Fotó: Audi Sport Official
Láttam már felülni rá versenyzőket, láttam már állni rajta őket, némelyeket pedig térdelni. De Fred az első, akit ugrálni láttam a versenyautója tetején. Téli sorozatunk második részében Frédéric Vervisch mesél a szezonjáról, és az ázsiai körutazásról, mely végül az autója és a dobogó tetején ért véget, Makaóban.
Már akkor is gyors és tehetséges volt, amikor megismertem (és már akkor is egy kicsit „elvarázsolt figura” látszatát keltette), de az Audi csak 2018 elejétől alkalmazta őt, mint gyári versenyzőt, ráadásul egyszerre több programban is. Ebből következően aztán Frednek nem volt valami egyszerű és pihentető szezonja: végigversenyezte az évet egy GT3-mas sorozatban, a WTCR-ben, valamint feltűnt több rangos versenyen is. A Nürburgringi 24 órás, a Spai 24 órás, a Suzukai 12 órás, a Bathurst 12 órás is szerepelt az idei bakancslistán, és mindet meg is csinálta. Ez persze azt is jelentette, hogy nemcsak hogy egy hétvégén belül cserélt autót, esetleg pályát is (ilyenre is volt példa!), de akár ugyanazon a napon is futott a WTCR dobogóért, majd ült át egy GT autóba a Nordschliefén.
Nem indult egyszerűen a WTCR szezonja. Gyári támogatott versenyzőként a „nem gyári támogatott” Comtoyou pilótája lett. Az első két versenyhétvégén nem szerzett pontot, ráadásul egy hibát is felmutatott Marrakesh utcáin, és komoly változtatásokra volt szükség a csapatban, hogy a fejlődés útjára lépjenek. De aztán eljött az a hihetetlenül kemény hétvége a Zöld Pokolban, két WTCR dobogóval: megtört a jég! Összesen 7 dobogót szerzett a szezonban, beleértve makaói győzelmét, és az összetett 9. helyén zárt.
– Több versenysorozatban is teljes szezon futottál az idén, megtoldva néhány nagy versennyel. Mennyire vagy fáradt? Nem lett volna célravezetőbb, ha csupán egy sorozatra összpontosítasz?
„Számomra ez egy fontos első szezon volt mint az Audi Sport versenyzője. Szerződésem volt a GT3-mas és a TCR-es szezonra is, és abszolút boldog vagyok ettől. A karrierem során már olyan sok különböző kategóriában versenyeztem, hogy teljesen hozzászoktam a különböző típusú autókhoz. Az együlésesektől az elsőkerekes kistúrákon és a nyitott sportkocsikon keresztül egészen a GT autókig. Szóval egészen jól tudok váltani különböző versenyautók között. Nyilvánvalóan az egyik legnehezebb dolog, amikor egy hétvégén belül kell egyik autóból a másikba átugrani, ahogyan történt ez a Nürburgringen is az Audi RS 3 LMS és az Audi R8 LMS között, amikor egyszerre versenyeztem a WTCR-ben és a 24 órás versenyen is, most májusban.
Csak nézd meg az eredményeimet: egész sorozat dobogós helyezés a WTCR-ben, ami éppen ott kezdődött, a Nürburgringen, egy második és egy harmadik hellyel. Szóval nem tett olyan rosszat, hogy mindkét autóval versenyeztem ugyanazon a hétvégén. Őszintén: nagyon boldog vagyok minden versennyel, amit lefutottam a szezonban, legyen az Audi R8 LMS-sel vagy RS 3 LMS-sel. Nagyszerű volt végigcsinálni a WTCR első szezonját, de ugyancsak felejthetetlen volt a GT3-mas autóval versenyezni olyan nagyszerű helyszíneken, mint Bathurst, Nürburgring, Spa vagy Suzuka. Egyiket sem cserélném el semmiért!”
Fred egy egészen különleges autóversenyző, mégpedig abból a szempontból, hogy ő szeret nem csak a versenyek miatt utazgatni, hanem azért is, hogy új kultúrákkal ismerkedjen meg, és szereti kipróbálni a különböző országok konyháit is. – Magyarán nem kap sokkot a “riso con ketchup” (rizs kecsappal) fogástól, mint tette azt Kevin Ceccon Kínában, ugyanakkor nyilvánvalóan magasabb gasztronómiai értékeket is el tud képzelni. Amikor pedig volt 4 napja a két kínai hétvége között, jetlag ide vagy oda, ő bizony leugrott Hongkongba az éves nagy buliba, meg tűzijátékot nézni. Ebből következően aztán nem csak a pályán tud személyes és szakmai élményekre szert tenni…
– Személyes nézőpontból melyek voltak az ázsiai fordulók számodra legjobb és legrosszabb pillanatai?
„Egészen nyilvánvaló, hogy egy versenyhétvége alatt csak limitált benyomásaid lehetnek bármelyik országról, mivel leginkább egy versenypályán tartózkodsz, és ez határozza meg az élményeidet. Legjobb emlékeim a két kínai fordulóhoz kapcsolódnak, Ningbóban és Wuhanban. Ningbo egy csendes kis hely Kínában, nagyon különleges vonalvezetésű pályával, amin érdekes versenyeket lehet futni, míg Wuhan egy nagyváros, több mint 10 millió lakossal, egy csomó autógyártóval, és a város közepén versenyzünk.
Személy szerint én szeretem Japánt is, de a WTCR eredményeim eléggé csalódást keltőek voltak, szóval sport szempontból maradt bennem negatív élmény is a versenyhétvége után. Makaó pedig nyilvánvalóan egyszeri és megismételhetetlen. Az ázsiai és a portugál építészet, kultúra és konyha egyedi módon történő keveredése. A versenypálya pedig a világon semmihez sem hasonlítható. Ez az esemény az extra fűszer a világ motorsportjában.”
A kultúrán és a gasztroélményeken kívül Vervisch-nek éretlen csapattársakból is kijutott, akik különösen Ázsiában kezdték egyre inkább élvezni a “csináljunk hülyét Fredből” játékot, melynek eredményeit rendszeresen megosztották a szociálmédia különböző felületein. Itt van mindjárt egy különleges ébresztő Wuhanból, melyen a teljes WTCR rajongótábor hangosan röhögött. Aztán akadt némi extra dekoráció az autón Japánban…
Fotó: Jean Michel Le Meur / DPPI
– Élvezted az ébresztőszolgálatot Wuhanban? És hogy tetszett az extra dekoráció a versenyautódon Japánban?
„Szóval az, hogy comtoyou-s csapattársam, Nathanaël Berthon képen öntött némi vízzel, mialatt egy csendes zugban szunyókáltam Wuhanban, piros zászlós időszakban, biztosan nagyon-nagyon vicces… – neki! De hangsúlyozni szeretném, hogy ez autóverseny, és sokat viccelődünk Jean-Michel Baert csapatában, ami azt mutatja, hogy jól érezzük magunkat együtt. Ehhez hasonlóan, amikor a szerelők egy kis extra motivációt akarnak adni számomra, néha felragasztanak szlogeneket az autómra.”
Itt álljunk meg egy pillanatra, mert magyarázattal tartozom a kedves olvasónak, duplán is. Először is Suzukában a dekoráció az autó hátulján úgy nézett ki, hogy olyan rendszámtábla magasságában az #EATMYFLUTE felirat, a hátsó szárnyon pedig a “GOLDEN TISCH” matricázás volt látható. Természetesen az #eatmyflute egyrészről Tom Coronel egykori #eatmydust, ma már #eatmycheese szlogenjére referál. Ugyanakkor a flute angolul ‘furulyá’-t jelent. És, bizony arra a tényre referált, hogy Fred elfelejtette felhúzni a sliccét előző nap, és nem egy fotón úgy pózol japán rajongókkal, hogy ez jól látható. A kérdésemre, miszerint nem durva-e ez egy kicsit viccnek, egy egész csapat belga nagyon érdekesen nézett rám, és közölték, hogy semmi humorom nincsen. A probléma kulcsa nyelvészeti jellegű, és az Audi sajtósa világította meg számomra, aki ugyan német, de a francia határ mellett született, és amellett, hogy tud franciául, járatos a frankofón kultúrában is. Mint ismert, #-os kifejezésekben nem használunk ékezeteket. Márpedig ha használnánk, akkor az adott szó így nézne ki: “flûte”, egy úgynevezett circumflex ékezettel. Ez pedig egy bagettféle arrafelé. Így a történet jóval kevésbé durva ugyan, ennek ellenére egy angolul beszélő még mindig furulyának fogja ezt olvasni, és még mindig a durvább verziót veszi ki belőle – és valljuk be: ugyanarra a tényre referál. Nos, egy biztos: ha extra motivációról van szó, ez a látvány, mely Vervisch-t fogadta vasárnap reggel a suzukai garázsban, biztosan megadta azt neki, legalább azon a téren, hogy legközelebb figyeljen a rendes öltözködésre. 🙂
Fotó: Frédéric Vervisch, Facebook
A feliratot megtartották Makaóra is, igaz, inkább a motorháztetőn: “Makaón az #eatmyflute a motorháztetőn a válasz volt mások #eatmydust szlogenjére. Ez a típusú hülyéskedés a komoly munka mellett azt mutatja, hogy van megfelelő csapatszellem” – tette hozzá a történtekhez Vervisch.
Én meg csak annyit tennék hozzá, hogy főszereplőnk egészen jól bírja ezt a “csináljunk hülyét Fredből” nevű játékot…
Szóval némi röhögcsélés és nyelvészkedés után csak sikerült visszatalálni a komolyabb dolgokhoz, és az ázsiai futamokhoz, melyek végül szó szerint a csúcsra repítették ezt a mindent tűrő belgát…
– Gratulálok a makaói győzelmedhez! Elégedett vagy az autód tetejének “ugrálásállósági együtthatójával”? A teljesítményed egész szezon alatt nagyon kiegyensúlyozott volt, és néhány ázsiai futam alatt különösen erős. Hogyan befolyásolja ez a karrieredet?
„Az autó tetején való ugrálás egy teljesen spontán reakció volt életem első WTCR győzelmére, amit egy olyan nagyszerű pályán értem el, mint Makaó. A légkör nagyon érzelemdús volt, és az egész csapat el volt ragadtatva ettől a “teljesen-belga-győzelem”-től Makaó utcáin.
A konzisztencia 2018-ban egy jó pont. A teljesítmény már egy másik aspektus. Ha megnézed az eredménytáblát, észre fogod venni, hogy egy árva pontot sem szereztem az év első két hétvégéjén, Marokkóban és Magyarországon. Ez vezetett ahhoz, hogy megváltoztattunk dolgokat a csapatban. Ezek után 228 pontot szereztem 8 hétvége alatt. Egyetlen versenyző szerzett nálam több pontot 8 hétvége alatt (Pepe Oriola, 229-et). Összesen hét dobogóm volt, beleértve a makaói győzelmet. Nyilvánvaló, hogy a kiegyensúlyozottságunk későn jött, máskülönben sokkal előrébb is végezhettünk volna a bajnokságban. Az egész csapat – és magamat is értem ez alatt – nem volt eléggé felkészülve a szezonra, annak elején. Egy nagyszerű hétvégét a Nürburgringen, amit egy második és egy harmadik hellyel zártam, alig egy héten belül egy további dobogó követett Zandvoortban. Aztán, miután elutaztunk Ázsiába, Ningbóban és Wuhanban megfutottam a korábbi edzéseredményeimmel megegyező teljesítményemet az időmérőkön. Ningbóban második voltam az első időmérőn és harmadik lettem a versenyen. Wuhanban ismét volt egy második rajtkockám és egy második helyem a dobogón. Mindannyian tudjuk, hogy a kompenzációs súlyok kiosztása milyen fontos szerepet játszik a bajnokságban, szóval nem csak arról van szó, hogy nekünk, versenyzőknek melyik pálya fekszik jobban.
Suzukában 60 kilóval voltunk nehezebbek, mint Wuhanban, ezért voltunk kevésbé versenyképesek Japánban, de volt egy nagyszerű versenyünk, a harmadik, ahol a 14. helyről tudtam a hetediken végezni. Aztán jött Makaó.”
Hozzá kell tennem, hogy Vervisch úgy passzolt elsőre a makaói pályával, mint amikor este az ember sötétben ér haza, és ahelyett, hogy keresgélné a kulcscsomón a megfelelő kulcsot és próbálna vele vagy hússzor beletalálni a zárba, egyből elsőre a jó akad a kezébe, és azonnal bele is csúszik a kulcslyukba…
Büszke mosoly – nem a jellemző arckifejezése Vervischnek, de most igazán megdolgozott ezért az érzésért! Fotó: Alexandre Guillaumot / DPPI
„A fordított rajtrácsnak köszönhetően a második versenyen a harmadik helyről indultam. Egy jó startot követően sikerült megelőznöm Kevin Ceccont, aztán pedig Timo Scheidert is a gyors egyenesben, köszönhetően az autóm jó aerodinamikájának. Több mint 250 km/órás sebességet értünk el az egyenesben Makaón! Egy makaói győzelem az, amiről minden autóversenyző álmodik! Kiváló, hogy ilyen magasan fejeztük be a szezont, és igazán jó emlék ez, amivel elmehetek a téli szünetre!”
Továbbá, nem csak ezzel az emlékkel, de az Audi által felajánlott év végi DTM jutalomteszttel is gazdagabb lett Vervisch.
És, ha már itt tartunk, legyen ez a végszó! Pihend ki magad, Fred, egy ilyen munkás szezon után megérdemled!
Magyar Szilvia
Az interjú elkészítésében nyújtott segítségért külön köszönet illeti Alexander von Wegnert.
Social Profiles