A célegyenes és a versenyiránytás épülete
Puorquoi pas? – Ahogy a művelt francia mondja. (vagyis: miért ne?) A történet azért ennél kicsit bonyolultabb, hogy hogyan és miért kerültem én a Húsvét Kupára Nogaróba, és mi minden is történt ott…
Először is öt éve terveztem, hogy elmegyek egyszer a Húsvét Kupára. Nem mintha valami nagy esemény lenne, egyszerűen kíváncsi voltam a pályára, a helyre és a rendezvényre. És most fordultak úgy a dolgok, hogy elmehettem, ha akarok. Akartam.
Nogaro versenypályája több szempontból is különleges. Alapvetően nagyon hasonlított, és még mindig nagyon hasonlít a dél-franciaországi, ’60-as években felhúzott versenypályákra. Némi felújításon esett át a télen, melynek keretében a felső visszafordító kanyaron alakítottak valamit, és az a rész új aszfaltot is kapott, természetesen.
Aki megmondja nekem google kereső nélkül, hogy kitartotta a körrekordot a pályán az átalakítás előtt, az vagy környékbeli, vagy Alex Zanardi szurkoló. Utóbbi lévén én tudom, hogy Alexé volt (és most már örökre az övé is marad) a „régi” nogarói körrekord, még 1991-ből.
A pálya építésekor a biztonság nem volt a fő szempont, maradjunk abban, hogy sajnos ez még most is így van nagy részben. A Húsvét Kupát pedig húsvétkor rendezik (kivéve persze világjárvány idején), ha esik, ha fúj. Esett és fújt. Több versenyt is elmosott az eső, melyben hazaúszhattunk a nap végén, pénteken és vasárnap. Legalább a többi napon lehetett élvezni a hétvégét, a versenyeket, és vasárnap kaptunk egy gyönyörű szivárványt is. A természeti jelenségek nem feltétlenül a dátum szerint aktuális bibliai fejezetekkel kooperáltak, de azért nem keveredtünk meg nagyon, csak egy kicsit. 😊
Amikor az ember egy gyakorlatilag francia bajnoki nyitóhétvégére megy ki, és ismeri a fél mezőnyt, valamiért olyan érzése lesz, mintha a Hungaroringen lenne, csak a magyar nyelv nem a legszerencsésebb választás. Meg amúgy hozzá kell szokni a franciás szervezett(len)séghez, de végül majdnem minden nagyon rendben volt. A bajnokságok lebonyolítási folyamatához nem sikerült akklimatizálódnom, a lényeg, hogy volt egy vegyes mezőny, amit TC France-nak hívnak. Mivel a TCR kategóriának Franciaországban nem volt külön bajnoksága, így idéntől a WSC engedélyével a TCR autók a TC France mezőnyének részét képezhetik. Ezen kívül jelen volt a Clio Kupa mezőnye (erről egy külön cikkben szólunk), a francia Formula 4-es ifjúság, egy Porche mezőny, a GT France mezőnye és további két kategória.
Ami a TCR autók integrálódását illeti a TC France mezőnyébe, nem voltak sokan. Viszont legalább jól elvertek mindenkit.
Nézzük először ezt a bajnokságot!
Amikor pénteken a pályára érkeztem, akkor láttam, hogy a Clairet Sport kamionja állja el az utat keresztben. (Ugye, emlékszünk még Teddy és Jimmy Clairet-re a TCR Europe-ból?) A srácok ugyan nem versenyeztek, de hoztak két autót a TCR kategóriába, két versenyzővel. Akik olvasták jó 5 éve az Andros Trophy-n történt eseményeket, bizonyára emlékezne Stephane Ventajára. Akik meg néznek TCR Europe-ot, azok Nicola Baldanra. Ventaja ki is ment a pályára, többé-kevésbé el is verte a teljes mezőnyt mind a négy versenyen, mivel egy TCR Audival állt ki mindenki ellen. Baldan autóját nem láttam a pályán. Teddy Clairet-vel csináltam interjút szombaton, aki elmondta, hogy azért érkeztek pénteken reggel (és kellett emiatt átpakolni a paddock egy részét), mert előző nap még Baldannal voltak tesztelni Hollandiában (testvérek között is 13 órás kamionutat tettek meg az éjszaka!). Teddy elmondta, hogy terveztek indulni egy spanyol bajnokságban, de nem tudják, hogy ebből mi lesz, illetve Ventaja egyelőre csak erre az egy hétvégére tart velük. A Baldanhoz fűződő szálak még nem bogozódtak ki a hétvégére teljesen, de azóta megtörtént a bejelentés: a csapat a TCR Europe-ban folytatja, a Comtoyou Racinggel együttműködésben fogják ott kiszolgálni Nicola Baldant.
Kicsit arrébb Sylvain Pussier csapata verte fel a sátrát, két Cuprát hoztak a TC France-ba, és a gyereket (márhogy Pussier gyerekét, Tomot) egy Peugeot 208-as autóval ugyanide.
A hétvége végén kérdeztem Pussier-t, hogy elégedett-e a nyitó fordulóval, ahol négy futamból hármszor is dobogóra állhatott.
„Nem vagyok teljesen elégedett, lehetett volna jobb hétvégénk is, de sok volt a Safety Car periódus, és az időjárás is valami rettenetes volt. Persze egyikkel sem lehetett mit tenni. A következő alkalom, amikor pályára gurulunk, április 13-14 lesz, a Paul Ricardon. Két új Cuprát szereztünk be, remélhetőleg ezek készen lesznek addigra, ezeket fogjuk tesztelni, hogy Vallelungában el tudjunk indulni a TCR Europe nyitó futamán. Idén ott szeretnénk versenyezni, két versenyzőt indítunk ott. Én maradok a TC France-ban, mint versenyző, az én következő versenyem Ledenonban lesz.”
Sylvain ugyan megnevezte a két versenyzőjét, de amíg a hivatalos bejelentés nem volt meg, nem tartom célszerűnek nyilvánosságra hozni a nevüket. Beszéltünk még sok egyéb dologról is: az őszi, gerinctöréssel végződött TCR Italy döntőről, az Olaszországhoz fűződő örök szerelemről, és az utolsó Andros Trophy-ról. Az Andros 35 év után kivonul a jégraliból mint névadó szponzor, így talán lesz még jégrali Franciaországban, de biztosan nem Andros Trophy-nak fogják hívni.
Volt még egy csapat – miket is beszélek, egész hadsereg! – a paddockban, akiket azon a szinten ismerek, hogy még a szerelőkkel is puszilkodós viszonyban vagyunk. A JSB (és más, további fedőnevek alatt futó autók). Julien Briché – aki szintén nagyon tervezett a télen egy TCR Europe indulást – igencsak elfoglalt volt a fél mezőnnyel (minthogy az ő autója volt mind), így aztán vasárnap estig kellett várnom, hogy legyen rám 5 perce.
– Mondd csak, mi ez a hadsereg? Hagytál egyáltalán versenyautót és kamiont Észak-Franciaországban? – gondoltam, ugratom egy kicsit az öreget.
– Igen, egy kicsit elfoglaltak vagyunk – mosolyog.
– El tudom képzelni! És mondd, eddig elégedett vagy a csapatod teljesítményével ezen a hétvégén?
– Mondhatjuk, hogy igen. És Aurélien elégedett?
Julien Aurélien Comte-ra gondolt, ezzel kapcsolatban majd a Clio kupás cikkben írok bővebben, hiszen az egykori Európa-kupa győztes autói elsősorban ott voltak érdekeltek. A beszélgetés idézését itt most abbahagynám több okból. Először is: nem tudtam válaszolni Julien hirtelen jött, némileg provokatív kérdésére, másodszor, ha most folytatnám a beszélgetés idézését, bűnösnek érezném magam abban, hogy kiteregetem valaki véleményét egy harmadik személyről, aki nem vett részt a beszélgetésben, ezáltal nem tudta megvédeni magát. Maradjunk annyiban, hogy ahogyan a dolgok alakultak a hétvégén, bizonyára Monsieur Comte egyáltalán nem volt elégedett…
Aztán beszélgettünk még arról a TCR Europe projektről, amit Julien annyira akar, már évek óta, és ami annyira nem akar összejönni… Hogy azóta mire jutott öreg barátom a Vallelunga felé vezető rögös úton, azt sajnos nem tudom, mert a hadsereg igazgatása és egyéb ügyek intézése mellett nem volt ideje erről beszélni. Azt mondta, majd ír egy üzenetet, ha tud valamit. Sok ideje már nincs erre az tény…
A TC France nogarói eredményei itt, a GT France eredményei pedig itt tekinthetőek meg.
Hogy milyen volt Nogaro? Szép hely, virágzó aranyesővel, szivárvánnyal, régi barátokkal, új ismerősökkel, és jó versenyekkel, ha éppen nem esett. Igazi régi vágású pálya, félős fotósoknak nem minden pontja javasolt fényképezésre. A szervezés kicsit franciás, de elviselhető (Portugáliához és néhány spanyol futamhoz képest már-már katonásan rendezett). A sajtó kiszolgálására nagy panaszom nem lehetett, bár a Clio kupás sajtóközlemények szerintem a mai napig sem értek fel a sajtóközpontba. A képek egészen szépek lettek (még így, félig amatőrként is), a fotógaléria itt megtekinthető.
Ez volt az első (és sajnos azt hiszem), egyben az utolsó Húsvét Kupám is. Mindig szeretettel fogok visszagondolni az ott töltött napokra, a számomra jobbára élvezetes versenyekre. És ami azt illeti: Alex, csak annyit akartam mondani, hogy most már senki nem veheti el tőled a nogarói körrekordot. 😊
Magyar Szilvia
Social Profiles