- A Paul Ricardon még csak egymással szocializálódtak a Volvo versenyzői, a Hungaroringen már Huff húzta őket a Happy Hour alatt…
Most már hagyomány. Valahány páros interjút terveztem életem folyamán, mind páratlan lett többé-kevésbé. A Volvo versenyzőivel “többé”, mivel Thed Björk hazarohant várandós feleségéhez, hogy mielőbb láthassa éppen születő gyermekét, így Fredrik Ekblommal egymagával beszéltem meg, hogy megy nekik a beilleszkedés és az ismerkedés itt a WTCC-ben. Szóval íme a most már hagyományos és a Hungaroringen kötelező páratlan páros-interjú, Fredrik Ekblommal.
– Hogy érzitek magatokat itt a WTCC-ben?
– Számomra nehéz. Nehezebb, mint vártam. Nagyon kiélezett és szoros a verseny a mezőnyben. Vegyük például a Citroënt. Tudtam, hogy jó munkát végeztek, de talán még jobbat is, mint gondoltam. A pályán kívül ez egy nagyon barátságos bajnokság, de a pályán mindenki nagyon kemény.
– Hogy megy a beilleszkedés?
– Véleményem szerint jól, de ugyanakkor kicsit nehezen is, ugyanis többször is megbüntettek minket, ki is zártak minket, szóval a csapat futja a tanulóköröket. Én is követtem el vezetői hibát is, szóval ez egy tanulóév, és pontosan azt csináljuk: tanulunk, hogy jövőre minél jobbak legyünk.
– Hogyan boldogultok a pályatanulással?
– Ez is nehezen megy, mivel nagyon kevés időnk van mindenre. Én még sosem voltam ezen a pályán. Idejöttünk, kimentem egy-két edzésre, aztán máris a legjobbak ellen kellett versenyeznünk, ami nagyon nehéz.
– Van olyan pálya a versenynaptárban, amin még nem versenyeztél, de kifejezetten várod?
– Az egyetlen pálya, amin már versenyeztem, az a Nürburgring, a nagy pálya. Azon kívül egyetlen másik pályán sem voltam még. Hogy melyiket várom igazán? Elég sokat. Például Shanghaj-t, Thaiföldet valamint Japánt is.
– Az még kicsit odébb van. Időben és térben is… Ahogy említetted elég sok negatív tapasztalatot gyűjtött már a csapat: technikai problémák, kizárások, motorcsere, hátrasorolás… Mit gondolsz, miért történnek ezek ilyen gyakorisággal?
– Tapasztalatlanságból. Ezek apró dolgok, amikre figyelni kell, és még nagyon tapasztalatlanok vagyunk.
– Még a szezon előtt valamelyikőtök – nem emlékszem, hogy te voltál-e vagy Thed – azt mondta a Touring Car Times-nak, hogy 2017-ben a világbajnoki címért akar menni a csapat. Még mindig úgy gondolod, hogy ez reális elvárás?
– El kell hinnem, hogy az! (nevet)
A következő kérdésemhez tipikusan két versenyzőre lett volna szükségem. Fredrik bebizonyította, hogy egy is elég hozzá, aki elég szerény és realista ahhoz, hogy megmondja az igazat. (Bár azért kíváncsi lettem volna, hogy Thed mit válaszol erre!)
– A sebességetek megvan, már csak az első győzelem hiányzik. Szerinted melyiktek szerzi majd meg azt?
– Szerintem jelen pillanatban Thed fantasztikus munkát végez, és ha őszinte akarok lenni, akkor arra számítok, hogy az övé lesz az első győzelem. Persze a lehető legtöbbet megteszem azért, hogy elkapjam, de egyelőre úgy állunk, hogy ő jobb munkát végez nálam.
Mivel többször is el akarta mondani, hogy milyen jól érzi magát itt, Magyarországon, a végén azért csak nekifutottunk ennek is.
– Szóval hogy érzed itt magad?
– Ez egy kellemes meglepetés, mint az előbb is mondtam. A városról már sokat hallottam, de még jobb, mint amire számítottam. Ma estére meghívtak a svéd nagykövetségre is! A pálya is nagyon-nagyon klassz. Most eléggé sima, nem olyan huplis, mint amilyennek évekkel ezelőtt a tévében láttam.
– Ez azért van, mert, ugye, most aszfaltozták újra.
– Igen, nagyon jól megcsinálták, csak dicsérni tudom, bár még egy kicsit csúszós.
Bár annak pontosan tudom az idejét, mikor beszéltem északi emberrel utoljára, azt már nem tudnám megmondani, mikor nevettem egy északival. De a végére Fredrik feloldódott egy kicsit. Fogta a kis motyóját és elindult a svéd nagykövetségre…
Thed ekkor már félúton volt hazafelé a stockholmi járaton. Kisfiú lett…
Magyar Szilvia
Social Profiles