Örömkönnyek és csalódás egyszerre (Hungaroring, 2. rész)

Nem panaszkodok. Nem akarok panaszkodni, mert olyan jó volt ott lenni. De odajutni 4,5 órámba tellett!!! Tudom, hogy nem lesz jobb a BKV attól, hogy utálom, na de mégis! Mindennek van határa! 8 km-t sétáltam végül Szilasligetről, mert a szervezők csak a főbejáratot nyitották ki.

Ha szabadna tennem néhány javaslatot: hivatalosan azért nincs ingyenes szurkolói busz, mert a rendezvény maga ingyenes, és senki nem fizette ki a jónép buszoztatását. Ezt megértjük. DE! Ha mondjuk a buszjegy 600 Ft lett volna, ennyibe a HÉV és egyéb BKV jegyek is belekerülnek, és legalább egy fél óra alatt kint van a néző. Igen, szervezni kellett volna. Tudjátok mit? Legközelebb megcsinálom az ilyen irányú szervezési munkát ingyen és bérmentve, csak legyen busz. Akár fizetős busz is, jó? Annyi pénzt bárki kifizetett volna azért, hogy ne így menjünk…

Következő javaslat: legyen egy jelképes összeg a belépő, és akkor lehet ingyen busz belőle: mondjuk 1000 Ft a felnőtt jegy, 500 a gyerek.

Na és ha mindez mégsem kivitelezhető, könyörgöm, a Szilasliget felőli hátsó kapuk egyikének kinyitása tökéletesen ingyen lett volna mindenkinek! NYISSÁL KI HÁTSÓ KAPUT, KÉÉÉÉRLEK!!! (A női WC után, persze.)

Lényeg a lényeg: ott voltunk. A program a szokásos, de szokásos módon élvezhető a melós része is… Valami azonban szokatlan: valahányszor Norbi feltűnik a pályán, úgy üvölt, tapsol és fütyül a lelátó, hogy túlharsogják az autókat!! (Nem véletlenül, hogy a magyar szurkolótábor messze földről híres már a jégkorongban, most megmutatjuk az autós arcunkat is!) Kit érdekel, hogy az a Robert Huff, aki eddig az összes időmérőt megnyerte, most úgy eltaktikázta magát, hogy csak a 12. helyről indulhat mindkét futamon, amikor itt van a közönség szeretett Michelisz Norbija?!

Hogy mi lett az időmérő vége? Nos, mint már mondtam, Huff szépen eltaktikázta magát, két csapattársa viszont kivette az első két helyet. Harmadik a Proteam Javier Villája lett, Norbi az ötödik és a második versenyre a hatodik helyet szerezte meg. A sajtótájékoztató legviccesebb pillanataként Yvan Muller leejtette az ásványvizes palackot, mialatt Menu nyilatkozott… Hmmm… legutóbb kilöki, most meg mindenki röhög, miközben a svájci beszél… Yvan, Yvan, lassan rettegett Yvan leszel Alain szemében… És hát a kicsi Villa: ha megtalálja a szponzorokat a karrierjéhez, egyszer sokra viszi még az életben… De figyelmetlensége miatt kapott is egy 5000€-s büntetést. Fiatalság – bolondság…

Aztán feljött Norbi. Elmondta, hogy könnyekig meghatotta az a szurkolói szeretet, amit tapasztalt. Ugyanakkor rendkívül szomorú volt, amiért a számára csalódást keltő helyeken végzett. „Mindkét körömben volt egy-egy közepes hiba.” Nem bánjuk a hibát, lehetőség van holnap javítani a futamon. És igen, ahogy ő is mondta, kicsit nagy rajta a nyomás… Olyan fáradt volt szegény, majd’ leesett a feje, de még az interjú után interjúkat adott, aztán a paddockban írt alá nagy embertömegeknek, majdnem egy órán keresztül. Mosolyogva! – Őszintén bevallom, most tanultam valamit tőle is: szívből mosolyogni, a körülmények ellenére is!

A paddockban pezsgett az élet, amint lett fotós mellényem senki nem bánta a lesipuskás fotókat, sőt a Proteamnél még pózoltak is a szerelők!

Ja, és közben kiderült, hogy Neil nem tart igényt a parkolós passzára, mert véletlenül adták ki, neki már van egy… – Meg is alkudtam rá rögtön egy kollégával egy holnapi fuvarra! Ha ezt tudtam volna, tegnap alkuszok meg vele egy maira is!

Indulás haza, kérdem Neilt, mikor szándékozik menni… Azt mondja, még jó két óra, hogy elkerülje a dugót… Aztán egy fél óra múlva már engem kutat a paddockban: „Készen vagy? Mert akkor mennék…” A hotelje a semmi közepén van. Szóval az egyik semmi közepéről a másik semmi közepére kerültem, de alig 10 perc sétával buszra bukkantam, mely kiszolgált a Keletiig, onnan pedig egyenes az út hazáig! Szóval köszönöm a fuvart kolléga, az életemet mentetted meg vele!

Comments

comments