Fotó: fiawtcc.com
A versenyek szokás szerint az előző nappal kezdődtek: a Ladákban motort kellett cserélni. Persze művészet lett volna Jaap van Lagent még hátrébb sorolni a rajtrácson és Rob Huff sem vesztett gyakorlatilag semmit. Michelisz Norbertet viszont elhagyta a szerencse, ami két napig mellette állt. Pedig kitarthatott volna még néhány órát…
Felállt a mezőny a rajthoz, José María Lópezzel a pole-ban és Hugo Valente-tel a második rajtkockában. Indultak volna a felvezető körre (amit a kis pályán tesznek meg), ám Valente autójával valami baj volt, mert már akkor sem akart elindulni. Szerencséjére a francia végül körbetalált a kis körön és felállt a helyére. A probléma az volt, hogy a rajtja is hasonlóképpen sikeredett: López elment elöl, a Chevrolet meg csak nem akart utána indulni, és amikor élet költözött bele, Hugo nem nézett a tükörbe (vagy úgy gondolta, nincs olyan közel Michelisz), mindenesetre kivágott jobbra, ahol Norbi akarta kerülni őt a Hondával. Túlzás lenne azt mondani, hogy összeütköztek, de kétségtelenül érintkeztek az autók. Ettől Valente hirtelen balra rántotta a kormányt, de az épp mellette elhaladó Ma Qing Huának volt annyi lélejelenléte, hogy lereagálja a mozdulatot és ő is kitérjen balra. Ellenkező esetben jó nagy rajtbaleset is lehetett volna ebből, de csak annyi lett, hogy Valente sárga Chevije eltűnt a középmezőnyben, miután Ma egy kicsit megtolta még hátulról az első kanyarban.
Michelisz, némileg elállítódott kormányművel beállt a negyedik helyre a három Citroën mögé, López vezetett Loeb és Muller előtt.
A motorcsere miatt a rajtrács végéről rajtoló Coronelnek is éppen elege volt: Grégoire Demoustier-vel kellett volna megküzdenie azért, hogy egészben kiérjenek az első kanyarból, sajnos ez hagyott maga után némi kívánnivalót: Coronel megszenvedett még Jaap van Lagennel is, aztán a honfitárs megelőzte, Tom pedig bement a boxba. Úgy gondolta, a második verseny fontosabb számára. Ekkor már Rob Huff is a boxutcában volt.
Valente beszorult a 10. helyre, Tiago Monteiro mögé, aki mögé közismerten egy élmény beszorulni, így legalább szép előzési kísérleteket láttunk. Végül hosszú próbálkozás után Valente csak elment a portugálnak.
A verseny harmadánál Lopez vezetett utcahosszal, Loeb, Muller és Michelisz követték. Gabriele Tarquini lassan felzárkózott a Zengő Hondájára. Van Lagen megelőzte John Filippit és Sabine Schmitz-cel kezdett a leintésig tartó csatába. A német hölgy kiváló ismerője a pályának, a ladásnak esélye sem volt rést találni a védekezésén.
A dolog iróniája, hogy a 12. helyért ment a csata, mégis ez volt a legérdekesebb esemény, amit a rendező mutatni tudott a nézőknek, miközben López úgy elment, hogy azt hittük, már sose látjuk!
A kamerán esőcseppek jelentek meg, Valente kissé szélesre vette az egyik kanyart, lehet, hogy már csúszott is valamelyest, minden esetre a rázókő megdobta és a túloldali gumifalban állt meg. Csendes csepergés áztatta a pályát még pár percig, néhányan egy kicsit csúszkáltak, de komolyabb probléma nélkül ment tovább a mezőny.
Monteiro volt az egyetlen, aki a boxba hajtott, utóbb kiderült, hogy feltehetőleg a Valente-tel történő csatározás miatt kaphatott defektet.
Ma megelőzte Tarquinit, de Micheliszt már nem érte utol, így a mezőny a Lopez, Loeb, Muller, Michelisz, Ma, Tarquini sorrendben haladt át a kockás zászló alatt. Ez egyben azt is jelentette, hogy Norbi a Yokohama Trophy boldog győztese.
A második futam előtt egy pályamunkás nagy „WET RACE”, vagyis „esős verseny” feliratú táblával mászkált a boxutcában, de legközelebb csak akkor láttunk pár csepp esőt újra, amikor a második futam eredményhirdetéséhez készülődtünk.
Sem Tom Chilton sem Hugo Valente nem tudott elindulni a második futamon, mindketten nagyon csalódottak voltak emiatt.
A rajt viszonylag tiszta volt, Monteiro Mullerrel a hátában eljött elöl, Coronel valamelyest visszaesett. Micheliszt a nagy tülekedésben meglökték hátulról, és a Honda futóműve egyből el is törött.
Yvan Mullernek csak 25 km kellett ahhoz, hogy meg tudja előzni Monteirót, meg is lépett utána a francia amolyan „na, látjátok, én is el tudok húzni elöl” stílusban. Tarquini tisztes távolságból követte a párost, aztán jöttek a Citroënek Bennani mögött.
Ma szánta rá magát a marokkói előzésére, és ez beindította a folyamatot: mindenki éppen előzésben vagy előzés alatt volt a környéken, amikor Ma durván elkapta a füvet az egyik oldalon, amitől átvágódott a másikra. Meleg volt a helyzet, de szerencsére a kínai senkit nem vitt magával a korlátba, ellenben tank-Citroën ide vagy oda, most jól összetört a kocsi.
Mindez alatt Muller nagy előnye szemmel láthatóan elfogyott. „Csak a rajtra koncentráltam, aztán el tudtam menni a verseny elején. Az első két körben nagyon jó volt az autó sebessége, de aztán a harmadik körre lelassult és csökkent az előnyöm.” – mondta a verseny után Muller.
Olyannyira elfogyott az előny a végére, hogy a Monteirót megelőző López teljesen utolérte csapattársát, és ha még pár kilométert tart a verseny, meg is előzte volna. Viszont Yvan szerencséjére már lengették is a kockás zászlót!
Nem volt éppen valami autó tetején ugrálós örömtánc! Mullertől csendes visszafogottságot szoktunk meg, de ez még annál is csendesebb volt. Mintha fáradt lett volna.
Az eső újra cseperészni kezdett, de ez legyen már a 24 órás verseny problémája! Huff, Chilton és Coronel átpakolt a 24 órás boxokba, Sabine Schmitz pedig hazatért oda. Nekik még hosszú napjuk lesz.
A WTCC ellenben befejezte első hétvégéjét a Nordschleifén.
A második verseny végeredménye.
Az itteni pályának és a WTCC-nek van egy különleges díja, amint a Bild újságíróival együtt alapítottak, és a következő három évben az a versenyző kaphatja meg, aki a legjobb volt az itteni versenyhétvégén. Nem kell feltétlenül nyernie, de olyat kell felmutatni, ami érdemessé teszi őt a különdíjra. Például nagyszerű előzéseket, példa értékű kitartást vagy hasonlót. A díj első győztese, a hétvége embere: (a cikk közzétételének időpontjáig nem érkezett információ. Később pótoljuk.)
Magyar Szilvia
Social Profiles