Fotó: Magyar Szilvia
Hockenheimben, péntek délután a DG Sport csapattulajdonosával, Christian Jupsinnel beszélgettem az idény előtti kapkodásról, a lehetőségekről és a folytatásról. Emberi szempontból mindenképpen az egyik legérdekesebb interjúm volt pályafutásom során. Elsősorban azért készült, mert engem érdekelt, hogy mi zajlott a háttérben márciusban, és mi történik most. Ugyanis az egyértelműnek tűnik számomra, hogy Aurélien Comte sem az utolsó pillanatban összetoldozott programmal sem az azóta eltelt időben lezajlottakkal nem boldog (bár ő sokkal udvariasabb annál, mintsem ilyesmit kimondjon).
(Én egy olyan ember vagyok, aki mindig megpróbálja egy interjúban a legjobbat megkeresni, és pozitív színben tüntetni fel a helyzetet, de tény, hogy a kérdésekre adott válaszok nem sok lehetőséget hagytak erre most.)
– Elég érdekesen kezdődött számotokra a szezon itt, a TCR Europe-ban. Először azt az információt kaptuk, hogy visszamentetek ralizni, majd később Aurélien azt mondta nekem, hogy lehet, hogy veletek fog versenyezni. Aztán úgy volt, hogy lehet, hogy mégse, aztán pedig derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy vele és egy Peugeot-val neveztetek a szezonra. Elmagyaráznád pontosan mi zajlott le március végén – április elején?
„Ez azért történt, mert az elején nem volt támogatásunk a Peugeot Sporttól. Ezért úgy döntöttünk, hogy mégsem indulunk el a TCR Europe-ban. Utána viszont volt egy eredményes egyeztetésünk a Peugeot Sporttal, és találtunk egy szponzort is Auréliennek. Így aztán az utolsó pillanatban eldöntöttük, hogy mégis elindulunk az Európa-kupában.”
A nevezett szponzor a csapat egyik régi partnere, a munkaruháiról és védőfelszereléseiről ismert Herock. Tulajdonképpen új támogató kereséséről szó sem volt, egyszerűen sikerült a céggel egy, az eddiginél nagyobb összegre szóló támogatásról megállapodni, és Comte autóját elég vadítóra dekorálni a matricáikkal.
Ugyanakkor a csapat teljesen felkészületlenül vágott neki a szezonnak, gyakorlatilag kétszer fél napnyi teszttel, a versenyző pedig majd két hónapnyi, végtelennek tűnő stressz után próbálta magát összeszedni, mindenféle alapozás és tervezés nélkül.
– Volt 10 napotok felkészülni a szezonra, ami természetesen lehetetlen ilyen rövid idő alatt. Most már egy kicsit jobbnak tűnik a helyzet. Mit csináltatok az elmúlt egy hónapban?
„A Hungaroringen az autó gyors volt, de Aurélien folyton hatalmas dugóban autózott, képtelen volt megtalálni a módját, hogy tiszta kört fusson. És ebben a mezőnyben, ha nem jutsz tovább a Q2-be, akkor kidobhatod az egész hétvégédet. Igaz, hogy a rajt után a 14. helyről az első kör végén az ötödik volt, de volt egy kis technikai gondja az autóval és nyolcadikként végzett. Aztán a második versenyen összeütköztek Luca Filippivel.”
– Ez rendben van, de azóta mit tett a csapat azért, hogy a helyzet javuljon?
„Igazából semmi különöset. Tudtuk, hogy a Hungaroringen nem leszünk gyorsak, ugyanez volt a probléma, amikor még a WTCR-ben mentünk. Itt gyorsak vagyunk. Arra sem volt időnk, hogy teszteljünk, mivel az autó rondán összetörött és csak múlt héten tudtuk megszerelni. Ezen kívül nehéz is pályát találni, amin tesztelhetünk, mivel Spa része a versenynaptárnak, és a főhadiszállásunk amellett a pálya mellett van.”
A csapattulajdonos és a mérnök figyeli a monitorokat.
Fotó: Magyar Szilvia
Őszintén meg kell mondanom, megdöbbentem. Körülbelül 10 versenypálya található 300 km-es körzetben, és egy hónap alatt talán csak lett volna egy fél szabad tesztnapra lehetőség valamelyiken. A versenyző egy már folyó idényben végzett el egy nagyon kemény alapozást, ügyelve arra, hogy idejében végezzen vele, hogy ne legyen negatív hatással a következő versenyére (és ő számított arra, hogy a következő versenye nem Hockenheimben lesz, hanem egy kicsit korábban, de erről majd később…). Annak figyelembevételével pedig, amit a következő 48 órában tapasztaltam a csapat autószerelési képességeivel kapcsolatban, különösen meglepő számomra egy háromhetes szerelési periódus, hiszen a Hungaroringen mégsem totálkárosra tört az autó, mint tavaly Wuhanban!
– Csak egy versenyzőtök van. Jelent ez valamilyen hátrányt számotokra?
„Nem. Nem érezzük hátrányát. Nagyon jól ismerjük az autót. Szeretnénk kettőt futtatni, mert úgy könnyebb, ha két autón tudunk dolgozni, de eddig a pillanatig még nem találtunk egy második versenyzőt.”
– Mennyire szoros most a költségvetés, hogy csak egy versenyzőtök van, ráadásul ő is inkább a Peugeot versenyzője?
„Egy átlagos szezonra elég a költségvetés. Ha nem lesz túl sok töréskárunk, akkor így is kijövünk év végéig.”
Ne feledjük, hogy a beszélgetés pénteken zajlott le, tehát még nem voltunk túl a kétségbeesésen, ami Comte arcára ült ki szombaton délután: „Nézd meg – mondta a kráterre mutatva az autója oldalában – Már megint összetörték, pont úgy, mint a Hungaroringen.” Én ugyan viccnek szántam a választ, de Aurélien nem lett tőle derűsebb: „Tudod mit? Megcsinálni is felesleges…” Szóval ezek fényében én nem fogadnék arra, hogy a költségvetés rendben lesz, ha ez így megy tovább. Kapásból két ajtó és egy küszöb ára ugrott…
– A Peugeot szerdán változást jelentett be az autósportért felelős részleg élén. Befolyásolhatja ez a csapat vagy a versenyzőtök jövőjét?
„Nem tudom, nem hiszem. Jó volt a kapcsolatunk Bruno Faminnal és jó François Walesszal is, mert utóbbi annak idején kulcsszerepet játszott a TCR autó kifejlesztésében és ott volt velünk a Nürburgringen tavaly. Nagyon jó ember, nagyon elhivatott. Remélem, hogy nem jelent problémát a folytatás, sőt, esetleg előrelépésben is gondolkodhatunk. Szeretnénk visszakerülni a WTCR-be.”
A versenyző, az autó és a szakemberek is rendben vannak, valami mégis hiányzik a DG Sport-nál…
Fotó: Magyar Szilvia
A Hungaroringen felfedeztem a DG boxában Bruno Famint és François Ribeirót, no meg a tényt, hogy a versenyző olyan vágyakozással bámulta a paddock túlsó végét… Ha csak 6 boxszal állnának feljebb, az már a W-s mezőny lenne. Tudtam, hogy Comte szeretne egy szabadkártyát. És, ugye, mindannyiunkkal előfordult már, hogy valamit mindennél jobban akartunk? Ezért húzott bele az alapozásba, hogy ne Hockenheimre, de Zandvoortra végezzen a fizikai felkészüléssel, és ezért volt még nagyobb csalódás számára, hogy más nem akarta annyira azt a szabadkártyát… Én pedig ezért kérdeztem rá, hogy mi is történt.
– Ha már WTCR, volt / van szabadkártyás indulás tervben?
„Nem. Idén ez nem lehetséges. Beszéltünk erről két percet a Hungaroringen François Ribeiróval. Az ő ötlete az volt, hogy induljunk el Zandvoortban, mivel tavaly ott tudtunk nyerni, vagy esetleg Vila Realban, mert ott is nyertünk tavaly Mato Homolával. De túlságosan nehéz előteremteni a költségvetést még egy versenyre abban a bajnokságban. Továbbá nagyon sűrű a programunk a raliban, ezen a hétvégén Spanyolországban tesztelik a raliautót, a jövő hétvégén verseny van Portugáliában, és három hét múlva jön Sardegna. Eléggé elfoglaltak vagyunk a rali programmal, ezért is nem erőltetjük annyira a második autót a TCR EU-ban sem.”
Legközelebb szombaton délután álltam meg a sátor mellett. Az autó oldalában akkora kráter éktelenkedett, hogy a versenyző kényelmesen belefekhetett volna. Természetesen inkább feszültségoldó jelleggel kérdeztem rá: „Hát ezzel az autóval meg mi történt?” Christian Jupsin vette a kissé fekete humort, és ugyanazzal felelte: „Hát TCR Europe történt vele! – Aztán hozzátette: – Az igazi gond nem ez. Hanem az, hogy képtelen vagyok a versenyzőt megnyugtatni és meggyőzni arról, hogy nincs semmi tragédia, holnapra megoldjuk a problémát.”
Igazság szerint, főleg a fentiek fényében, ezen az utóbbin nem csodálkoztam. Mint ahogy azon sem, hogy másnapra tényleg megoldották. Furán felemás csapat ez: nem a versenyzői tudás vagy a szerelői és mérnöki tapasztalat hiányzik. Csak néha mintha túlságosan is engednék, hogy a dolgok maguktól változzanak. És a dolgoknak ritkán van ilyen természetük…
Magyar Szilvia
Social Profiles