A tegnap óta megszerelt szalagkorlát okán ma kora reggel megtartották a teljesen eseménytelen időmérő edzést. Egyetlen, ám annál nagyobb meglepetéssel: az eddig a világon semmit felmutatni nem tudó John Filippi a hetedik rajthelyet szerezte meg, Gabriele tarquini előtt!
A Q3-ba természetesen a négy Citroën jutott, melléjük ezúttal Nick Catsburg fért be ötödiknek, aki megszerezte a harmadik rajthelyet. Mindössze azon kellett izgulnunk, hogy vajon a helyi hős, Ma Qing Hua, vagy csapattársa, José María López kerül-e majd a pole-ba. Végül López vitte el az első rajtkockát, pusztán egy szempillantásnyi előnnyel.
Az időmérő edzés végeredménye.
Nem sokkal az időmérő után már fel is álltak a versenyzők a rajtrácsra, elöl López, mellette Ma… Az argentinnak nem kellett sokat erőlködnie a rajtnál, ugyanis a kínai a rajtrácson ragadt, csak a mezőny végével tudott elindulni. Hugo Valente is ott maradt, ő csak messziről tudott a többiek után igyekezni, de egyikük sem maradt le semmi jóról…
Az első kanyarban ugyanis a mezőny egyötöde zúzódott darabokra. Igazából nem volt kameraállás, melyből látszik, hogy pontosan mi is történt. (Később Coronel videója tisztázott néhány momentumot, de nem mindet.) Igazság szerint úgy kezdődött, hogy Filippi annyira rázárt Coronelre, hogy Tom már nem tudott hová menni, így összeértek. John farral előre parkolt le aztán a követő bollyal szemben, de olyan szerencsétlenül, hogy kétszer is eltalálta Coronelt (egyszer az autója hátuljával, erről nyilván nem tehet). Amikor a többiek látták, hogy mi a helyzet, próbálták kikerülni a mezőnnyel szemben parkoló Filippit. Éppen Chilton kapta volna frontálisan telibe, ha el nem rántja a kormányt, csakhogy mellette kerülték volna a tömeget többen is: Mehdi Bennani és Tiago Monteiro. Chilton mindkettejükkel ütközött, de ő is olyan “szerencsésen”, hogy azon nyomban kilyukadt a hűtője. Monteirónak a felfüggesztése bánta, bár végig tudott menni a versenyen, csakúgy, mint Bennani a tank-Citroënnel. (A marokkói meg is nyerte mindkét verseny privát kiírását.) Valahogy a buli részese volt még Tarquini és Rob Huff is, utóbbi szerint azért tört el a felfüggesztése, mert az olasz letolta őt a pályáról. Tarquini állítása szerint tolásról szó sem volt, bár az autók kétségtelenül szorosan egymás mellett voltak. Figyelembe véve a Lada idei teljesítményét, ami a teljesen magától eltörő felfüggesztésekre és fékekre vonatkozik, mindannyian hajlamosak lehetünk arra, hogy a hondásnak adjunk igazat: nem kell hozzáérni Huff autójához ahhoz, hogy az szétessen, elég egy kis huzat…
Mindebből az lett, hogy a ROAL mindkét autója javíthatatlanul hevert a boxok előtt (Chilton ki is akadt rajta, hogy miféle anyagból gyártanak egy versenyautót, ha ennyitől kilyukad a hűtő?! Hiszen ez egy túraautó, aminek bírni kéne a gyűrődést – ennél talán kicsit jobban!), hiába lett volna kiváló rajthelyük a második versenyre.
Huffnál és Tarquninél felfüggesztést cseréltek és még az első verseny vége előtt visszamehettek a pályára, tesztelni azt.
A Safety Car vezette egy darabig a mezőnyt, majd útjára engedte a megmaradtakat, akik összesen két helycsere kivételével tökéletesen abban a sorrendben futottak be, ahogy a biztonsági autó elengedte őket… A két helycserét Stefano D’Aste és Hugo Valente, valamint az utolsó körig csatázó Michelisz Norbert – Nicolas Lapierre páros mutatta be. Ezzel Norbi a hatodik helyen végzett a Lada franciája előtt.
További kiesőként még Ma is feltűnt a boxban, technikai problémák miatt.
A Citroën hármasa López, Muller, Loeb sorrendben futott be, ennek következtében a Citroën immár matematikailag behozhatatlan előnnyel világbajnok. Ismét. Pontosan ugyanott és ugyanakkor, mint tavaly.
A második futamon Valente indulhatott az élről, mellé állhatott Tarquini, mivel Coronel autója romokban hevert…
El is rajtolt a verseny, az első kanyaron még túl is jutottak egyben… Csakhogy akkor már Gabriele Tarquini vezetett és Valente sokfelé járt: az elsőtől a negyedik helyig, a fűtől az aszfaltig mindenfelé. Az autó össze-vissza csúszkált alatta, vélhetően ugyancsak a felfüggesztéssel lehetett gondja. Végül lesodródott a pályáról, a többiek elmentek mellette, ő meg később visszahozta az autót a boxba.
Így történt, hogy Tarquini vezette a mezőnyt, Yvan Muller pedig mindent megtett, hogy ez megváltozzon. Őket követte López, Loeb, Huff és Monteiro.
A 14 kör alatt Catsburg műszki probléma, D’Aste defekt miatt kényszerült feladni a versenyt.
Tarquini a 9. körben hibázott, túl sok rázókő lett az egyik kanyarban, és az addig rendületlenül tapadó Muller elment neki.
Később López is próbálkozott folyamatosan, de az olasz többé nem hibázott, így Muller magabiztosan szerezte idei ötödik győzelmét. Ritkán látni Yvant ennyire boldognak egyetlen futamgyőzelemtől, egy gyakorlatilag elúszott vb-cím mellett, de a kis dolgoknak is örülni kell!
A versenyek végeredménye később, a versenybíróság döntései alapján módosult (a linkek alatt a módosított, végleges eredmény érhető el).
Tarquini éppen az eredményhirdetésre sietett, amikor Valente elkapta hátulról, és elég magabiztossággal próbálta magyarázni neki, hogy bizony ő tehet a kieséséről. Nincsenek emlékeim arra vonatkozóan, hogy valaha is láttam volna a mezőny rangidősét magából kikelve ordibálni (ettől persze még megeshetett), de legnagyobb megdöbbenésünkre rendkívül vehemensen zavarta el az ifjú franciát, aztán még egy-két olasz káromkodással is megtoldotta mondandóját…
A mezőny ismét kisebb szabadságot tart, legközelebb egy hónap múlva, Thaiföldön látjuk viszont a WTCC-t, egy mindenki számára új pályán. Az, hogy addigra előkerül-e a Nika, illetve ha igen, akkor ki fogja vezetni az autójukat, abszolút a jövő zenéje, tény azonban, hogy a csapat nincs jó helyzetben, és ezt egyre átlátszóbb kifogásokkal igyekeznek álcázni…
Magyar Szilvia
Social Profiles