Lassan három hete lesz, hogy megtörtént az eset: egy kolumbiai fiatalember szerelembe esett a Hungaroringen. Elmondom azt is, hogyan történt.
Az egész úgy kezdődött, hogy április 13-án, a legnagyobb munkahegyek közepette kaptam egy e-mailt, miszerint Steven Goldstein üzenetet írt a Facebookon. Nemigen tudtam én, hogy ki az, meg annyira nem is érdekelt, minthogy nem láttam ki a határidőkből, de megnyitottam, mi az…
Tovább
Már tavaly is volt valami hasonló érzésem, de idén ez biztossá vált: Ez egy privát univerzum a WTCC-ben, nekünk, magyaroknak.
„Ez egy kész őrültek háza!” – mondta Tom Coronel. De kezdjük az elején!
TovábbNem panaszkodok. Nem akarok panaszkodni, mert olyan jó volt ott lenni. De odajutni 4,5 órámba tellett!!! Tudom, hogy nem lesz jobb a BKV attól, hogy utálom, na de mégis! Mindennek van határa! 8 km-t sétáltam végül Szilasligetről, mert a szervezők csak a főbejáratot nyitották ki.
TovábbAz egész úgy kezdődött, ahogy a reklámokból is tudjuk: „A környezettudatos emberek NEM járnak autóval.” „A luxust csak a gazdagok engedhetik meg maguknak!”
TovábbTeljesen biztos vagyok abban, hogy ezt a szubjektívet nem nekem kellene megírnom… Túl jól ismerem ugyanis a fent említett fiatalembert.
Tovább…már tudniillik azt, hogy merre van a mosdó. És ez a fiú a mai napig sokkal jobban beszél olaszul mint angolul. Őszintén szólva ez az egyetlen személyes élményem Sergio Hernándezről, szóval megkértem Andrét, aki az összes létező spanyol autóversenyzővel a lehető legjobb viszonyban van, hogy vállalja el ennek a szubjektívnek a megírását.
TovábbOlyan csodálatos hely!
Avagy személyes hangvételű elbeszélés arról, hogy hogyan és miért ment két, kissé őrült lány Brnóba WTCC futamot nézni. A miért tökéletesen adott volt. Azért mert akartunk! Mert tavaly Monzában nem használtam el a passzokat, amiket Alex Zanardi ígért nekem, mert közel van, mert jó versenyeket futnak ott, mert oda szeretnek menni a magyarok, és – bár ezt csak most, utólag tudom – olyan csodálatos hely!
TovábbMonza útikalauz, nem csak stopposoknak
1. rész: „A rendetlenség iszonyúan nagy…”
Autóverseny, szerelem, olaszok… Szerelem ez, amióta az eszemet tudom, csak hát nálam a következő sorrenden: BMW, autóverseny, olaszok. Az utóbbi mostanság egyre inkább egy erőteljes ellentétes érzelem felé tendál, mert hogy van az, hogy ebben az országban senki nem beszél angolul (ezen már az előző, imolai verseny kapcsán is kiborultak a Eurosport kommentátorai), és ha véletlenül sikerül elmagyaráznom olaszul Milánóban, hogy Monzába akarok menni, a versenypályára, akkor néznek rám, mint arra, aki világit?
Tovább
Social Profiles