Fotó: TCR Eu Official
A szerb másodszor is győzött a Paul Ricardon, Dani pedig harmadszor állt dobogóra egy héten belül. Persze ennek is megvan a maga története…
Kezdjük a tegnapi nap végével, merthogy a kis négyes csetepaténk nem volt teljesen elrendezve tegnap este. Jean-Karl Vernay-t behívták ismét beszélgetésre, és ismét begyűjtött egy megrovást, de semmivel sem többet. Ugyanakkor nő a számlája, és ha még sikerül ilyen megrovásból egy párat összeszedni, akkor egy rajtbüntetés kinéz neki. Behívták a két Hyundai-t vezető ifjúságot is, Reece Barrt és Kris Richard-ot, akik elmondták, hogy egyikük nem gondolta, hogy a másikuk bemegy abba a résbe, amire az egyikük később csukta rá a kaput, mint kellett volna. Mivel azonban csapattársak, meg amúgy sem lett ebből nagyon nagy baj, így barátságban távoztak csapatukhoz. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Vernay elnézést kért Paulsentől a törött lökhárítóért, meg azért, hogy nyolcadik helyet csinált az ötödikből, ahol Stian befuthatott volna. „Jean-Karl bocsánatot kért tőlem, és rendben vagyunk. Ilyen dolgok megesnek. Ez nyilvánvalóan nem ideális számomra, hiszen ötödikként is végezhettem volna, de ilyen a versenyzés” – mondta Paulsen a TouringCarTimes-nak.
Szóval így, hogy a rajtrács összebékült egymással, immár nyugodt szívvel készülhettek a srácok a délutáni második futamra, melyet Jens Reno Møller kezdhetett a fordított pole-ból. Mellőle a M1RA másik versenyzője, Francisco Mora rajtolhatott, míg Vernay a negyedik, Nagy Dani a nyolcadik, Dusan Borkovic pedig a 10 helyről várhatta a rajtot. Josh Files, Paulsen, és a mezőny legvégéről rajtoló Stefano Comini pedig úgy remélték az esőt, mintha csak enélkül másoknak nem lett volna éppen elég bajuk így is.
Meg is jött az eső a rajt előtt, amolyan se nem vizes, se nem száraz volt a pálya. Minden kívánságuk így teljesüljön azoknak, akik ezt várták, bár a folytatásban talán inkább jobb lett volna azt remélni, hogy befejezik a versenyt…
A rajtnál Møller szépen jött el, a többiek sorban utána: Mora, Files, Richard, Vernay, Nagy, Paulsen, Borkovic, Azcona és Barr. De a kör közepén Vernay már a második volt, Paulsen meg az ötödik helyért volt előzésben, amikor egy picit összeérni látszott a Hyundai-jal és a bukótérbe sodródott. Hogy valóban összeértek-e, az a felvételből nem derül ki, de a norvég elmondása szerint itt szállt el először az olajnyomás a a motorjában. Magához tért még a Cupra úgy másfél kör erejéig, de végül Paulsennek fel kellett adnia az annyira vágyott esőben versenyzést.
Vernay még a célegyenes ráfordító előtt átvette a vezetés Møllertől, Files Morát támadta és előzte a célegyenesben, majd a portugálnak elege lehetett, mert Borkovic is megjött a nyakára, és egy kisebb koccanás után megpördült. Files, Borkovic, majd Nagy is megelőzte Møllert néhány kanyaron belül, majd csak azt láttuk, hogy Josh Files nagy lendülettel pördül a bukótérbe, és az egész mezőny elhúz mellette. Ekkor Comini már a 12. helyen robogott azzal a Subaruval, ami tegnap még semmire sem volt használható. „Az autó egyszerűen csodálatos vizes pályán! Elképesztő! Fantasztikus!” – áradozott a svájci. Mivel azonban nem rendelhetnek minden versenyre esőt, ezért lehet, hogy célravezetőbb lenne, ha száraz pályán is versenyképes lenne a Subaru.
A harmadik körre beállt az élen a Vernay, Borkovic, Nagy, Azcona, Møller, Richard, Mora, Stefanovski, Potty, Comini sorrend a pontszerző helyeken. Mialatt Beretta a boxba hajtott, Paulsen is bevonszolta a hibás Cuprát, aztán olyat láttunk a norvégtól, amilyet talán még soha – kiszállás után úgy vágta földhöz a kormányt, hogy csak úgy nyekkent! Ezalatt, a pálya másik végén Stefanovski támadta a lemaradozó Møllert, ám elkapta a jobb hátsó kerekével a kék csíkot a bukótérből, aminek következtében irányíthatatlanul csapódott a szemközti gumifalba, darabokra törve azt is meg a versenyjárművét is. Ugyancsak kis költségvetésű csapatról lévén szó, nagyszerű, hogy a versenyző egészben hagyta el a roncsot, de még nagyszerűbb lett volna, ha megússza a tetemes anyagi kárt.
Ha még nem beszéltem volna róla, itt az ideje, hogy elmondjam a Paul Ricard csíkjainak célját. A teljes pálya majdnem összes bukótere aszfaltozott, és mindegyikben ilyen csíkok vannak. Ha a kékre hajt rá az ember, az olyan fizikai hatást kelt, mintha füvön autózna, ha a pirosra, az olyat, mintha sóderben. A piros esetenként még a gumit is tönkreteszi. Én egy forró, nyári napon, fényképezés közben egy kékbe ragadtam bele sikeresen. Természetesen a csíkok nem azt a célt szolgálják, hogy tönkretegyék az autókat, hanem azt, amit normál esetben a fű és a sóder szolgálna: hogy lelassítsák őket. Csak most, az esőben Stefanovskinak nagyon nem volt szerencséje a nedves „fű”-vel.
A fizikaórát befejezem, mire a roncsot eltakarítják, Igor a pálya kórházában kötött ki megfigyelésen, a mezőny pedig némi Safety Car után felsorakozott a piros zászlós vonalra, amíg a gumifalat megjavították.
Az újraindítás után Vernay, Borkovic, Nagy, Azcona, Møller, Comini, Potty, Mora, Richard és Tassi volt a sorrend a pontszerző helyeken. A mezőnyt még négy kört hagyták repülni, mialatt Tassi kapcsolt hihetetlen üzemmódba, végül felérve a 6. helyre, Borkovic a lelket is kisajtolta a nyomással Vernay-ből, Nagynak Azconát kellett kivédekeznie, Cedric Piro és Larini feladták a versenyt, Beretta és Paulsen még egy próbát tettek a pályán, hátha, ám ez csak egy körre volt jó mindkettejük autójától…
Azcona 2 körrel a vége előtt nagyot hibázott, majd a fél pályát levágva talált vissza a versenybe, vizsgálták is érte. Közben némileg hátrébb rengetegen pályáztak Comini egyetlen pontjára a 8-9-10-11-12. helyen többek között Jedlóczky Márk is, de Stefano nem adta azt senkinek! Baldan a nagy lökdösődésben neki is ment Barrnak, de az ő felfüggesztése bánta…
Az óra éppen nullára futott (tehát még az a kör és plusz egy volt hátra), amikor Borkovic megtámadta Vernay-t, és nem engedte el már soha többé. Nagy csata volt, de a nagy ember nyerte, a kis franciát a dobogó második fokára szorítva…
„Nagyon szoros volt, majdnem összeértük, de vigyáztam, hogy ne lökjem meg!” – mondta Dusan.
Szerbiában így volt kerek a világ, a M1RA-nál meg úgy, hogy Nagy Dániel egy héten belül harmadszor állt a dobogón! „Ez több, mint csodálatos! – áradozott Dani. – Ez volt az első hétvégém a bajnokságban, és a második helyen állok az összetettben.”
És a M1RA is nehezen kívánhatna jobbat mára, hiszen Mora bejött Dani mögött a negyedik helyen, ami a csapatot szintén a második helyre helyezi a tabellán.
A következő versenyt két hét múlva Zandvortban rendezik, a WTCR-rel közös fordulóban.
Magyar Szilvia
Social Profiles