Fotó: TCR Official
A TCR első oscherslebeni versenye a büntetésekről és a kiesésekről szólt. És még ez volt a jobbik, ugyanis ezekben az esetekben a komoly anyagi és az esetleges személyi károkat és sérüléseket elkerültük, pusztán a világbajnoki összetett ponttáblán hagyott mélyebb nyomot az eset, hogy a tegnapi pole-szerző, Gianni Morbidelli senkitől sem zavartatva söpörte be a győzelmet.
A piros lámpák az előirányzottak szerint, 12:30-kor aludtak ki, Morbidelli rajtja jól sikerült, Rob Huffé még jobban, azonban a mezőny hátsó felében, azon belül is Tassi Attila és Jean-Karl Vernay között, némi lökdösődés alakult ki, így Verany megforgott és a 22. helyre esett vissza, míg Attila a 19.-ként folytatta. Semmi egyéb, különösen említésre méltó dolog nem történt ennél a rajtnál, az első kör végére beállt a következő sorrend az első 13 helyen: Morbidelli, Daniel Lloyd, Huff, James Nash, Pepe Oriola, Jaap van Lagen, Roberto Colciago, Giacomo Altoé, Mato Homola, Luca Engstler, Dusan Borkovic, Stian Paulsen, Stefano Comini.
A második körtől kezdve a Homola-Engstler-Borkovic-Paulsen-Comini ötösről szólt az adásidő jó része, ugyanis ezek a versenyzők szórakoztatták előzésekkel, csatákkal, s egyéb finomságokkal a nézőket. A 3. kör végén Paulsen és Comini is szépen előzte Borkovic-ot, de a 4. kör elején visszatértünk a bajnoki éllovashoz, Tassi Attilához, akit a kavicságyban beásva láttunk viszont. A visszajátszásból kiderült, hogy amikor Vernay utolérte, akkor lehet ugyan, hogy Attila egy kicsit korábban fékezett, de a francia egészen biztosan sokkal később, mint kellett volna. Ütközésnek nem nevezhető az eset, arra azonban mindenképpen elég volt, hogy Tassi a kavicságyba pördüljön, és ott is fejezze be a versenyt. A legnagyobb szerencse az egészben az volt, hogy közben ott haladt el Davit Kajaia, és egyetlen másodpercen múlott, hogy a magyar csak a kavicságyba és nem a grúzba pördült bele.
Fotó: TCR Official
A srácok elszórakoztatták egymást, és a nézőket is!
Közben bejött a Safety Car, a versenytáv 19 körösre nőtt, a Hondát kihúzták a sóderből és begurulhatott a boxba. Csatlakozott hozzá a 6. körben Colciago defekt és Engstler műszaki hiba okán.
Meglepő lett volna, ha nem vizsgálják az esetet, Vernay kapott is érte egy szép áthajtásos büntetést, le is töltötte azt.
Az újraindítást követően az élen nem történt változás, ellenben a Paulsen-Homola-Comini trió megint akcióba lépett. És amíg a norvég a szlovák fiút előzte belső íven, és utána az opelos őt vissza, addig bizony Comini jól faképnél hagyta őket a surranópályán.
Valamivel előrébb Oriola mindeközben hátsó lökhárítón puszilta van Lagent, aki emiatt a sóderbe szántott és Paulsen és Borkovic közé, a 9. helyre tudott visszaállni. Oriolának nem volt szép születésnapja, és nem fokozta örömeit, hogy ez épp úgy áthajtásos büntetést ért, mint az előbbi eset Vernay-nak.
Így kezdődött a 11. körben a Homola-van Lagen-Paulsen-Borkovic csata a 7-8-9-10. helyekért, mely emlékezetes pillanatokat tartogatott a nézőknek. Morbidelli ugyan még mindig vezetett, a rendező azonban nem tudott az élen töltött magányára egyetlen vágóképet sem szentelni, ugyanis a fenti úriemberek kitöltötték a teljes műsoridőt izgalmas tartalommal.
Sajnos a 12. kör elején ebből kiszállt Borkovic, mert felforrt a hűtővíz az Alfában. Paulsen ennek a körnek a végén, az utolsó kanyarban olyan gyönyörű előzést mutatott be van Lagenen, hogy mindenki csak nézett, de legfőképpen a holland. Sőt, mi több, le is védte a pozícióját a célegyenesben és az első kanyarban is. A másodikban azonban Jaap volt belső íven, Stian autójának megindult a fara, és a Volkswagen visszavette korábbi helyét.
A 14. körben a türkiz autóval már Homolát késztette védekezésre a holland, de Paulsen tapadt, mint a matrica… A trió olyannyira egymással volt elfoglalva, hogy észre sem vették, hogy a 9. kanyarban, a lapos bójákat időnként elviszik. És ez az egy pontja volt a pályának, ahol figyelték a track limitet a bírák…
Néhány momentum erejéig átkapcsoltunk a Demoustier-Panis-Ficza csatára, ami a 13-14-15. helyért zajlott, szintén látványelemekkel tarkítva, de aztán visszatértünk a szlovák-holland-norvég meccshez.
A 16. kör utolsó kanyarjából húzták ki mindannyian az autót, Paulsen szokásosan kicsit szélesebben, de még két kerékkel a pályán belül, és épp a 17. kört kezdték volna, amikor a norvég rádiója szólt, ő pedig lelassított, és rögtön jött az üzenet a képernyőn: Stian Paulsent a pályalimit folyamatos figyelmen kívül hagyása miatt fekete zászlóval kiintették a 8. helyről!
Soha az életben nem láttam derült égből fekete zászlót! Mivel csak a közvetítést tudtam követni és a figyelmeztetéseket listázó monitort nem láttam, így nem láthattam azt sem, hogy kapott-e figyelmeztetést. A pályalimit figyelmen kívül hagyásáért második alkalom után egy figyelmeztetés jár, harmadik alkalom után egy fekete-fehér zászló, negyedik alkalom után egy áthajtásos büntetés. Sem figyelmeztetést nem írtak ki a képernyőre, sem a kommentátor nem említette, hogy kiírták volna a másik monitorra, sem fekete-fehér zászlóról nem szólt a történet. Márpedig egyetlen kivétellel a fekete zászlót mindig fekete-fehér zászló előzi meg. (Ezt az egy kivételt demonstrálta a M1RA, akik visszaküldték pár körrel később Tassit a pályára – vélhetően tesztelési céllal –, ám külső segítség igénybevétele után a versenybe visszaállni tilos. Ilyenkor jár automatikusan és rögtön a fekete zászló.) És track limitért fekete zászlót adni erős túlzás, és akkor finom voltam. A negyedik után áthajtásos büntetés jár, ez tény. Ha azt nem tölti le 3 körön belül, akkor a büntetés le nem töltéséért jár a fekete zászló. 2011-ben, ugyanezen a pályán Huff így járt. Paulsen esetében gondolom, hogy ha a feketéről tudták tájékoztatni, tudták volna az áthajtásos büntetésről is, és ha Vernay és Oriola áthajtásos büntetéséről kaptunk információt a közvetítésben felirat formájában, nem hiszem, hogy pont Paulsenét elfelejtették kiírni. És a fekete-fehér zászlót is mindig kiírják. De nem. Ez derült égből, teljesen érthetetlen módon volt egy fekete zászló. Szóval Stian engedelmesen elengedte a mezőnyt maga mellett és a kör végén begurult a boxba. Hozzá kell tenni, hogy a csata miatt, amit vívtak, végig rajtuk volt a kamera, nem volt nehéz számolni: megvolt neki a négy bója. Mint ahogy Homolának is megvolt legalább az öt, és van Lagen sem volt éppen egy angyal!
És Paulsen nem tudta, hogy hátra van még a fekete leves…
A hátralévő két körben még Moller és Kajaia is defektet kapott, de az élen a legnagyobb nyugalommal bekocsikázott Morbidelli, mögötte Lloyd és Huff, őket követte Nash, Altoé, Comini (a svájci valahonnan a világ végéről rajtolva jutott fel a 6. helyre!), Homola, van Lagen, Danny Kroes és Frederic Vervisch (aki motorcsere miatt a mezőny végéről indult).
Érdekelte is Morbidellit, hogy a TCR történetének talán legzavartalanabb győzelmét aratta! Győzelem volt, 25 ponttal, a dobogó tetején. És igazán szüksége is volt már erre, mindazon szenvedés és munka után, amin idén a csapattal keresztül mentek.
Magyar Szilvia
Social Profiles