Tiago Monteiro: “Már tényleg csak egy-két hónap kérdése…”

Fotó: Paulo Maria / DPPI

A portugál versenyző – aki tavaly szeptemberben szenvedett el súlyos sérüléseket egy tesztbalesetben, Barcelonában – egy, a WTCR hivatalos sajtóirodájának adott interjújában elárulta, hogy csodával határos módon már majdnem teljesen jól van és hamarosan, de legkésőbb 2019-ben sor kerülhet a visszatérésre.

Mint az ismeretes, Tiago Monteiro 2017 szeptemberében, a Honda barcelonai tesztjén szenvedett óriási balesetet nagy tempónál, a célegyenes végén, aminek következő súlyos fej-, szem- és felsőtesti sérüléseket szenvedett el. Emiatt az ázsiai fordulókon már rajthoz sem tudott állni a Túraautó Világbajnokságban úgy, hogy a baleset előtt bajnoki éllovasként ment el a nyári szünetre.

Azonban azóta már bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem volt indokolatlan az, hogy kihagyta a hátralevő versenyeket tavaly, ugyanis még a Túraautó Világkupára nyitányára sem tudott visszatérni, így az első öt versenyhétvégén a belga Benjamin Lessennes helyettesítette őt a Boutsen Ginion Racing Hondájában.

A Braking News Motorsport hasábjain, az április végén megrendezett hungaroringi forduló alkalmával arról nyilatkozott, hogy még egy-három hónapot biztosan igénybe vehet a gyógyulása. S úgy tűnik, hogy ezen számításai nem is voltak túlságosan pontatlanok, mert sajnálatos módon még a hazai, Vila Real-i hétvégére sem tudta abszolválni a visszatérést, így annak eseményeit nézőként kísérte figyelemmel, mialatt a csapatot a háttérből segítette.

Most, majdnem 10 hónap elteltével viszont már sokkal jobban van, és a WTCR hivatalos oldalának ezúttal a felépüléséről és a visszatéréssel kapcsolatos terveiről beszélt.

„A jó hír az, hogy már a visszatérésemen dolgozom. Ez egy nagyszerű lehetőség, egy igazán jó második esély és ebből adódóan a legtöbbet akarjuk kihozni belőle. Megannyi vizsgálat és az orvosaimmal, valamint az FIA orvosaival megejtett megbeszélést követően kielemeztünk az előnyöket és a hátrányokat, hosszabb távra terveztünk. Még mindig fiatal vagyok és még sokáig szeretnék versenyezni. Sok mindent kell még tennem és mutatnom” – kezdte gondolatait Monteiro.

A portugál versenyző ezt követően elárulta, hogy a szemei is rendbe jöttek és csodával határos módon a látása is – elmondása szerint ugyan még nem 100%-os az állapota, de a mindennapi tevékenységeire már nincs befolyással. A nyaka és a válla is nagyon jól van már, ellenben a fejsérülése nagyobbnak bizonyult, mint azt előre gondolták. Ennek kapcsán hozzátette, hogy a további rizikók elkerülése érdekében a felépülés 11-12 hónapot vesz igénybe átlagosan az ilyen esetekben. Monteiro pedig leszögezte, hogy „nem kockáztathatjuk a versenyzést most”.

A mindenkit foglalkoztató kérdésre, hogy mégis mikor tér vissza a versenyzéshez, így felelt a Forma-1-et is megjárt Monteiro: „Most már majdnem ott tartunk időben, hogy visszatérhetek. Így a koncentrációm és a céljaim is a szezon végére összpontosulnak a 2019-es idényre való felkészülés kapcsán. Azt kell, hogy mondjam, elképesztő örömmel és felszabadultsággal tölt el, hogy ezt mondhatom. Tudom, hogy újra versenyezni fogok. Már majdnem ott tartunk. Jövő héten lesz 10 hónapja a történteknek, úgyhogy már tényleg csak egy-két hónap kérdése, amennyiben minden a tervek szerint halad. Ez esetben nincs ok arra, hogy ne jöjjek vissza. A vizsgálataim nagyon pozitívak voltak.”

Amit pedig az öröm és a felszabadultság mértéke kapcsán mondott a 41 esztendős portugál, nyugodtan higgyük el, ugyanis azt is felfedte, hogy az első hónapokban nagyon kicsi volt az esélye arra, hogy valaha visszatérhessen a versenyzéshez.

„Az első dolog azonban az volt, hogy legyen egy normális életem, amely nagyszerű és hálás is vagyok érte. De természetesen a második lépés az valami olyasmi, ami az álmom. Az életem a versenyzésé” – tette hozzá.

Monteiro elárulta, hogy idáig öt vagy hat napot tesztelt, amiből két napot egyedül töltött, kettőt-hármat meg úgy, hogy további autók is a pályán voltak. A tesztekről még a következőket árulta el: „Amikor felrakod a fejedre a bukósisakot, már nem gondolsz másra. Nagyon fontos volt, hogy úgy vezessek, hogy más autók is jelen vannak, mert amikor egyedül vagy, nincs szükséged arra, hogy teljes mértékben használd a látásod. Viszont, ha fej-fej mellett vagy valakivel, fontos látnod, hol van a másik fél. Ez az oka annak, miért akartunk több autó jelenlétében is tesztelni.”

„Nagyon őrült volt. A baleset után 7-8 hónappal jártunk már, amikor visszaültem először az autóba. A versenyzésben eltöltött 20 évem során sosem álltam le hosszabb időre, úgyhogy rendkívül furcsa volt. Azonban fél nap után úgy éreztem, mintha csak egy hét telt volna el vezetés nélkül” – beszélt Monteiro annak kapcsán, milyen érzés volt először visszaülni az autóba a balesete után.

Ezután a Boutsen Ginion Racing pilótája részletesen beszélt a sérüléseiről és a felépülésének folyamatáról: „Kórházban, orvosokkal töltöttem az életemet! A balesetet követően az első két hétben Spanyolországban voltam, majd átszállítottak Portugáliába. Ott négy héten át intenzív ellátásban részesültem, ami nagyon kemény volt. Az orvosok nagyon aggódtak a hátsó nyaki részen lévő duzzanat és a nyaki csigolyáim miatt, az első négy hétben fennállt az azzal kapcsolatos aggodalom, hogy szükség van-e műtétre vagy sem.”

„Még két hetet voltam ezután ugyanabban a kórházban, de már egy normál részlegen, majd hazamehettem egy-két hétre úgy, hogy nem mozoghattam. Nem tudtam mozogni, olyan voltam, akár egy szellem, nagyon erős fejfájásokkal és fájdalmakkal. Keresztben álltak a szemeim, így nem láttam: nem tudtam így tévét nézni sem, olvasni sem és úgy nagyjából semmit sem csinálhattam. Meglehetősen unalmas volt. Azokban az időkben csak remélni tudtam, hogy visszatérhetek a szezon végén. Egyedül ez hajtott engem előre.”

„Azt követően, hogy már kimozdulhattam otthonról és mozoghattam, elkezdtem a kezeléseket. Ennek keretében körülbelül 60 órát töltöttem túlnyomásos kamrában; naponta két órán át tiszta levegőt lélegeztem be a sejtek regenerálása érdekében. Oxigén- és ózonterápiám is volt – ennek folyamán vért vesznek tőled, ózonnal keverik és aztán visszaáramoltatják a keringésedbe. Oszteopátiás kezelésben vettem részt, kiropkatőrnél és fizioterapeutánál jártam, a kezdetekben nehezen mozogtam. Idővel viszont többet voltam képes mozogni és már vízben, uszodában kezdtünk el dolgozni a fizioterápia keretein belül, különleges eszközöket használva.”

„Később a szememen belül botox injekciót alkalmaztunk, ugyanis a hatodik, a külső idegem megfeszült a sérülés következtében. Ezzel érzéstelenítő került a szem belső részébe, amely az ideg ellazulását szolgálta és segített a felépülésben. Erre a folyamatra négyszer került sor. Nem volt valami kellemes, de muszáj volt megcsináltatni ezt.”

„Ezután az Egyesült Államokba mentem. Meglátogattam egy specialistát San Diegóban és naponta nyolc órát töltöttem infúzión. Semmit sem kellett csinálni. Különös érzés volt, de ez egy különféle vitaminokból és aminosavakból álló keverék volt, amely a fejsérülések kapcsán volt hasznos, de minden természetes volt. Ezt IndyCar-versenyzőknél, korcsolyázóknál, snowboardosoknál, extrém sportot űzőknél és motokrosszosoknál szokták alkalmazni. Egy amerikai orvos találkozott egy korábbi gördeszkással, akinek nagyon súlyos sérülései voltak és közösen megalkották ezt a gyógymódot. Képek voltak a falon Max Papisról, valamint egy csomó IndyCar- és motokrossz-versenyzőről. Travis Pastrana is ott van mindig – ezek azok a srácok, akik mindig lesérülnek!”

„Később több szemedzésen is voltam egy szemésznél. Ez egy rakás gyakorlatot foglalt magában, gépekkel és lézerkezeléssel. Hónapokon át az volt, hogy reggel 6-kor vagy 7-kor mentem el a házból és este 7-kor tértem vissza, a teljes nap pedig különféle kezelésekkel ment el. Nem volt minden egy helyen. Nagyon intenzív és nagyon kemény volt, de egy cél vezérelt: vissza akartam térni a következő versenyen vagy az az utánin…”

Végül pedig Benjamin Lessennes-ről – aki jelenleg 14. a pontversenyben, legjobb eredménye pedig egy negyedik hely a Nordschleiféről – kérdezték, akinek a munkájával nagyon elégedett volt Monteiro: „Fantasztikusan dolgozik. Ez pedig sok ember számára meglepetés, de számomra nem, mert láttam őt korábban versenyezni Belgiumban és két évvel ezelőtt én is versenyeztem ellene. Akkoriban épphogy elkezdett versenyezni, a gokartozásból szintet lépve és mindössze 16 éves volt. Oké, én nyertem a versenyeket, de nem volt túlságosan messze tőlem. Szerettem az attitűdjét és azt, ahogyan megközelítette a dolgokat. Azóta követem a pályafutását és láttam a jó eredményeit. Amikor elkezdtem vele dolgozni, le voltam nyűgözve. Nagyon jól figyel – akármit mondtam neki, mindig képes volt azt megcsinálni. Természetesen még szüksége van némi tapasztalatra, de csupán 19 éves. Elképesztően gyors és nagyon okos. Nagyon jól kijövünk egymással és büszke vagyok arra, hogy ő ül az én autómban. A megállapodás pedig elméletileg az, hogy amint visszatérek, átadja az autót. De már fontolgatjuk azt, hogy megérdemli, hogy továbbra is ott legyen, úgyhogy már dolgozunk azon, hogy azt követően is maradhasson, hogy visszajövök. Aztán meglátjuk, mi történik.”

Kováts Olivér

Médiapartneri megegyezés révén megjelent még: brakingnewsmotorsport.blog.hu

Comments

comments