Én mindig azt hittem, hogy ez egy tipikus magyar hozzáállás a dolgokhoz, de tisztán látszott a WTCC ausztriai időmérő edzéséből, hogy nem, sajnos ez egy nemzetközi tendencia…
Hogy mi történt egészen pontosan, az látható volt a felvételeken. Miután a pilóták futottak gyors köröket, az időmérő végén az elől levők lelassítottak, hogy a mögöttük jövők ne tudjanak a szélárnyékukon utazva jobb időt elérni, mint ők. Erre aztán a versenyfelügyelők elkezdtek össze-vissza büntetéseket osztogatni, és kb. éjjel fél kettőre csináltak egy rajtsorrendet a másnapi első futamra. A második futam eredetileg kialakult rajtsorrendjéhez végül nem nyúltak hozzá…
S mindezek után, hogy a kép teljes legyen, úgy találták, hogy a Hondák hátsó légterelője (mely autókat egyébiránt átvették gépátvételkor) szabálytalan, ezért aztán Michelisz Norbertet pl. a sor legvégére állították…
Tehát akkor lássuk! Először is szögezzük le, hogy nem akarok védeni senkit, és nem állok senkinek az oldalán. A versenyzők nem szentek, ugyanakkor nem is gyilkosok, és éppen ezért mártírok sem kívánnak lenni…
1.) Dögöljön meg a szomszéd tehene is! – igen, nagyon nem szép dolog lassan menni autóversenyen. Pláne nem szép dolog ezt AZÉRT tenni, hogy mások ne juthassanak félig-meddig jogosulatlan előnyhöz az én szélárnyékomon utazva! És az meg aztán pláne nonszensz, hogy ne hagyjam, hogy így még elém is kerüljenek! Micsoda galád ember vagyok én, kérem! (Tessék érezni az iróniát!) Hát naná, hogy ezt senki nem fogja hagyni! Micsoda mesebeli elképzelés az, hogy a szomszéd tehene az én legelőmön eleszi a füvet az enyém elől, és még hagyom is! Egyértelmű, hogy ha az én versenyem kukás, legyen csak az a másé is, ha ennyi esze van!
De egy fontos dolog azért ide kívánkozik: régen elmúltak már azok az idők, amikor autóversenyt nyerni úgy kellett, hogy bevágódtam a kocsiba, tövig nyomtam a gázt, mindenkit otthagytam, és én lettem az első. Az autóversenynek már régóta van egy taktikai oldala. És aki még mindig tövig nyomott gázpedállal akar nyerni, az jobb esetben csak felkenődik a falra, rosszabb esetben más is történik vele, de akárhogy is: nem lesz sokáig a mezőnyben…
2.) Előzni szabad! – és itt jön a „ha ennyi esze van” kitétel. Ugyanis ha valaki inkább követ egy rendkívül lassú autót, ahelyett, hogy szépen kisorolna mögüle, és megpróbálna saját maga, mások szélárnyéka nélkül, egy jó kört menni, nos, azt sem lopnám el az eszéért… (Hogy akit az imént épp megelőztem, lehet, hogy követni fog? Megeshet. Kockázat nélkül nincs nyereség!)
Azt viszont meg kell jegyezni, hogy amikor odaérsz egy vonathoz hátulról, látod, hogy 3-4 autó az imént vázolt „taktikát” követi, és te megpróbálnál mondjuk előzni (mert átugrani mégsem tudod őket), rá fogsz döbbenni, hogy nem tudsz… Tehetetlenül állsz be a vonat végére, kukucskálsz jobbra-balra, de előzni nem fogsz tudni. Így járt többek között Tom Coronel és Stefano d’Aste is, akik saját bevallásuk szerint mentek volna, csak éppen nem tudtak. Mindennek hangot is adtak Facebook profiljukon. D’Aste: „Nagyon-nagyon felhúztam magam ezen a döntésen. A pályán voltam, és a kivezető köröm végén 10 autót találtam magam előtt. Megpróbáltam előzni, de lehetetlen volt. Úgy gondoltam hát, hogy várok a sor végén még egy kört, de közben elég okosak voltak ahhoz, hogy leintsék az edzést. Az eredmény: 1000€ büntetés, és rajtolhatok a 8. sorból. NAGYON-NAGYON DÜHÖS VAGYOK!”
Coronel még este feltöltötte a papír képét, amit a döntésről kapott, aláírta: „Olvasd el figyelmesen, kérlek! És ne felejtsd el megnézni a videót! 🙂 … Ez az első büntetésem lassúhajtásért.”
A jó öreg Tom, aki megtalálta megint az ironikus, mosolygós utat… De nézzük, mi állt a papíron!
3.) INDOKLOLATLAN lassú vezetés, sportszerűtlen magatartás. – Ez volt az ok. Namármost, a fent vázoltak fényében: volt-e indoka mindenkinek olyan sebességgel menni, amilyennel ment? Volt! (Hozzá kell tenni, hogy mivel alapvetően az autóversenyzés még mindig a gyors vezetésről szól, ha valaki lassan megy, arra mindig kell, hogy legyen indok!) Sportszerűtlen volt-e az elöl haladók magatartása? Csak és kizárólag épp olyan mértékben, amilyenben sportszerűtlen volt az előzést meg sem próbálók magatartása!
Volt-e indoka lassan menni annak, aki mondjuk belefutott hátulról egy ilyen tízes vonatba? – Hát ha nem akarta megcsókolni az előtte haladó seggét, akkor volt. Volt-e lehetősége sportszerű magatartást felmutatva, példamutatóan megelőzni mindannyijukat, és elébük vágva gyorsan menni? Nem volt!
Van-e lehetősége bárkinek objektíven eldönteni azt, hogy kinek volt, és kinek nem volt lehetősége sportszerűen viselkedni? – Nem nagyon, hacsak nem szupermen az illető. Mert ahhoz igen jó szemmel kellene megnézni minden képkockát. Vagy mindenki sztoriját egyenként végighallgatni.
Vegyük az alap tényeket: Lassan menni volt indok. Az elöl haladók nem voltak sportszerűtlenebbek a hátul haladókkal, mint a hátul haladók az elöl haladókkal. Innentől kezdve van-e bárkinek joga arra, hogy X-et jobban büntesse meg, mint Y-t? Na, hát ha ezt teszi bárki is, akkor ő lesz nagyon-nagyon sportszerűtlen! Az ilyent ugyanis kettős mércének hívják!
Végül is, hogy, hogy nem, csináltak egy rajtsorrendet másnapra, és akár tetszett a versenyzőknek, akár nem, abban a sorrendben kellett elindulniuk. A továbbiakban javasolnám – már ha lehet egy javaslatom –, hogy jövőre eleve ne is fussunk időmérő edzést ezen a pályán. Dobáljuk bele a neveket egy kalapba, és húzzuk ki a rajtsorrendet! Megspórolunk vele egy csomó időt, pénzt, energiát, idegeskedést, és ami a legjobb: a nézők tökéletesen ugyanannyi autóversenyt fognak látni az időmérőn, mint idén – semennyit!
Magyar Szilvia
Fotó: motorzaj.hu
Social Profiles