“Olyan szép sárga!” – edzések, Marokkó
„Ugye tetszik tudni, mire gondolok?” – kérdezi az Indul a Bakterház főhőse… Nos, mi nem teljesen ugyanarra. Csak a színre, ami meghatározta az edzések kimenetelét Marokkóban.
Egyelőre elmaradt a puzzle. Értem ez alatt: az egymás autójának összetörése. Mondhatni Marrakeshben egyelőre minden rendben van, de mégsem egészen. A teszten és az első szabadedzésen is mindenki egészben jutott túl, és természetesen José María López minden vitt…
Tovább




Különös, új “kínai népszokást” vezettek be a szervezők a WTCC idei első kínai versenyhétvégéjének programjába: vasárnap kora reggel tartják az időmérőt. Hogy a délutáni két futam között mindössze 15 perc szerelési idő van, az már lassan megszokott jelenség… Szóval vasárnap kora reggel kezdődött Tom Chilton és Rob Huff hihetetlen napja.
A Hungaroringen lehetőséget kaptam arra, hogy egy kicsit belessek egy csapat életébe. Így aztán megtudjuk, miért is jó olasz csapatban versenyezni, ki Coronel “videós embere”, mi a legjobb abban, ha Chilton a csapattársad, és vajon mit kell csinálni, ha Zanardi banánt csinált a kocsiból szombaton délután, és nyakunkon a vasárnapi verseny?
Arany János szerint “ez a legnagyobb cél, itt, a földi létben”. A WTCC-ben nem olvasnak Arany Jánost, valahogy a legtöbben mégis tudják ezt. Én nem titkolom, hogy a WTCC közvetlensége, nyitottsága, az emberek kedvessége, tényleg emberi mivolta, az, hogy ez egy világ, ahol még mindenkinek a helyén van a szíve, engem egyetlen óra alatt győzött meg arról, hogy én nem akarok többé F-1-es újságíró lenni. Én azóta az 5 és fél évvel ez előtti nap óta csakis WTCC újságíró akarok lenni. És azóta minden évben akadt olyan verseny – néha több is – melyben világosan megmutatkozott: itt emberek versenyeznek. Szeretnek, (néha utálnak), nevetnek, sírnak, játszanak, félnek, van szívük, és tudják a másikról, hogy neki is van.
Social Profiles