Audi. Nem jó. Mercedes. Nem jó. Merci? Úgy se jó! BMW… ez már jónak néz ki. Mert az is! A szezon folyamán egyszer vezették mindhárom bajnokságot: amikor az leginkább számított.
Ahol kezdődött, ott zárult le az idei DTM, méghozzá Hockenheimben. Viszont nem úgy, ahogy kezdődött. Gary Paffett hajszálnyi előnnyel érkezett oda, ahol a szezonnyitót megnyerte, így a McLaren-Mercedes tesztere bízhatott abban, hogy a Merci pályáján csak sikerül neki az, ami. Arra viszont nem számított, hogy a BMW akkora örömünnepre készült, hogy gyakorlatilag a teljes vezetőséget, és olyan VIP vendégeket hívott, mint a korábbi sportvezető Dr. Mario Theissen, vagy az olasz Alessandro Zanardi, aki a hétvége folyamán még bemutatózott is a londoni aranyérmet hozó biciklijével. Vele kapcsolatban merült föl, hogy vajon a BMW a jövőre benevezésre kerülő két új autóját kire bízza. Ugyan a gyártól nem mondtak neveket, azért az már biztosnak tűnt, hogy Zanardinak ad a gyár egy tesztlehetőséget, hiszen megcsinálja számára a speciális autót. (Erről ugye be is számoltunk korábban.) A másik ülésre is meg van az igen jelentős név, a lengyel Robert Kubica, aki miután megerősített, hogy a pályaautózásban folytatná, egy „magas szintű” bajnokságban, a WTCC-n kívül természetesen a DTM is a kalapba került, hiszen ő szerezte a BMW-Sauber egyetlen futamgyőzelmét az F1-ben. Továbbá Bruno Spengler 2004-es F3-as csapattársaként még barátság is köti a gyár versenyzőihez. Az egyik befutó végül a német Marco Wittmann lett, a másik autóról meg csak beszélik, hogy a korábbi F1-es, Jamie Alguersuari kapja majd. A három páros valószínű marad úgy, ahogy, és a Wittman-Alguersuari duót az újonnan jövő Team MTEK alkalmazza majd. Zanardi speciális autója pedig úgy tűnik garázsban, illetve bemutatótermekben marad.
Akik viszont nem folytatnák, azok abba is hagyják. Elmegy például Susie Wolff (ami jelentheti a Williams F1-es istállónál való jelentősebb szerepvállalást is), David Coulthard (aki az év végi Race of Championsokon kívül már nem szeretne versenyezni, és családjával akar többet lenni, mint a BBC riportere), Ralf Schumacher (aki csak a DTM-ből megy el – pályafutását folytatná, ahogy Susie is), sőt lehetett hallani már Timo Scheider továbbállásáról, ám ő marad. Remélhetőleg jobb rajthelyen, hiszen a szezonzáró hétvégén az összes mértkörét elvéve a rajtrács végére száműzték.
A Q1 kiesői között találhattuk a három említett távozó félben lévő versenyzőt, és majdnem megint egy teljes Merci kiesést, hiszen rajtuk kívül csak egy négykarikás esett ki. Az Audi ekkor még bizakodó volt a gyártók bajnoksága miatt, hiszen 31 pontos előnyük azért némileg megnyugtatóbb volt, mint Paffett három pontja. Paffettnek amúgy még a pontegyenlőség sem lett volna jó, hisz szezon eleji dominálásából annyira nem maradt semmi, hogy a futamgyőzelmek tekintetében is Spengler állt jobban. Esélyes volt még rajtuk kívül Jamie Green, aki csak megerősítette matematikai esélyeit a szerény tizedik helyével. Viszont a Q3 fele BMW-kből állt, így Spengler a támogatásban bízhatott. Főleg azért is, mert Paffett végül hét ezred másodperccel(!) elé került a szétlövésben, így a mesterhármast (pole-győzelem-pole) bemutató Augusto Farfus már nem számolhatott újabb győzelemmel, ha a helyzet úgy hozná…
Úgy hozta: a BMW-k úgy lerajtolták Paffettet, hogy Spengler és Joey Hand kíséretében még a gyártó bajnokságra hajtó Mattias Ekström négykarikása is elé került. Igaz teljesen tiszta nem volt, de Hand mind Ekström nagyobb, mind Paffett kisebb lökését is kivédte (megfogta), így a BMW 1-3 adott volt. Hátul Paffett mögé, hatodiknak rajtolt föl Green, aki így még lesben állt. Miután Robert Wickens nem okozott balesetet, gyakorlatilag mindenki elfordult (még ha szélesen is) az első kanyarban. Persze ott volt még a hátsó visszafordító, mint veszélyforrás, melyet Ekström tett azzá Hand újbóli kitessékelésével, ám mindkettejük mellett így elment a tabella éllovasa. Ezzel el is érkezett a Hockenheimben oly szépen hagyományossá váló „faster than You”, s Farfus elengedte Spenglert, aki így már átvette a vezetést az első körben. Onnan pedig idén még nem bukott győzelmet…
Egyéb események is történtek: például az Audi elvesztette két katonáját, Mike Rockenfellert, és Adrian Tambay-t, akik csak úgy – ha bár nem kedvteltetésből – megálltak a garázsban. Ekström autójának eleje a Handdel való sorozatos ütközések miatt már lógott, de még továbbment. A levegő nem volt valami meleg (16) a pálya szintúgy (24), így a versenytempóban történő gumimelegítések közepette Scheider idő előtt kiállt a boxba, miközben Farfus vagy lassult, vagy lassított Paffett előtt. Közben fényderült Filipe Albuaquerque és Rockenfeller ütközésére, ami miatt Rocky kiállt. Chirstian Vietolis új, aranyfestését szép hosszan csodálhattuk, mikor Ralf feltartotta a mögötte jövőket. A kis Schumi autójának bal hátsó része elég „lengén volt öltözve”, így aztán megmutatta, hogy milyen szépen kell védekezni. Coulthardnak pedig a Red Bull szárnyakat adhatott, hiszen megnézte a visszafordító fekvőrendőrjén, hogy mégis mekkora a röppályája a csillagos autójának. Elárulom: nem sok, de legalább kevés. És hogy a felfüggesztésben az mit okozhatott…
Miközben Green is odébb tette szegény Handet és ezzel feljött az ötödik helyre, addig Farfushoz már felért Paffett. Ekkor viszont Farfus pont gyorsult annyit, hogy ne minősüljön az egész feltartásnak. Okos volt, így a leköszönő Norbert Haug egyre idegesebb. Végül mindketten egyszerre mentek ki a boxba. Ekström is abban az időben volt, és azzal, hogy picit belassított miatta Farfus, talán azzal tudta megelőzni, vagyis legalább a brazil mellé érni Paffett. Ez elég vitatható volt, hiszen egyrészt kiterelte (ha nem is ért hozzá) a fehér vonalon túlra a kijáraton, másrészt úgy engedte ki a csapat, hogy csak egy erős farolós indulással tudta beérni a valenciai győztest Paffett. Mindkét esetet külön vizsgálták, de miután nem volt ütközés, és nem ítélték veszélyesnek (a Mercedes pályáján a szezon során végig vezető mercist) a kiengedést sem, így Paffett már üldözhette Spenglert. Az Oschersleben-effektus azonban ott motoszkálhatott a fejében…
Dr. Wolfgang Ullrich is egyre jobban izgulhatott, hiszen a következő képen mikor Ekströmöt láttuk éppen a pálya szélén parkolt: a jobb első kereket nem rögzítette a csapat, így ő is kiesett. Mindenki azt számolta, hogy az egyetlen Audi-pontszerző, Edoardo Mortara, aki, centikkel, de éppen veri a Merciket a gyártóknál, miközben az öt pontszerző BMW-t senki nem figyelte… Ez a pontozás egyébiránt jövőre némileg megváltozik, hiszen a BMW is nyolc autóval jőve már nem lesz gondban, és nem kell miattuk hozni a szabályt, miszerint az adott gyártó hat pontszerző autója számít, akkor is, ha több van.
Az első kiállások egyik végzője az egyik első volt a második körnél. Az ultrasprint etapot futó Andy Priaulx így Mortarával való küzdelme során a füvön megcsúszva a későbbiekben inkább nyugton maradt. Roberto Merhinek a visszafordítóban olyan lendülettel ment neki (na ki?) Wickens, hogy az hamarost ki is állt a futamból. Ennél egy fokkal is durvább volt Coulthard pályafutásának vége, hiszen eleinte csak füstölni és boxba menni láttuk az autót, később beparkolt a garázsba. Végül bejátszották nekünk, ahogy Scheider szabályosan kiforgatja. Nem így kellett volna befejeződnie egy szép karriernek, még ha a németet később áthajtásos büntetésre invitálták. Közben Miguel Molina személyében még egy Audi-menőtől búcsúzhattunk: ő a sóderágyban kötött ki, szerencsére azonban a Safety Cart nem kellett behívni, így a pályán dőlhetett el a cím sorsa, beleszólás nélkül. Hisz ha már nem kedveztek Spenglernek, Paffettnek se kedvezzenek külső tényezőkkel.
Egy kör elcsúszással szervizeltek. Paffett azonban valószínűleg a jobb állapotú gumiknak köszönhetően sikeresen közelítette meg a francia-kanadait, hiszen a leggyorsabb köröket csak úgy szórta (köztük a futamvégi leggyorsabbat is). Paffettben élhettek az Oscherslebenben szerzett tapasztalatok, és csak bízhatott abban, hogy Spenglerben nem élnek. Éltek. És a 128 000 néző előtt rendezett futamon gyorsabb tudott lenni társánál, akit újfent vizsgáltak sorozatos, és súlyos pályaelhagyások miatt. Talán ezért vett vissza (vagy szimplán elfogytak a gumik), hisz láthatóan a csapat is frusztráltan szólt bele, hogy ezt bizony hagyni kéne… (A hazai gyorsasági szabályai szerint igen sok plusz másodpercet összegyűjtött volna.)
Egy reménykeltő esemény még hátra volt Paffett számára, méghozzá a pár percig még címvédőnek magát érző Martin Tomczyk (BMW) és a heves latin, Roberto Merhi (Merci). Mindkettő márkából tehát egy, ám Tomczyk a pályáról vagy 20 méterre való lemenése a bukótérbe, és Merhi Spenglernek kicsit betartós elengedése között volt némi elegancia különbség, hisz a német mindkettőt azonnal elengedte, tanulva a valenciai (a pálya, ami a WTCC után a DTM-et is elveszttette) ejnye-bejnyéből, amit a Frey ellen végrehatott merénylet után kaptak a bíráktól a bmw-sek. Merhi manővere még segíthetett is volna Paffetten, ha nem ennyire későn történt volna. Volna.
Ha nem is olyan magabiztosan, mint az eredetileg tűnt, de Spengler elsőnek átszelve a tűzijátékkal fűszerezett célvonalat a 2006-os és 2007-es elvesztett címe után (ahol az egész szezonban vezetett, majd bukta el a dolgot) most végül nyert egyet. Egyszer vezetve: mikor azt kell, a végelszámolásban. Hiába vezette a szezon során végig Paffett és csapata a tabellát, végül a 20 év kihagyással visszatérő BMW, a Team Schnitzerrel és Bruno Spenglerrel elhappolta a Mercedes pályáján tőlük a bajnokságokat. Meg egyet az Auditól, hiszen Mortarának hála az Audi valóban megverte a Mercit (akik voltaképp mindhárom bajnokságot Spanyolországban, és a Q1-ben bukták el), de a BMW erős pontszerzésének köszönhetően mégcsak nem is az Audi nyert a gyártóknál. A 10 bajnoki futamból kétszer nullázott Spengler, Paffett csak egyszer, de azt a legrosszabbkor. A HWA csapatot megverve (ahová Eric Néve is érkezett – az F3-as részleghez – a Chevy kivonulásával a WTCC-ből) a Schitzer a három vesztett WTCC (ott ugye Priaulx és az RBM volt a menő) után végre nyert egy címet is.
A BMW a bajnokságba beleszámító versenyek felét megnyerve (Spengler 4, Farfus 1) abszolút megérdemelten vitt mindent, és ezek után nem volt hiábavaló munka, hogy otthagyták a WTCC-t (ahová egy apró fejlesztési csomagot ígérnek jövőre!), hiszen az M /// még mindig Power. A dobogón némi sapkakeveredés közepette BMW örömünnep uralkodott. Sajnos azonban a rögtönzött interjúkból nem sokat hallottunk, hiszen a helyszínről kommentáló Czollner Gyula mást látott, mint mi. No igen, a technika ördöge sosem alszik…
Végül még annyit, hogy Valencia helyett jövőre Moszkvába mennek (és sajnos nem jönnek ide, hozzánk). Sajnos viszont az Olimpiastadionban tartott bemutató kérdéses, a pénz túl nagy úr. Ami viszont tuti, hogy mint szinte minden jelentős bajnokság, úgy ez is gyökeresen megváltozik 2014-től, mikor a japán Super GT bajnoksággal összesimulva a szabályrendszert az őskontinensen Toyoták, Nissanok és társaik, a felkelő Nap országában pedig BMW-k, Audik, és Mercik versenyezhetnek majd. De ez még a jövő zenéje…
A szezonizgalmait pedig ma – december 27.-én – egy egyórás összefoglalóban újra átélhetjük 19:00 órától, és már éjfél utáni időpontban ugyan, de 0:30-tól. Érdemes lesz!
Bakay Botond
Social Profiles