Gyönyörű és látványos, csak nagyon veszélyes….
A nogarói Húsvét Kupa kapcsán három okból írok egy külön cikket a Clio Kupa idénynyitójáról. Az első az, hogy tavaly adós maradtam egy cliós cikkel, még valamikor az év közepén. A második az, hogy ez a történet nem egészen fért volna bele az előző cikkem csupa jó érzéssel eltöltő történetei közé. A harmadik pedig az, hogy ha akad még Magyarországon olyan legény, mint Tim Gábor, aki meg szeretné próbálni a sorozatot, lássák a lehetséges szponzorok, hogy azért születnek cikkek itthon is a sorozatról.
Nos, a Clio Kupából ismerünk három alakulatot legalább: A JSB színeiben itt versenyez idén is Aurélien Renet, a GM Sport ismét nevezett a sorozatba, ezúttal sajnos Tim Gábor nélkül, és az egykori Európa-kupa győztes Aurélien Comte csapata, a CRT indított a sorozat francia alsorozatában két autót: Pierre Bredeaux és Calvin Comte versenyeztetésére. Akarva-akaratlanul az említettek közül egy csapat valamiért a reflektorfénybe (még ha nem is a jó reflektorfénybe) került.
A sorozat ismét teljes létszámmal, vagyis 44 nevezővel állt ki a hétvégére. Ez okozott forgalmi nehézségeket és sárga és piros zászlókat garmadával, jól megspékelve a ténnyel, hogy a vízen járás is másik fejezetben van a Bibliában (csakúgy, mint az özönvíz és a szivárvány, nem pedig a húsvéti események alatt). 😊
Bár az a jó fejezet lenne a Bibliában, a mennybemenetel – legalábbis Bredeaux számára – elmaradt.
Az időmérő edzés alatt történt egy kis baleset, épp az orrom előtt akadt össze Bredeaux egy versenyzőtársával, melynek következtében összeragasztott autóval folytatta az edzést. Végül nagy meglepetésre pole pozíciót futott, amit aztán a technikai ellenőrzés során elvettek tőle, és törölték az összes idejét. Erre (is) vonatkozott Julien Briché azon kérdése, hogy vajon Aurélien [Comte] elégedett-e. (Lásd előző cikk.)
Nem tudom, nem kérdeztem. Mivel a család és a versenyzőik nem állnak szóba velem*, nyilván esélyem sem volt megkérdezni, hogy mi történt. Briché utalt arra, hogy szándékosan próbáltak meg olyan technikai megoldásokat alkalmazni az autón, melyeket nem lett volna szabad. Én úgy véltem (ahogy Aurélien Comte rendkívül feldúlt arcát elnéztem), hogy a probléma ott lehetett, hogy valamikor az éjszaka végeztek mindkét autón az új kitek beszerelésével, és ki az, aki ilyenkor nem hibázik? A versenyző szocmédián közzétett megnyilatkozása („Hát a technikai ellenőrzésen kizártak minket, de hát van ilyen” – mondta egy vállrándítás kíséretében), arra enged következtetni, hogy talán Briché ötlete van közelebb az igazsághoz. Ugyanakkor – az utóbbi időben – az igazság már csak egy lábjegyzet a történetben. És aki erről többet akar tudni, olvassa el a csillaggal jelölt lábjegyzetet a cikk végén.
Aztán a Clio kupás történet azzal folytatódott, hogy a rajt előtt úgy egy órával elöntötte a víz a pályát. A formulás gyerekek áztak egy darabig az autóikban az rajtrácson, majd megtettek 3 kört a Safety Car mögött, és ezzel a versenyük hivatalosan véget ért.
A Clio Kupa mezőnye is felállt a rajtrácsra, Anthony Juradóval a pole-ban, elindultak a Safety Car mögött, ekkor a szakadó esőben, a pályával párhuzamosan felhasadó felhők közül előtört a napsugár. Ennek két eredménye lett: az a jelenség, amire magyarul azt mondjuk, hogy „veri az ördög a feleségét” (vagyis egyszerre süt a nap és esik az eső), a másik a dupla szivárvány a célegyenessel párhuzamosan. A biztonsági autó követése innentől rendkívül látványos formát öltött: a napsütésben szikrázó esőfüggönyt húztak maguk után a kis Renault-golyók. Az autókat a pályán álló víz tükrözte vissza, mialatt a szivárványban is gyönyörködhettünk. Az eső alábbhagyásával a versenybíróság úgy döntött, hogy behívja a Safety Car-t, aminek néhány gyorsabb kör, pár baleset és piros zászló lett a következménye. Az utóbbi éppen Bredeaux balesete miatt állt be, mely egyben véget is vetett az gyönyörű, ám meglehetősen veszélyes versenyzésnek. Az első versenyt így Jurado nyerte.
A második időmérő edzésre összerakták a csapatok a versenyautókat, nedves, de futható pálya fogadta a résztvevőket, a GM Sport versenyzője és tulajdonosa, Guillaume Maio végzett a pole-ban.
A hétfő délutáni futamot is az időjárás bolondította meg igazán, mivel a helyenként átvonuló felhőkből, valamikor a futam első felében hirtelen akkora zápor kerekedett, hogy le kellett inteni a versenyt piros zászlóval. A kényszerszünet után, kék ég alatt, nedves pályán folytatódott a verseny, melyet aztán Maio nyert meg.
A másodperc, amikor a huzat hirtelen a vízen járásra lapozott a mennybemenetelről… (Aki jól megnézi a képet, láthatja az esőt…)
A nogarói hétvége eredményei itt tekinthetők meg.
Ami a Comte Racing Team-et illeti, a verseny krónikájához tartozik, hogy Bredeaux a szocmédia felületén két nappal később közzétette, hogy kedden – az első versenyen történt baleset következtében szenvedett agyrázkódás miatt – elájult. Azóta a versenyzőt kivizsgálták és jobban van.
*Ami az igazságot és a lábjegyzetet illeti: az a Clio kupás hétvége, mellyel most már örökre adós maradok, a Hungaroringen zajlott, tavaly júniusban. Az, hogy miért nem került ki a róla írt cikk, nagymértékben „köszönhető” annak, hogy a Comte Racing Team csapatvezetője és versenyzője is ígért válaszokat az interjúkérdésekre, de azok a válaszok soha nem érkeztek meg.
Ami pedig az igazság többi részét illeti: ha a mezítlábas újságíró azt tapasztalja, hogy feltételezhetően (!) egy versenyző (vagy annak egy közeli hozzátartozója) bűncselekményeket próbál elkövetni ellene (ide értve a becsületsértést, a szocmédia fiókjainak feltörését, illetve adott rendezvényre való utazás előtt a szoba- és repülőjegy-foglalás törésére tett kísérletet), nyilvánvalóan azt fogja gondolni, hogy nem lenne egy (szakmai) életbiztosítás odamenni a sátorukhoz és az igazság bármely aspektusa iránt érdeklődni… Persze, az is lehet, hogy valami egészen más történik, és én csak rémeket látok.
Magyar Szilvia
Social Profiles