- Feszült figyelem kíséri a sajtófőnök mikrofonszerelési kísérleteit… Vajon lesz-e hangosítás?
Jöjjön alább hat képben (és a melléjük írt kommentárban) a szlovákiai hétvége öt legviccesebb, legaranyosabb, legjobb pillanata… A tömeg derültségét kifejezendő 😀 -kat írtam a megfelelő helyekre.
A Slovakiaring sajtóközpontját nem éppen azért szeretjük, mert minden működik benne, jól látható a rengeteg monitor (mind a hat!), vagy éppen zökkenőmentes a kiszolgálás. (Igazság szerint mindezek hiánya miatt egyáltalán nem szeretjük az itteni sajtóközpontot.) A szombati időmérő sajtótájékoztatója azzal kezdődött, hogy elnémultak a mikrofonok. Akarom mondani, az a kettő, ami egyáltalán rendelkezésre állt. Egy darab a hat versenyzőnek, egy darab a kérdezőknek. Yvan Muller kezdte volna a választ az első kérdésre, de az első mondatának sem jutott a végére: a hangosítás meghalt, a mikrofonok elhalkultak (a lámpák ugyan égtek rajtuk, csak hang nem volt). Richard Rodgers ( a WTCC központi sajtófőnöke) próbálta egy ideig működésre bírni a szerkezetet, de ez nem sikerült neki. Közben az alábbi párbeszéd zajlott le:
- Így már látszik a képeken is, milyen nagyszerűen tettettük, hogy működnek a mikrofonok.
Yvan: Beszéljek hangosan, mikrofon nélkül? (Jó hangosan:) Hallja így mindenki?
Richard: Megpróbálom megszerelni.
Yvan: Szerintem tudunk elég hangosan beszélni.
Richard (miután látta, hogy nem tudja megoldani a gondot): Akkor beszéljetek jó hangosan! Mindenki hallja így?
(Bólogatunk.)
Yvan elkezdni.
Valaki a sorok közül (poénból): Beszélj a mikrofonba!
Yvan (veszi a lapot): Ja, tettessük, hogy működik?
😀 😀 😀
Felveszi a mikrofont, kezdené újra. Valaki ismét: Fordítsd kifelé a fényt! (ami végig világított, jelezvén, hogy a mikrofon működik)
Muller (megfordítja a mikrofont): Na, így most már látszik a képeken is!
😀 😀 😀
Vasárnap reggel, autogramosztás. Két kordon van, köztük 3 sor: belső sor: autogram kérők, középső sor: fényképészek, külső sor: mindezt nézik, fényképezik, és kommentárokat fűznek hozzá. 🙂
- “Rob, milyenek a szlovák lányok?”
Helyi műsorközlő (mialatt Rob Huff nyakához nyom egy doboz jégkrémet): Rob, milyenek a szlovák lányok?
Rob: Elég csinosak. (Kicsit lekicsinylően, de csak poénból.)
Műsorközlő (veszi a poént): Elég csinosak?! Tessék?! Megismételnéd?
Rob: Erről Nickyt (Catsburg) kéne kérdezned, ő az új fiú a mezőnyben!
😀 😀 😀
Műsorközlő Tarquinihez lép: Gabriele, tudod hogy mondják szlovákul: “Hogy vagy?”?
Tarquini: Noooor-bi, Nooor-bi, Nooor-bi!
😀 😀 😀
Coronel épp aláírt egy rajongónak, aki megköszönte, majd sok szerencsét kívánt neki a futamra.
- Az ember, akinek nincs szüksége szerencsére! 🙂
Tom (jó hangosan, hogy Budapesten is hallották, a szokásos humorával): Nincs szükségem szerencsére! Amire szükségem van, az a pénz meg a szex!
😀 😀 😀
Ismerős a külső körből, mögülem: Én már egyszer belefutottam ebbe. (ti. sok szerencsét kívánt, és Coronel elsütötte ugyanezt a poént)
Én: Hiába, no, nem mindenki születik normálisnak!
😀
Halkan teszem hozzá: ez a mai világban sokszor nem is hátrány (ti. hogy nem született vki. “normálisnak”).
Amiért a Slovakiringet mégis elmondhatatlanul szeretjük: fantasztikus a pálya karakterisztikája, három nyelven beszélnek a biztonsági őrök (magyarul, szlovákul, angolul) és nem játsszák az atyaúristent (ellentétben a hungaroringi “Excuse me! El kell hagyni a gridet!” szakmai angollal és az ottani “majd én kiválogatom, hogy ki mehet hová dolgozni a sajtósok és fényképészek közül” hozzáállással). A fotós buszokban mindenki nagyon kedves és eszméletlenül jó képeket lehet csinálni a pályán az autókról. Íme egy példa.
- Kiváló lehetőségek fotózásra…
A legcukibb srác a mezőnyben azonban (természetesen csakis – a kedvessége miatt a jelzőre valóban rászolgáló – Rob Huff után): Oslik, a Lada szamara. A méltán népszerű állatka immár saját, névre szóló fülhallgatót is kapott a Ladától. (A kérdés csak az, hogy vajon hall-e rajta valamit, mert anatómiailag kevésbé illik a fülére.) 🙂
- “Nem az a csoda, hogy beszél, hanem az, ha elhallgat.” 🙂
Szöveg és fotó: Magyar Szilvia
Social Profiles