedden is, szerdán ide utaztunk, és folytattuk a munkát csütörtökön egész nap és péntek reggel is. Az utolsó pillanatig dolgoztunk rajta. Így lett készen az autó a péntek délutáni tesztre. És megcsináltuk!
– Mennyit aludtál ezalatt?
– Hát nem sokat [nevet]! De a feleségem sokat panaszkodott emiatt, hogy nem alszom eleget.
– Amikor a ROAL visszatért a WTCC-be, csak egy autótok volt. Most már egy ideje kettő van. Okoz nehézséget két autót ugyanolyan szinten ellátni?
– Van ennek pozitív és negatív oldala is. A pozitív oldal természetesen az, hogy jobban tudod fejleszteni és megérteni az autót, mert kettő van belőle, kettőn dolgozol. A nehézségek közé tartozik nyilvánvalóan, hogy a munka is a duplája. Ebből következően több embert kell szerződtetned, irányítanod, több alkatrész, több munka… De csapatként preferáljuk, hogy két autónk legyen, különösen két olyan gyors pilótával, mint a mi Tom-Tomunk. [bár megesik az ilyen, sokszor mosolygás és némi tréfa tárgya volt a hétvége folyamán, hogy a csapat összes pilótáját Tomnak hívják]
– Hány emberre van szükségetek ennek a két autónak a menedzseléséhez?
– Ha egy autót futtatsz, akkor nagyjából öt szerelőre van szükséged, ha két autód van, kilenccel-tízzel boldogulsz, attól függ.
– Mi a kedvenc / legjobb humoros történeted a csapattal kapcsolatban?
– A legviccesebb eset az volt, amikor Zanardi autóján dolgoztunk, 2008-ban és 2009-ben. Történt egyszer, hogy Alex összetörte az autót. Az egész úgy nézett ki, mint egy banán. Erre mi kértünk két traktort, kétoldalról rákötöttük őket az autóra, hogy egyenesre húzassuk azt. Ez valamikor egy versenyhétvége alatt történt. Vagy péntek este, vagy szombaton, nem emlékszem pontosan.
– Az elmúlt években sok versenyzővel dolgoztál együtt. Ki volt a kedvenced? Vagy ki volt az, akire azt mondanád, hogy ha választhatnál egyet, hogy vele szeretnél dolgozni újra?
– Hmmm. [gondolkozik] Minden pilóta hagyott bennem valamilyen nyomot. Nem tudok neked egyetlen nevet mondani, mert mindenkit kedveltem, mindannyiukkal élveztem a munkát, és mindannyiuktól tanultam valamit. Minden kétséget kizáróan nincs csak egyetlen név, akit mondhatnék. Nem akarlak becsapni és nem is viccelek. Tényleg nagyon nehéz lenne egyetlen embert mondani. Mert ha azt mondom neked: Coronel, a következő pillanatban eszembe jut Zanardi, aztán eszembe jut Michela Cerruti (a lány, akivel a GT-ben dolgoztam), és aztán az összes versenyző. Mindenkinek különleges karaktere volt és mindenkivel élveztem a munkát.
A bővített változat nyomtatásban lesz olvasható.
Fotó: Magyar Szilvia, fiawtcc.com, ROAL Motorsport
Social Profiles