Fotó: Bernard Bakalian, Andros Trophy
Honlapunk olvasói régóta ismerik Sylvain Pussier-t. Először a Téli Sorozat alatt találkozhattunk vele, mint Aurélien Comte akkori Andros Trophy csapatfőnökével, majd később a TCR Europe-ba is benézett a Clairet testvérek csapattársaként. Nos, idén, ebben a feje tetejére állított, maszkos szezonban, Sylvain Pussier 7 éves álma vált valóra: nagyon szoros versenyben megnyerte az Elite kategória bajnoki címét.
A Covid-19 járvány miatt kicsit kifordított volt az Andros Trophy szezonja is: Andorrában indult, és ott ért véget, ahol általában kezdődni szokott: Val Thorens-ben. A jégralli bajnokságban többen is részt vesznek rendszeresen a WTCR és TCR Europe versenyzői közül. Idén Aurélien Panis második, Yann Ehrlacher negyedik, Nathanaël Berthon pedig harmadik helyen végzett az Elite Pro kategóriában, utóbbi szintén Pussier csapatába tartozik. Az e-Peugeot 208-assal versenyző legénység további két tagja idén Clémentine Lhoste (Elite) és Benjamin Riviére (Elite Pro) voltak.
Interjúnkban az újdonsült bajnok beszél a szezonjáról, az elektromos versenyzésről, a mélypontról, a győzelemről, no meg arról, hogy mi a terve most, hogy elolvadt a jég…
– Egy interjúban azt mondtad, hogy hat éve üldözted ezt az álmot. Szóval hat év munka van ebben a bajnoki címben. Hat év hosszú idő, de pontosan mennyi munka is?
– Hét éve versenyzek az Androson, ez volt a negyedik év, hogy saját csapattal és felszereléssel indultunk. Három évig dolgoztunk a Peugeot 3008-assal, belső égésű motorral, és ez volt a második évünk az e-208-as, elektromos autóval. Nagyon sok munkánk van ebben, mire idáig eljutottunk. Az idei szezont az tette mássá, hogy átszerveztük a csapatot. Olyan emberekkel vettem körül magam, akik nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak, és akik a legjobbjukat adják azért, hogy a leghatékonyabb autónk legyen. Ez pedig jól működött.
– Számodra miben másabb az elektromos autó, mint a belső égésű motorral hajtott? Melyiket szereted jobban?
– Sokkal jobban szeretem az elektromos autót. Sokkal hatékonyabb, könnyebb vezetni. Az elektromosság előnye, hogy egyformán erősek vagyunk, mivel mindannyiunknak ugyanolyan motor van az autójában. A működtetése is sokkal egyszerűbb: nincs többé üzemanyag, sem más, ehhez kapcsolódó probléma, nincs gond a motor hangolásával. Két szezon alatt még egyszer sem robbant le! A rendszer nagyon megbízható és egyszerű használni. Nagyon nehéz lenne, ha vissza kéne térnünk a belső égésű motorokhoz. A sátorban sem szívjuk a kipufogógázt, mindenkinek sokkal kényelmesebb így.
– Nem volt könnyű szezon, nagyon szoros volt a vége. Mi volt a mélypont?
– Lans en Vercors-ban, amikor Clémentine hibázott és nagyot kellett fékeznem. Ennek következtében hátulról belém jöttek a többiek és kiszakadt a jobb hátsó futómű. Fel kellett adnom, és emiatt sok pontot vesztettem.
Itt elnevettem magam, mivel a következő kérdés a jegyzetfüzetemben pontosan erre a pillanatra kérdez rá. Lans en Vercors-ban, a második nap döntőjét Lhoste az élről kezdte, míg Pussier a harmadik helyről vett fantasztikus rajtot. Lhoste fordult az élen, és a rendkívül rossz pályaminőség ellenére szépen vezetett Pussier előtt a második kör elejéig, amikor vétett egy kisebb hibát. Pussier nagyot fékezett, hogy bele ne szálljon csapattársába hátulról, ám a követő boly nem tudta elkerülni az ütközést, és Sylvain a pálya szélén maradt, kitört kerékkel. A történet nem pusztán egy elrontott futamról szólt, hiszen míg Clémentine megnyerte az előző napot, és most is nagy esélye volt a győzelemre (végül ez volt az első női dupla az Andros történetében), addig Sylvainnek minden pontra szüksége volt, hiszen a bajnokság a vége felé járt, és harcban volt a címért Gerald Fontanellel.
– Tulajdonképpen mi játszódott le az agyadban abban a pillanatban Lans en Vercorsban?
– Őszintén szólva kiborultam és mérges voltam. Csinálhattunk volna egy dupla dobogót, és az igazán nagy szám lett volna nekünk! Sajnos a verseny alatt Clémentine-nek volt néhány nehéz pillanata. Sok volt rajta a nyomás, ami kisebb hibákra késztette. És, hogy őszinte legyek, akkor sokat vártam el tőle. De már vége van a bajnokságnak, ma ez már csak egy epizód a múltból.
– Melyik volt számodra a szezon legjobb pillanata?
– A döntő nap Val Thorens-ben, amikor megnyertem a Q2-t, és így pontegyenlőség állt be köztem és Gerald Fontanel között. Volt mit eldönteni az utolsó futamon!
Fotó: Bernard Bakalien, Andros Trophy
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Szeretnék indulni a TCR Europe-ban. Jövőre a szabályok szerint Elite Pro kategóriás leszek az Androson, szóval készen kell erre állnom decemberben, ha megfelelően akarok teljesíteni. Úgy gondolom, a TCR Europe nagyon jó felkészülés lenne számomra. Nagyon boldog vagyok a szezonommal. Most érzem, mennyire igaz a mondás, hogy a kemény munka megtermi gyümölcsét: mindannyian sokat dolgoztunk az elmúlt öt évben azon, hogy egy olyan eredményt érjünk el, amivel teljesen elégedettek vagyunk. Most tovább megyünk ezen az úton, azzal a céllal, hogy az Elite Pro kategóriában is bajnoki címet nyerjünk Nathanaël Berthonnal és az összetett bajnokságot is megnyerhessünk négy versenyzőnk összesített eredményével.
– Peugeot-val vágnál neki a TCR Europe kalandnak?
– Ezt most még nem tudom. Március elején tesztelek néhány autót, hogy eldöntsem.
Hogy milyen erős lesz 2021-ben a TCR Europe mezőnye, azt még nem tudhatjuk, de az idei Andros Trophy amatőr kategóriájának bajnoka csatlakozik hozzá. Nem lesz sétagalopp, de, ahogy látható, Pussier tud dolgozni az álmaiért…
Bonne chance, champion!
Magyar Szilvia
Social Profiles