El kell verni valakin…

Bruno Spengler egyike a három versenyzőnek, akik nem tudtak megállni a boxutcában.
Fotó: Schneider Erika

Jelen esetben nem a port, hanem az esőt. Történetünk főszereplői három sérült magyar önkéntes, néhány elsodort szerelő, egy zápor és az ennek következtében szuper csúszóssá vált boxutca, valamint Lucas Auer, Bruno Spengler és Edoardo Mortara, akiken a versenybíróság elverte a port.

Kezdem megszeretni a rendkívül unalmas DTM versenyeket. Mert utána szépen összepakolhatunk, hazamehetünk és lefekhetünk aludni. A vasárnapi nem volt ilyen. Este kilenckor már csak öten ültünk a Hungaroring sajtóközpontjában, arra várva, hogy eldöntik végre, hogy kit mivel büntetnek meg, kapunk egy rendes végeredményt és elmehetünk haza. A végeredmény meg is jött, de egyáltalán nem örültünk neki. Ugyanis az alábbi információt tartalmazta: Nico Müller 30 másodperc büntetést kapott, mert összeértek Timo Glockkal (utóbbi ettől megpördült és a mezőny végére esett vissza a rajt után). Azokat a versenyzőket pedig, akik a boxutcában balesetet okoztak, mert nem tudtak megállni, diszkvalifikálták, azzal a hivatalos indokkal, hogy nem a körülmények által elvárható mértékű sebességcsökkentést alkalmaztak a csapatuk megközelítésekor. Spengler és Mortara halmozati büntetésül kapott még egy-egy 10 rajthelyes visszasorolást, felfüggesztve a következő két futamra. Utóbbiakat azért büntették meg jobban, mert Auer nem tudhatta, hogy milyenek a tapadási körülmények, amikor a boxutcába érkezett, és így okozott balesetet, de utóbbi kettő esetében már lengették a sárga zászlókat, szóltak nekik rádión, és két mentőautó is a boxutcában állt már. A versenybíróság az ő hibájukat úgy értékelte, hogy még a sárga zászlós és a boxukból rádión érkező figyelmeztetéseket is figyelmen kívül hagyták.

Először zavarjuk le gyorsan a Nico Müller ügyet, aztán jöhet a többi. Nos, ez egy leheletnyi összeérés volt csupán. Hogy éppen a legrosszabb helyen, a kerekeknél, ami Glocknál egy pillanatra irányíthatatlanná tette az autót, az a véletlen műve. Ha más ponton találkoznak a járművek, valószínűleg meg sem érzik, szándékosságról szó sem lehetett, anyagi kár nem keletkezett és végül Glock a második helyen ért célba. 30 másodperc ezért?! Enyhén szólva is nevetséges.

A többiek büntetése azonban sokkal több, mint nevetséges. Tekerjük vissza az időt körülbelül egy hónappal ez előttre, a WTCR utolsó hungaroringi futamára, ahol az első pár csepp eső után a versenybíróság piros zászlóval leállíttatta a futamot, félve a nagyobb mennyiségű víztől. Akkor némelyek a sajtó részéről túlzott óvatosságnak vélték ezt. De Gabriele Tarquini azt mondta, hogy inkább ez, mint hogy nagyobb baj legyen. Igaza is volt.

Ugyanis ez a versenybíróság is látta, hogy milyen sebességgel nő a pályán a víz mennyisége, bármelyik pillanatban leállíthatták volna a futamot egy piros zászlóval, mint azt később – túl későn! – tették is. De, ha nem akartak beleszólni az események alakulásába, akkor lekésőbb abban a pillanatban kellett volna leállítaniuk a versenyt, amikor Auer a boxába csapódott, egy súlyos és két könnyebb sérülést okozva. Könyörgöm, mentőautók voltak a boxutcában! Hogy gondolhatja bárki is azt, hogy így ki tudnak jönni a többiek kereket cserélni? Márpedig, ha locsog az eső, ki fognak jönni, ez nem vitás.

A versenyirányításról valaki épp a hátam mögött adott interjút az eset után, és elcsíptem belőle két mondatot, miszerint, amikor Auer becsapódott a garázsba, akkor még nem tudták, hogy csúszik a boxutca, vagy vezetői hiba történt-e. Amikor a döntést meghozták, láthatóan úgy tettek, mintha már tudták volna akkor is, hiszen elvárták, hogy az addig arra még nem járó Spengler és Mortara tökéletesen mérje fel, hogy a 15 km/h sebesség is túl gyors. A mérnökük szólt nekik, hogy nagyon csúszik a boxutca, de nem várható el, hogy ők pontosan kitalálják, hogy mennyire, és hogy ehhez megtalálják a megfelelő sebességet is, csak egy rádióüzenetre alapozva.

Tény, hogy a Hungaroringen a boxutca garázsok felőli oldala beton és nem aszfalt, így a tapadása lényegesen gyengébb. Ugyanakkor tulajdonképpen nem is a beton volt alkalmatlan ekkora esőben, hanem maguk a slick gumik, hiszen semmiféle vízelvezetési lehetőség nincs, ha egy ilyen gumi a sík betonra kerül ekkora esőben. Mint a tükörjég.

Mindhárom érintettet nagyon megrázta az eset, hogy sérüléseket okoztak a saját szerelőiknek, illetve olyan embereknek, akik önkéntesként arra áldozták a hétvégéjüket, hogy segítsenek nekik lebonyolítani a versenyt. Nyilvánvalóan eszük ágában sem volt sem rádióüzenetet, sem sárga zászlót figyelmen kívül hagyni.

A verseny után, de még a döntés előtt Bruno Spenglerrel beszéltem a történtekről. Spengler amúgy is egy magába zárkózó, érzékeny jellemű fiatalember, és minden hasonló eset mélyen érinti. Láthatóan még mindig zaklatott volt.

„A boxutca nagyon-nagyon csúszós volt és slick gumikon érkeztünk. Nagyon lelassítottam az autót, mivel a versenymérnököm szólt rádión. Sajnos az egyik kerék blokkolt, az autó megcsúszott, és innentől olyan volt, mintha jégen mentem volna. Ez egy nagyon rossz érzés, mert nem tudsz mit tenni. Nem tudod megállítani az autót, csak utas vagy benne. Aztán elviszed a szerelőállomást és a szerelőidet… Az első reakcióm az volt, hogy tudni akartam, hogy a szerelőim jól vannak-e. És szerencsére nálunk mindenki rendben van, de nagyon remélem, hogy a pályabírók, aki megsérültek, hamar fel fognak épülni. Mindig nagyon rossz érzés az ilyesmi, de amikor csak utas leszel az autódban, akkor nem sok mindent tehetsz. (…) Szerencsére pontokat tudtunk szerezni, annak ellenére is, hogy hátulról indultunk, de ma megtanultam, hogy a szerencséért is nagy árat kell fizetni. Jó dolog pontokat szerezni, de most egy kicsit negatív érzésekkel is járt.

A piros zászló alatt minden a feje tetejére állt, és ha ilyesmi történik, akkor rettentően aggódsz. Azt hiszem, ez az egyik legrosszabb érzés, amit versenyzőként átélhetsz. Ezért voltam olyan nagyon zaklatott az alatt az interjú alatt (amit a piros zászlós szünetben készítettek vele). De most már kicsit jobb, kezdek túllépni rajta, mert nálunk mindenki jól van. Azt nem mondanám, hogy jól vagyok, de egy-két óra múlva jól leszek. Csak időbe telik” – mondta Bruno.

Úgy vélem azonban, hogy ez a büntetés, és az, amilyen körülmények között őket mégis felelőssé tették a történtekért, további lelki terhet jelent nem csak Spenglernek, de a másik két érintettnek is.

Én még mindig nem tudok elszakadni a ténytől, hogy két mentőautó áll a boxutcában, sérült embereket látnak el, és a versenybíróság nemhogy nem állítja le azonnal piros zászlóval a versenyt, de még csak a boxutcát sem zárja le! Később ugyanez a versenybíróság megpróbál példát statuálni 5 órányi (!) tanácskozás után három olyan versenyzőn, akiknek eszük ágában sem volt semmi olyan cselekedetet végrehajtani (nem biztonságos sebesség megválasztása, sárga zászló és biztonsági utasítások figyelmen kívül hagyása, stb.), amiket aztán jól a nyakukba varrtak, és alaposan meg is büntették őket érte! Komolyan kezdem úgy érezni, hogy egy végtelenül logikátlan világban élünk!

Magyar Szilvia

Comments

comments