“A világ végén már minden szép és jó!” – a WTCC első napja a Hungaroringen

Az egész úgy kezdődött, ahogy a reklámokból is tudjuk: „A környezettudatos emberek NEM járnak autóval.” „A luxust csak a gazdagok engedhetik meg maguknak!”

Ennek fényében nekem nincs autóm, szokás szerint HÉV-vel vágtam neki a Hungaroringnek… Épp 4 perccel késtem le a Göllői vonatot, és mivel a következőre nem volt csatlakozás, ezért 40 percet szobroztam Mogyoród HÉV állomáson, mire jött egy busz. Eddig mindig volt a megállóban Aquapark busz, taxi, stb., de most nem. Még véletlenül sem. Meg kellett várni a buszt… Gondoltam, jól el fogok késni…

Na meg aztán, ha már egyszer arra hivatkozva, hogy a rendezvény úgyis ingyenes, BKV-ztatják a jónépet, akkor már lehetett volna a szervezőségből valakinek annyi esze (már bocsánat), hogy kinyittat egy kaput a Szilasliget felől érkező tömegnek. Mert ha csak a főkapu van nyitva, a népnek meg kell kerülni az egész ringet kívülről, ami jó 5 km gyalogtúra… Igaz, péntek lévén rajtam most nem segített volna, ha nyitva a 3-4-5-ös kapuk közül valamelyik, nekem mindenképpen fel kellett vennem az akkreditációt.

Így is történt. Meglepő módon időben érkeztem. És meglepő módon SVÉD (!!!) fotósként voltam akkreditálva. Az én nevemmel! Csúcs! Amúgy a nemzetközi listán voltam, lévén a Touring Car Times tartott igényt szolgálataimra ezen a hétvégén. Továbbá, ugyancsak meglepő módon a passzommal együtt kiadták a holnap érkező szerkesztő kolléga parkolójegyét is… Vicces volt, amikor elképzeltem, hogy másnap széles ívben bekanyarodok a média-parkolóba a Gödöllői HÉV-vel! Az már kevésbé volt vicces, amikor rájöttem, hogy Neil Hudson nem fog ilyen jót röhögni, ha holnap nem tudja lerakni a kocsit…

Persze a fölös parkolójegyre ajánlkoztak többen is, volt, aki sört is ígért érte… Látszik, hogy nem ismer még a kolléga… Antialkesz vagyok.

Paddock! Hálistennek! Már csaknem csőtörésem van, járom végig az összes női mosdót, mind zárva!!! NYISSÁL KI NŐI MOSDÓT, KÉÉÉÉRLEK!!!

A sajtóközpontban volt nyitva egy… A Lotus kupás hölgyek hol pisilnek?

Naná, hogy nem kaptam fotós mellényt. De az én hibám volt, nem vittem magammal letéti pénzt. Na, majd holnap. Most már úgyis tudják, hogy a svéd nemzetiségű magyar lányt kell keresni a nemzetközi listában…

Cirkusz van, kérem szépen! Egy szponzor neve véletlenül lemaradt, mindent újra kell nyomtatni…

Elmentem fényképezni. Feladatom lenne, hogy csináljak olyan fotókat, amik bemutatják az életet magát a ringen. Kereket tisztogató szerelők, telemetriát olvasó versenyzők… Szerintem a Bamboonál dolgozó kerékmosó szerelő nagyon mérges lett rám… Csináltam róla vagy 10 képet… Mehdi Bennani nem teketóriázott sokat: fényképezni akarsz? Íme a hátam! „Édes fiam, ne fordíts hátat, hozzád beszélek!” De aztán előkerült Zengő Zoli, aki megint nagyon örült nekem, és kaptam tőle két puszit (én valahogy sosem tudom, hogy ő miért örül nekem ennyire, de ez olyan jó érzés!), és Norbi is, aki most is aranyosan mosolygott…

Szóval a szokásos péntek délutáni WTCC-s káosz köszön rám a boxutcából!

El sem hiszem! Itt vagyok köztük újra… És élvezem!

Szeretlek titeket, srácok, kerékmosó szerelők, mosolygós csapatvezetők és sajtófőnökök, régi ismerősök és újak, boldog vagy durcás versenyzők… Amott Rob Huff ad interjút, itt Alan Menube botlok, Tom Coronel egy üveg víz táraságában beszél a szerelőkkel, Norbi nyilatkozik, matricák kerülnek fel hosszas küzdelem után a kamionokra… Ez, és a fentebb vázolt kisebbfajta káosz az élet minden pénteken és minden pályán a WTCC-ben. Nem hiába volt ez szerelem annak idején rögtön az első pillantásra…

 

Alig várom, hogy egy székre rogyhassak a sajtóközpontban, Simon István jön szembe: „Na, ideértél?” – kérdezi. „Ide” – mondom én. – „Bár kissé viszontagságos volt az út.” „De már minden jó, mert itt vagyunk, nem?”

 

Dehogy nem! Igaz ugyan, hogy eddig az út mindig viszontagságos volt, és mindig a világ végére kellett eljutnom, de amikor odaértem, akkor már minden OK volt.

Mert a világ végén már minden szép és jó. Egyrészről azért, mert Simon mondja, és akkor úgy is van, másrészről meg azért, mert ezt már Móricz Zsigmond is megírta!

 

(Igaz ugyan, hogy a világ végéről haza is kellett jutni, de az már egy másik történet.)

Comments

comments