- A Hondának jutott a dobogó mindegyik fokából
Fotó: fiawtcc.com
Helyenként cseperésző eső, beeső fékpedálok, váratlan hibák, boldog dobogósok, hazai győzelem a Hondának, és egy nagy-nagy elszalasztott lehetőség Yvan Mullernek. Mindezekkel leírható a japán versenyek története.
Michelisz Norbert állt az első rajtkockában, aztán kialudtak a vörös fények. Norbi próbált ugyan védekezni, de José María López úgy ment el mellette, mintha nem is a második, hanem a nulladik helyről rajtolna, és meg sem állt a dobogó tetejéig.
Szóval az érdekes dolgok a második helytől hátrafelé kezdődtek. Gabriele Tarquini lerajtolta a Citroëneket és Micheliszt támadta, Sébastien Loebnek volt valami iszonyatosan pocsék startja, nála már csak Nicky Catsburg járt rosszabbul, aki a mezőny legvégéről indulva még meg is pördült. Kifejezetten műszaki hibás megpördülésnek nézett ki, de a Holland elmondta, hogy a Ladájának semmi baja, ő rontotta el az első kanyart.
Ami viszont valóban műszaki hibából következő eset volt, az Tom Coronelé, aki a negyedik körben landolt a gumifalban, szerencsére farral előre. „Nyomtam volna a féket, de nem volt, mert beesett a pedál. Megpróbáltam úgy kormányozni a kocsit a sóderen át, hogy lehetőleg ne frontálisan csapódjak be.” – mondta Tom.
Példáját követte pontosan egy körrel később, pontosan ugyanott csapattársa, pontosan ugyanazon okból kifolyólag. „Tizennégy éve vagyok a túraautózásban, de még soha az életben nem láttam olyat, hogy csapattársaknak ugyanaz a műszaki hibájuk van, a pálya ugyanazon pontján, egy körön belül.” – tette hozzá Chilton.
A második helyért Michelisz még mindig harcolt, hogy maga mögött tudja tartani Tarquinit, a negyedik-ötödik-hatodik helyért a három Citroën ment egymás ellen Muller, Ma, Loeb sorrendben, míg a nyolcadik-kilencedik-tízedik pozícióért Hugo Valente, Rob Huff és Tiago Monteiro csatázott.
Előbb Ma előzte meg Mullert és hagyta is faképnél, majd Huff és Monteiro verekedték át magukat Valente-en.
Végül Michelisz meg tudta őrizni második helyét, így López mögött Taquinivel gyártottak egy dupla dobogót a Hondának hazai pályán. De a Honda dicsőségmenetének még nem volt vége mára…
A második futamon Monteiro olyan rajtot vett a harmadik helyről, hogy csak ámultunk. Valószínűleg Catsburg és a megint nehezen rajtoló Valente is megdöbbent a merész mozdulatsoron, de hát Tiago nyilván úgy gondolta, hogy ha már Portugáliában nem jött össze valami hasonló, itt kívülről van helye megkerülni Catsburg Ladáját.
Az ifjú holland ettől (vagy valami mástól) olyan ámulatba esett, hogy egészen a nyolcadik helyig zuhant vissza, mire a mezőny eljutott az első kanyarig.
Ezen a ponton Lópeznek már félig kitörve lógott az egyik kereke… Tulajdonképpen az első kanyarban történt az a baleset, melynek következtében Bennani, López és Michelisz összeértek, de – mivel a versenybíróság szerint egyikük sem volt teljes mértékig okolható a balesetért– büntetést végül nem kaptak. Gyors végigtekintés az idényen, és megállapíthattuk: ez nemhogy az első alkalom, hogy Pechito nem szerez pontot idén, de egyenesen az első, hogy nem áll a dobogón.
Yvan Mullernek itt volt a lehetőség: ha életben akarta tartani a világbajnoki reményeit, meg kellett volna nyernie a futamot. Harmadik volt Monteiro és Valente mögött, amikor vélhetően megkapta az információt a boxból: itt a nagy lehetőség.
Mialatt Muller honfitársára próbált felzárkózni, Ma és Tarquini keveredett csatába, aminek az lett a vége, hogy Ma előzött, az olasz megpróbálta visszavenni a pozícióját, és közben a kínai a kavicságyat is megnézte kicsit. A versenybíróság vizsgálta az esetet a verseny után, végül utólag 30 mp büntetést szabtak ki Tarquinire (így az olasz végül a 12. helyre esett vissza az eredménytáblán).
Valente kemény diónak bizonyult Muller számára. Még emlékszem az időmérő edzés utáni sajtótájékoztatóra a Hungaroringen, amikor Yvant megkérdezték, mi a véleménye egyre jobb eredményeket mutató honfitársa fejlődéséről. Hugo alulról az arcába hajolt, mint egy kisgyerek, és úgy kontrázott: „Tényleg, Yvan, mi a véleményed?!”… Nos, attól tartok, Mullernek ezekben a pillanatokban is volt valamiféle véleménye megelőzhetetlen Valente-ről. Csakhogy most kevésbé jó…
Száz szónak is egy a vége, Mullert évek óta először agyonnyomta a helyzet súlya és hibázott: hátulról megtolta Valente autóját. Nem nagyon, a Chevinek nem is lett semmi baja, de a Citroën motorháztetője félig felemelkedett. Muller próbált úgy is versenyezni, félig a motorháztető alatt kukucskálva keresgélve az íveket… Semmi jót nem ígért a szituáció biztonság szempontjából. Mögötte egyre közelebb jött Huff, aki lehet, hogy próbálkozott volna az előzéssel, de a tudat biztosan ott volt mindenkiben: ha az a motorháztető leszakad, nagyot tud ütni, és egy félig sem látó versenyzőt amúgy is veszélyes próbálkozás kikerülni.
- Sem a légellenállás sem a biztonsági fokozat nem volt a legjobb…
Fotó: fiawtcc.com
Tudták ezt a franciák is, és – világbajnoki álmok és esélyek ide vagy oda – Muller a garázs elé hajtott, hogy leragasszák a motorháztetőt. Bár a mezőny végére visszajött, három körrel a vége előtt véglegesen fel kellett adnia a versenyt.
Közben Tarquini és Loeb egyesült erővel támadták Huffot, amiből az lett, hogy a Ladát egyikük sem előzte meg, de az olaszt a francia igen.
Michelisz a 9. körben hajtott a Zengő boxa elé. Később megtudtuk, hogy Nicolas Lapierre-rel értek össze, ez okozta a kiesést, meg azt is, hogy Norbit később megrovásban részesítette a versenybíróság.
A 11. körben Loeb szánta rá magát arra, amire az imént Tarquini: hogy egy másik versenyzőtársával a hátában megpróbálja megelőzni Huffot. Az eredmény tökéletesen az előző fordítottja lett: Huff maradt a harmadik, de az olasz befért a francia elé… Csikicsukijuk egészen a kockás zászlóig tartott, izgalmassá téve ezzel a verseny végét.
Monteirónak ugyanakkor nem volt min izgulnia, Valente-nek esélye sem volt utolérni, mások hasonló lehetőségekkel rendelkeztek Hugo előzését tekintve, így aztán a portugál idénybeli második győzelmét aratta, a Honda hazai versenyén.
A Hondának jutott a két futam alatt a dobogó mindegyik fokából, és mindenki elégedett lehetett, mert a tájfun is elkerülte a versenyt és földrengés sem volt több. A rajongók fantasztikusan viseltettek a sorozat iránt, mint mindig, és a nézők sem panaszkodhattak az előzések és csaták hiányára. Talán csak Yvan Muller nem örült az eredménynek…
Monteiro boldogan nyilatkozik az eredményhirdetés előtt, amikor a mondat közepén Coronel odalép hozzá és egy puszit nyom az arcára… Különös barátság kettejüké, de Tiago most valóban megérdemelt minden dicséretet, csakúgy, mint a mezőny összes hondás versenyzője…
Magyar Szilvia
Social Profiles