Fotó: Francois Flamand / DPPI
Téli interjúsorozatunk első körének harmadik epizódja Aurélien Comte szezonjáról, ázsiai körútjáról és téli terveiről szól. Ha azt vesszük, könnyű is volt ez az évad a 2017-es Európa kupa győztesének, meg nem is. Lent és fent, mintha egy örökös hullámvasút lenne, egyetlen biztos ponttal: ha volt a pálya mellett óráskerék, akkor a kis francia jelképesen felült rá, és a legmagasabb pontról nézhetett szét. Három második hely, egy győzelem és egy pole összesen a John Hugenholtz által tervezett pályákon. – De mindez messziről sem volt vidámpark, az tény.
Comte úgy csöppent bele a nagy nemzetközi túraautó szériába, hogy előtte alig-alig húzta ki a lábát Franciaországból, és ha mégis, akkor a legmesszebbre az ETCC-vel látogatott, mely mezőnynek még 2013-ban volt tagja. Tavaly év végén jutott neki egy dubai TCR International szezonzáró, meg egy út Argentínába a Peugeot jóvoltából. Szóval a nemzetközi világba való integrálódás enyhén szólva is elmaradt. Az egy hétvégés TCR Európa kupát legalábbis nem nevezném annak.
Az Eric Néve-vel készült interjú(k)ból sokat megtudhatunk a Peugeot év eleji bukdácsolásáról, itt nem térnék ki rá külön. A lényeg, hogy Comte túlságosan is sok mindennel kellett, hogy megküzdjön, kezdve a sokkal hosszabb utaktól és a jóval megterhelőbb versenyhétvégéktől, a megfelelő szintű angol nyelvtudás hiányán keresztül, egészen az autó hullámzó teljesítményéig. Hiába volt talán a legjobb újonc az FIA nemzetközi túraautós porondján José María López óta, a bajnokságot a 11. helyen zárta, 191 ponttal, összesen 5 második hellyel, egy győzelemmel és egy pole pozícióval.
„Valóban, ha visszatekintünk a szezonra, elmondható, hogy voltak jó eredményeink. De azt azért nem tudom, hogy a José María Lópezzel való összehasonlításom mennyire állja meg a helyét… – kezdte Comte, akinek nem az összehasonlítás ellen volt kifogása, pusztán nem érzi úgy, hogy a teljesítménye megközelítené Pechito újonc-kori teljesítményét. – Természetesen a fáradtság, az utazások, a bajnokság ritmusa, ezek mind jóval erősebben mutatkoznak meg, mivel sokkal több versenyünk van. Majdnem kétszer annyi, mint más, átlagos sorozatoknak. De szeretjük ezt csinálni és felkészülünk rá mind mentálisan mind pedig fizikailag.”
A szezon a nyári szünet után Ázsiában folytatódott, és Comte sosem járt ott korábban. Ázsia mindenkit kimozdít a komfortzónájából, de egy olyan embert, akinek ez a zóna egy Bordeaux melletti, óceánparti kis halászfalura korlátozódik, kicsit talán jobban is, mint elsőre jól esne… Egy francia újság interjút készített vele utazás előtt, melyben arról is érdeklődtek, hogy vajon hogyan fog megküzdeni a jetlaggel. De Aurélien már ekkor is valami más miatt aggódott.
„Kicsit féltem az első ázsiai utamtól, de összességében jól ment. Az étel miatt aggódtam, mivel nem eszem meg az ázsiai kaját. De aztán egészen jó volt, néha találtunk európai ételt kínáló helyeket, úgyhogy tudtunk párszor rendesen enni. Japánban rettentő durván elkapott a jetlag, egyetlen éjszaka sem tudtam 3 óránál többet aludni… Új tájakat felfedezni nagyszerű. Az ázsiai országok teljesen másak, és ilyenkor még jobban értékeljük, hogy milyen szerencsések is vagyunk, hogy ez lehet a munkánk. De őszintén megmondom, nagyon boldog vagyok, hogy hazaérhettem Franciaországba, és végre francia ételt ehettem” – tette hozzá széles mosollyal Comte.
Az autóknak viszont nem volt gondjuk a súlyuk gyarapításával, az Alfa Romeo versenygépeit kivéve mindenkit jól megpakoltak, és most a Peugeot sem úszta meg: Ningbóban 40 kilóval nyomtak többet az oroszlános autók, mint a Slovakia Ringen. Mivel plusz súlyozás nélkül is nehéz volt megtalálni a helyes egyensúlyt (Szlovákiában ugyanaz az autó egyik nap a 14., másik nap a 2. helyre volt jó!), 40 kiló ballaszttal végképp nem tudott mihez kezdeni a csapat.
– Ningbóban kezdtétek az ázsiai fordulót, és a plusz súlyozás miatt ez a verseny inkább nagy szenvedésnek nézett ki számotokra. Volt valami más oka is a visszaeső teljesítménynek, vagy csak a ballaszt?
„Igen, a „szenvedés” szó telitalálat! Hirtelen 40 kilóval nehezebbek voltunk egy olyan pályán, amin nagyon gyenge a tapadás, és ez egyáltalán nem segített nekünk. Annak ellenére, hogy a csapat keményen dolgozott, nem találtunk megoldást a helyzetre, mielőtt a hétvége véget ért. Csak azt sajnáltam az egészben, hogy amúgy tetszett a pálya.”
A helyzetet tovább nehezítette, hogy a francia kakaskodás első epizódjaként Comte összeért Jean-Karl Vernay-jal, ami előbb az Audi, majd a Peugeot idő előtti nyugdíjazását eredményezte a második futamon. Az elmúlt évek tapasztalatából kifolyólag mondom: ritka jelenség, hogy valaki átmegy egy ilyen után a szomszéd garázsba bocsánatot kérni. Az Audinál dolgozó egyik barátom is meglepődött a látottakon, de Aurélien pontosan így tett… Ezek után, egy hét múlva a helyzet fordított volt, mivel a wuhani harmadik verseny rajtjánál JK nyomta a falba a Peugeot-t, majd a Touring Car Times hasábjain felháborodásának adott hangot a kapott büntetés miatt, mondván, hogy a Peugeot „beleugrott” a falba. Miután az a nyilatkozat olybá tűnt, hogy Vernay szöcskének, vagy legalábbis kengurunak nézi az oroszlánt az első szellőzőn, le mertem volna fogadni, hogy ő nem fáradt azzal, hogy átmenjen a szomszédba azzal a bűvös két szóval. Tévedtem.
„Néha megtörténik, hogy összeérnek az autók. Ezeket nem lehet elkerülni, ilyen az autóverseny. Teljesen normális dolog, hogy ilyenkor bocsánatot kérsz a másiktól, ezzel tiszteletet fejezel ki az irányában. Igen, [Wuhanban] Jean-Karl átjött hozzánk, és tőlem is és a csapattól is bocsánatot kért.”
Egy rosszul sikerült hétvége után az egész csapatnak volt négy napja, hogy összekapják magukat a wuhani fordulóra, de ez tulajdonképpen egészen jól sikerült Ningbó kisvárosában.
Fotó: Aurélien Comte, privát
„Jól éreztük magunkat a csapattal. Megnéztünk pár templomot, kertet, elmentünk pár étterembe. Ez segített abban, hogy elfelejtsük Ningbót, és a lehető legjobban készüljünk fel Wuhanra.”
Már sokszor mondtam: ha lenne pénzem, és szeretnék fogadni, bizony sokat veszítettem volna azon a wuhani rajton, amit Comte mutatott fel a második versenyen. Mert én le mertem volna fogadni, hogy kiugrott.
„Általában nem rajtolok rosszul. Ez sem volt különb a többi rajtomnál. Egy jó rajt nagyon sok paraméter függvénye. Ilyen a gumik hőmérséklete, a pálya tapadása, jó stratégia, megfelelő reakcióidő… Azt hiszem, minden jól állt össze.”
Aztán összeállt ebből egy második hely is, mert – bár ment a Peugeot az elsőért – Bennani nem adta a dobogó tetejét senkinek! Ütős csata volt az utolsó két körben! Aztán jött a harmadik verseny és a fal. Amikor Alexandra Legouix a boxutcában a csapata felé sétáló Comte orra alá nyomta a mikrofont, ő először is nem találta az angol szavakat, aztán meg amúgy sem tudta volna kifejezni az elkeseredettségét azzal kapcsolatban, hogy átvillant az agyán: talán ebből nem lesz autó Suzukára. De. Lett.
– Mikor kezdted elhinni azt, hogy a csapatod képes lesz összerakni a versenyautódat Japánra?
„Amikor eszembe jutott, hogy ez egy ralicsapat volt, és ott ezt megszokták… Aztán láttam őket, amikor elkezdték vizsgálni az autót, és listát írtak arról, hogy milyen alkatrészek kellenek majd. Ezzel végképp megnyugtattak.”
A nagy-nagy autószerelés történetét Eric Néve már elmondta, de a csapat nyilván komolyan vette, hogy ha már úgyis szerelik az autót, építsenek be egy pole pozíciót is. (Majdnem kettő lett!)
„Ez fantasztikus a csapat részéről! Nem tudom eléggé megköszönni nekik! Az, hogy egy ilyen szintű bajnokságban pole pozíciót szereztünk, igazi jutalma a munkánknak!”
Aztán másnap ismét csak egy második hely jött össze, mert hát vannak napok, amikor oroszlánnal nem lehet Alfa Romeót fogni… De, hogy valaki ezért ennyire el legyen kenődve a dobogón?!
„Igen, természetesen, a második egy jó eredmény. De, ami a csalódást okozta számomra az az volt, hogy bármit is tettem, nem tudtam megtartani [illetve visszaszerezni] az első helyet.”
Történt még valami a sajtószobában, ami miatt mi, akik így vagy úgy bökdöstük ezt a visszahúzódó kis fickót év eleje óta, olyan büszkék lettünk rá, mint még soha: elmondta élete első angol mondatát sajtótájékoztatón! Most azonban hiába akartam erről beszélni vele, merthogy most még franciául is hallgatott. Tény, hogy egyik résztvevőnek sem volt kellemes a helyzete (mi másfél mondatból nem nagyon tudtunk dolgozni, ő meg most kívánta csak igazán, hogy bár ne kéne ott ülnie), de túléltük, és másnap, egy szintúgy második hely ürügyén már sokkal bátrabban ment a dolog.
Aztán eljött Makaó. Makaót mindenki nagyon várja, és Aurélien boldogan repült az utolsó ázsiai versenyre, némi reménnyel, jópár óra szimulátorozás után. De Makaó ismét csalódás volt.
„Abszolút nem hagyományos versenypályáról beszélünk. Kell hozzá tapasztalat, hogy jól menjünk rajta. Aztán az időmérőn problémánk volt, végül pedig fel kellett adnom a gyors körömet egy helyi szabadkártyás miatt, aki blokkolt előttem. Majd pedig, a versenyek alatt a rajtrács végéről nehéz volt előre verekedni magunkat.”
Szegény embert a versenybíróság is sújtja, bár gyakorlatilag mindegy, hogy a 15. vagy a 17. hely…
– Kaptál egy 30 másodperces büntetést az első verseny után. Mi történt?
„Az első kör negyedik kanyarjában összeértünk Denis Dupont-nal. Ő lassan ment, mert azt hitte, hogy sárga zászló van érvényben a kanyarban, én meg elkezdtem egy előzést, mert azt hittem, hogy neki technikai problémái vannak, csak ő nem látott engem…”
A két résztvevő némi humorral ütötte el a dolgot később az Instagramon: A képet Comte töltötte fel. Dupont kommentje: “Van egy kis sárga a sárvédőn? 😀 ” Comte válasza: “Tényleg nem látom, miről beszélsz…” Fotó: Alexandre Guillaumot / DPPI
„Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy volt két jó fordulónk a négy ázsiaiból” – zárta az ázsiai kör elemzését Comte.
S hogy mit fog csinálni a télen? Először is elmegy az Andros Trophy-ra, régi barátaival közös csapatban. Aztán pedig neki is WTCR lehetőségek után kell néznie: „Jelen pillanatban semmit nem tudok a jövőmről, de nagyon remélem, hogy ott leszek a WTCR-ben 2019-ben!”
Mi is nagyon reméljük! Ami pedig az Andros Trophy-t illeti, Bonne glace*, Aurélien! 😊
Magyar Szilvia
* jó jeget
Social Profiles