Dupla öröm az ALM-nél: Losonczy győzött Montenegro előtt
Fotó: Magyar Szilvia
2009 nyarán, egy fél napos bolyongás után az erdőben és a szakadó esőben kezdődött egy másik örök szerelem az életemben: „A cseh adrenalingyár”, a brnó-i versenypálya iránti rajongás… 15 éve volt, és a szakadó esőt leszámítva semmi nem változott. Európa egyik legklasszabb versenypályája – és nem csak szerintem.
Igazság szerint azóta építettek egy utat az erdőn keresztül – ez nagyban segíti az embert, hogy odataláljon, tehát a fél nap bolyongást is megspóroltuk. Ugyanakkor sem a kiszolgáló épületek, sem a paddock, sem a pálya aszfaltja, de még csak a lelátó vagy a dobogó sem változott szinte semmit. Tény, hogy ez a BMW pályája volt akkoriban, a hangosbemondó sokat emlegette Alex Zanardit (volt miért!), néhány profi versenyző bemutatta, hogyan kell idiótán autót vezetni, és végül minden jóra fordult.
Idén nem futottak WTCC-s BMW-k, hiszen a TCR Europe és a TCR Eastern-Europe mezőnye volt a „fő attrakció”, mellettük a CEZ, a Suzuki kupa és egy formula autós kategória tette tiszteletét a pályán, valamint hoztak egy F-1-es versenyautót is (ránézésre régebbi konstrukció volt, mint az emlékeim a pályáról), mellyel bemutató köröket tettek meg a pályán, a nézők nagy örömére.
Az, hogy idén először a TCR Europe 12 autós mezőnyét „összekeverték” a helyi TCR mezőnnyel, két dolgot eredményezett: Az első az volt, hogy végre volt egy rendes, 22 autós mezőny, tehát láthattunk (volna) egy normális versenyt. A második az, hogy mindkét mezőny a bajnokság hajrájában volt, így némi észt nem ártott (volna) felmutatni, és mindenkinek a saját bajnokságában futó autókkal kellett volna törődnie (vagy sokkal inkább NEM törődnie senki más autóján!).
A TCR Eastern-Europe-ban Mato Homola (Janik Motorsport) és Bucsi Attila (M1RA) feszülhetett volna egymásnak, de utóbbi nem gurult pályára, így előbbinek sok gondja nem akadt. A mezőny másik felében, a TCR Europe-ban, a bajnokság két éllovasa, Franco Girolami (Monlau Motorsport) és Aurélien Comte (SP Competition) pontegyenlőséggel érkeztek Brnóba, egy szoros időmérő edzés, egy átlagos szombati futam és egy vasárnapi „mindketten nagy hülyék voltunk” kör után pedig 5 pont különbséggel (Girolami javára) távoztak.
Aminek pedig mi, magyarok külön örülhettünk: Losonczy Levente idén második győzelmét aratta a vasárnapi versenyen.
A történet úgy kezdődött, hogy pénteken futottak a versenyzők két szabadedzést és egy időmérőt. Utóbbit Girolami nyerte, mindössze 0.46 századmásodperccel Comte előtt. Mögöttük Viktor Andersson és Mato Homola végeztek. Losonczy a 10. helyet szerezte meg, tehát a vasárnapi versenyre övé volt a fordított rajtrács pole-ja.
Szombaton a futam az elején némileg unalomba fulladt, ugyanis a rajtnál Comte nem tudta megelőzni Girolamit (illetve, ha meg tudta volna, akkor sem tudta volna maga mögött tartani, annyival gyorsabb volt az argentin). A kis francia úgy a 9. körig próbált lépést tartani a rivális Cuprával, ekkor láthatóan feladta a lehetetlent. Homola menet közben megelőzte Anderssont, így övé lett a TCR Europe harmadik helyéért és a TCR Eastern-Europe első helyéért járó trófea is. Losonczy a 14. helyen végzett. A verseny végeredménye itt megtekinthető.
A vasárnap délelőtti futamon jött a fekete leves. Ugyanis a mi kis bajnokságvezető duónk elfelejtett normálisan, gondolkodva, a szabályokat betartva versenyezni…
Losonczy rendben eljött a fordított pole-ból, Comte is jól rajtolt a 9. helyről, a kör közepén már 5. volt. A középmezőnyben történt egy baleset, ezért a Safety Car is szerepet kapott, de Levente az újraindításnál is ott volt fejben, ahol lennie kellett.
Franco Girolami sárga zászló alatt előzött, majd a hétvége anti-teljesítménye jött Comte részéről az utolsó körben. Történt ugyanis, hogy eddigre úgy alakult az állás, hogy a magabiztosan vezető Losonczy mögött kialakult az Ignacio Montenegro, Bartosz Groszek, Comte, Girolami sorrend. Az argentin nyomta a franciát, a francia meg a lengyelt. A probléma az volt, hogy Comte-nak sem a sebessége nem volt meg, sem előzési pontot nem talált. Ugyanakkor nem is lett volna szüksége egyikre sem, mert Groszek NEM abban a sorozatban versenyez, melyben Comte megy a bajnoki címért, és jelenleg a rivális mögötte volt. Ahogy Comte nem talált fogást Groszeken, úgy láthatóan Girolami sem talált volna Comte-on. A franciának csak annyi feladata lett volna, hogy higgadtan bejön a negyedik helyen, hiszen a pontszámításban úgyis a harmadikért kapott volna pontot a saját bajnokságában. Meg, ha megelőzi a lengyelt, úgy is! Az ember valamiért azt hinné, hogy 35 évesen, több bajnoki címmel és futamgyőzelemmel, több esze van valakinek annál, minthogy azért a pillanatnyi dicsőségért és a trófeáért, ami a dobogóért jár, megkockáztasson egy előzést, melyen mindent elbukhat… (Az ilyen hiszékenyek, mint én, ne menjenek autóversenyre…)
Girolami lőtávolban várta, hogy Comte és Groszek egymással (vagy egymáson) törődjenek.
Fotó: Magyar Szilvia
De Comte az utolsó kör közepén csak bebújt egy fél résbe Groszek mellé, meg is lökte szerencsétlent, ki is fordult a lengyel, a 6. helyre tudott visszaállni. A levezető kör végére Aurélien Comte meg is kapta a teljesen jogos 5 mp büntetését, ezért a teljesen felfoghatatlan manőverért… Girolami állhatott fel a dobogó harmadik fokára, de ő sem sokáig örülhetett a serlegének. – Mintha már említettem volna – valamiért azt hihetnénk, hogy többszörös bajnokok és futamgyőztesek ismerik a szabályokat is (ezért, mondjuk, nem előznek sárga zászló alatt…). Naiv vagyok, tudom.
Egyelőre tegyük félre a bajnoki címért folyó egyre ádázabb csatát és örüljünk Leventével! Igaz, a fordított pole-ból némileg könnyebb futamot nyerni, mint a 10. helyről, de a győzelem értékéből semmit nem von le, hogy honnan indult a versenyző. Végig kellett mennie a versenyen, a szabályok betartásával, egy nehéz pályán, és ő ezt megtette, jár neki a trófea és minden dicséret. Csapattársa, Montenegro jött be a második helyen. Dupla öröm volt az ALM csapatnak!
„Jó rajtot vettem, kicsit kipörögtek a kerekeim, de én voltam jobb pozícióban, ezért előnyöm volt az Audival szemben. Úgy fél körig kellett védekeznem, utána Nacho (Montenegro) már mögöttem volt. A biztonsági autó után sikerült kiépítenem egy 2 másodperces előnyt, utána már csak a gumikra ügyeltem” – mondta Levente a verseny után.
A második verseny végeredménye (Girolami büntetése után).
Visszatérvén a bajnoki éllovasokra, megpróbáltam beszélni velük… Mivel Aurélien Comte beleragadt egy rendkívül fura viselkedésbe, melynek keretében nem hajlandó a szemem elé kerülni (tudom jól, hogy tudja: nem én pofoznám meg, ha megtenné*), így jelen pillanatban nincs választásom, kénytelen vagyok a Sylvain Pussier csapatvezető által elmondottakkal beérni:
„A mai verseny nehéz volt. Aurélien nagyon jól versenyzett, a futam második felében igyekezett maga mögött tartani Girolamit. Sajnos, az utolsó körben a nyomás alatt hibázott, és meglökte egy kicsit az előtte haladó versenyzőt, ezért 5 mp időbüntetést kapott. A bajnokság szempontjából még nincs minden veszve, a jelenlegi végeredmény óvás alatt van, mert Girolami sárga zászló alatt előzött. Ez egy nagyon kiegyensúlyozott szezon volt kettejük között, nagyon elégedett vagyok, sokkal rosszabbul is végződhetett volna az eset.”
Valóban sokkal rosszabbul is végződhetett volna… De mennyivel jobb lett volna, ha ésszel vezet a versenyzője…
Girolami ugyan most beszélt velem (nem úgy, mint amikor tavaly megnyerte a TCR Italy bajnokságot, mert azt az interjút hiába várom a mai napig), de büntetése ekkor még függőben volt, így arról nem szólt egy szót sem, hogy csak nem látta a sárga zászlót, vagy nem érdekelte különösebben. (Iróniát félretéve: feltételezhetően figyelmetlen volt.)
„Ez egy nagyon fontos és nagyon pozitív hétvége volt számunkra. Egyenlő pontszámmal érkeztünk erre a versenyre, most vezetünk, szóval ebből a szempontból pozitív volt. Az autó egész hétvégén nagyon versenyképes volt: pénteken pole, szombaton győzelem, ma a 10. helyről indulva a harmadikon futottam be végül. Az utolsó versenyen ezt az irányt kell tartanunk. Valencia hazai pályának számít, a csapatom spanyol, teszteltünk is ott, ezért nagyon magabiztos vagyok, és készen állok a bajnoki címért való harcra.”
A két éllovast jelenleg 5 pont választja el egymástól a tabellán, és két hét attól, hogy egymásnak feszüljenek a döntőben, Valenciában, szeptember 28-29-én. Remélhetőleg több ésszel a fedélzeten.
*ami a csillaggal jelölt megjegyzésemet illeti, a magyarázat így szól hozzá: Mindketten, mármint Comte és én is tisztában vagyunk azzal, hogy mi történik a magánéletében, és ennek a dolognak a publikálására még nem jött el az idő (lehet, hogy soha nem is fog). Ugyanakkor, ha egy versenyző nem beszél egy újságíróval (az átlagosan jelen lévő 2 újságíró közül), másoknak nyilvánvalónak tűnhet, hogy az újságíró olyan dolgot tett, mely a versenyző szerint érdemes arra, hogy az illető munkáját akadályozza és a versenysorozat nyilvánosságát korlátozza. Ilyen nem történt, részemről legalábbis biztosan nem. Ami valójában történik, ahhoz biztosan nincs semmi közöm, csak remélni merem, hogy a kis francia megtalálja a problémái közül kivezető utat…
Magyar Szilvia
Social Profiles