Nehéz kínai nyelvlecke, könnyed arab – interjú Rob Huff-fal

A fél életét Kínában tölti manapság, tehát azt mégsem kérdezhetem meg tőle, hogy milyen volt Ázsia! Azt viszont nagyon is meg kellett tőle kérdeznem, hogy idén miért ment sokkal nehezebben a „kínai nyelvlecke”, mint máskor, hogy miért költözik egy brit világbajnok Dubaiba, és – bár, azóta már tudjuk, a kérdés annak elhangzásakor még nyitva volt – hogyan tovább, mert csak annyit tudtunk, hogy Volkswagennel. Téli interjúsorozatunk hatodik epizódja következik, Rob Huff-fal.

Megdöbbentő volt. Az ember, akit én még életemben nem hallottam semmi másra panaszkodni, csak az inkonzisztenciára (arra sokat!) és Yvan Mullerre (néha joggal!), most szó szerint hisztériázni kezdett a rádióban, mert a csapattársa nem akarta elengedni. Ott ment a Sébastien Loeb Racing két Volkswagenje valahol a pontzóna közepében, egymás után, Mehdi Bennani elöl, Rob Huff mögötte. És nagyon is jól érthető volt a virágnyelv, amin elhangzott, hogy Rob igenis elvárja, hogy elengedjék. Nem emlékszem, hogy volt-e adott versenyen alapja az elvárásnak vagy sem. Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy Huff nem mert nekimenni az előzésnek. Mindenki Vila Realra gondolt, én is. Aztán, mielőtt feltettem ezt a kérdést, arra gondoltam, hogy talán nem kéne. Mármint feltenni. De hát éppen ő az, aki nekem még kérdésért nem harapta le a fejemet…

– Ha egy kicsit tisztábban akarom látni a dolgokat, akkor visszamegyek egészen Vila Realig. Volt ott egy rettenetes baleseted. Aztán nézzük Ningbót… szóval nem megszokott dolog ilyesmit látni és hallani tőled a rádióban. Volt ebben (vagy leginkább közben a fejedben) valami még Vila Realból? Vagy mi történt pontosan?

Ez nem egy e-mail interjú, és abból, ahogy beszél, még mindig pontosan hallom: kerülné a témát, amennyire csak lehet.

„Azt hiszem, az a Vila reali baleset felért egy katasztrófával, ami a szezonunkat illeti. Nagyon összekutyulta a dolgokat. És nem csak azért, mert veszítettünk egy csomó pontot a szezonban, hanem a BoP miatt is. Mivel a versenyről nem volt átlagolt köridőnk, az időmérős körünket vették alapul (ami nyilvánvalóan gyorsabb volt), így aztán a következő két versenyre miénk lett a legnehezebb autó. Szóval ez nem csak arról szól, hogy 16-17 pontot veszítettünk hétvégenként. Ez az egész olyan volt, mintha dupla hátrányban lennénk. Ez nagyon csalódást keltő és frusztráló volt csapattársak között, hogy ilyesmi megtörténhet. Aztán, amikor minden meg van beszélve és le van szervezve, és semmi sem úgy történik, nyilvánvalóan ott lesznek a kérdőjelek a fejedben. Óvatosnak kell lenned, és aztán, természetesen tovább kell lépned.

Mehdi és én nagyon jól dolgoztunk együtt, abban az értelemben, hogy fejlesszük a versenyzését, az autója beállításait, végül is, tulajdonképpen követett engem. És tudod, van az az eset, amikor vissza kéne fizetni ezt a bizalmat. Aztán egy nagyon egyszerű hiba óriási problémákat okoz. Szóval igen, frusztráló.

Ningbo… Tudod, nagyon nehéz, amikor ilyen felállása van egy csapatnak, mint nekünk volt. Amikor is én nyilvánvalóan a Volkswagenért versenyzek, Mehdi meg saját magáért, és ez aztán nagyon nehézzé válik. Úgy értem, a csapatmunka. Amit később láttunk a szezonban. Például, hogy a BRC-nél Norbi segítette Gabrielét, vagy Thed Yvant. Szóval talán érthető, hogy ez megnehezítette a helyzetet és időt vett igénybe.

Igen, Ningbóban a rádió egyszerűen frusztrált üzemmódba volt kapcsolva. Megpróbáltam néhány alkalommal előzni, de ő nem látott engem, vagy én nem is tudom. Igazából nekem volt a gyorsabb autóm, megpróbáltam elmenni mellette, de ez egyáltalán nem volt könnyű, ami természetesen abból adódik, hogy versenyszituációban voltunk. A csapatnak és nekem is sokkal ideálisabb lett volna, ha kicsit könnyebb az élet…”

Aztán ott volt az az eset Wuhanban, amikor Bennaninak bejött egy győzelem, igaz, a fordított rajtrácsról, de Huffnak csak egy újabb tömegbaleset jött be, pedig ő volt ez egyetlen a mezőnyben, aki ismerte is valamennyire a wuhani pályát. Apropó, tömegbaleset… Tudod, Huffy, nem muszáj ám minden nagy buliba elmenni, ahová meghívnak! 😊 Túl a viccelődésen, az a Peugeot-szendvics nem esett éppen jól a Volkswagennek.

„Wuhanban… pffff… egyszerűen nem működött a dolog. Szenvedtünk a beállításokkal. Többet tanultunk a Golfról ebben az évben, mint, szerintem, bárki más tanult az autójáról. Volt ötletünk arra, hogy hogyan állítsuk be az autót… Aztán ott maradtam egy balesetben. Volt egy autó a falban, és már majdnem sikerült megállnom, amikor valaki hátulról belém jött. Ez volt Homola. Mondhatnám úgy is, hogy Peugeot-szendvicsbe kerültem. Ez aztán bevégezte a futamomat. Kár volt érte, mert megsérült az autó az egész hátralévő szezonra, és a fiúk nagyon keményen dolgoztak, hogy rendbe hozzák nekem. Sajnos sosem lett olyan, mint kellett volna, mert a sasszé hátulja sérült meg, és már nem lehetett rendesen kiegyenesíteni. De a szerelőink nagyszerű munkát végeztek, hogy összerakják az autót az utolsó két hétvégére. Ebben a szezonban megpróbáltunk azokra az ismeretekre támaszkodni, amiket a korábbi versenyidények alatt gyűjtöttünk, de a TCR autók eléggé mások. Nagyon sokszor arról szólt a dolog, hogy keményen dolgozzunk, hogy merjünk kipróbálni más lehetőségeket is, hogy vállaljuk a kockázatot. És ezt természetesen ki is fizetődött néhány szép eredmény formájában, Japánban és Makaón.”

Arról már nagyon sokat beszéltünk, hogy a DG Sportnak milyen nehéz dolga volt, hogy összerakja az autókat Japánra, de igazság szerint Huff Volkswagen Golfja sem nézett ki sokkal jobban azon a wuhani estén, mint Aurélien Comte Peugeot-ja. Talán az SLR annyival volt könnyebb helyzetben, hogy nekik csak egy kirakóst kellett megoldani, nem kettőt. Valahogy mégis az az érzése támadt az embernek, hogy ha a régi Rob Huffot kereste, vagy az ő igazi visszatérését várta a portugáliai baleset után, akkor Japánban volt ennek szemtanúja. Az első időmérő és az első versenyen nem sikerült jól nekik, de második időmérőn szerzett 9. hely a fordított rajtrácson első sort ért, aztán meg onnan egy győzelmet. És a harmadik versenyen Rob élvezte a csörtetést előre, a mezőnyön át. Boldog hétvége volt a Japán, azoknak különösen, akik éppen akkor oldották meg a sokezer darabos 3D-s autó-puzzle játékot.

„Suzukában az autónk nagyon jó volt, jó versenyeket futottunk, különösen az utolsót emelném ki, ahol a 16. helyről rajtoltam és a 6.-on értem célba. Nagyon örültem neki, jó verseny volt! Csak az volt a kár, hogy az előttünk lévő autók nagyon messze voltak, mert a sebességünk megvolt ahhoz, hogy csatázhassunk velük. Nagyon jól éreztem magamat Suzukában, és vártam Makaót.”

Fura, hogy valaki éppen attól érzi magát a legjobban, hogy átverekedheti magát a fél mezőnyön, holott aznap nyert már egy versenyt is, de Huff már csak ilyen.

És eljutottunk Makaóig. A helyzet az, hogy nekem majd’ egy évtizede van egy olyan érzésem, hogy Rob Huff azért indul minden évben a világbajnokságban, hogy a végén elmehessen Makaóba, az ő szeretett pályájára, hogy megmutathassa, hogy újra és újra meg tudja dönteni a saját győzelmi rekordját. Idén lett volna a tizedik győzelme, ha behúzza. De nem, most ez három versenyből és két pole-ból nulla győzelem lett. Valahogy mégsem volt elkeseredve. Sem akkor, sem később. Elég volt neki az, hogy a világ legnehezebb pályáján dupla pole-t szerzett.

„Imádom azt a helyet (Makaót), és úgy tűnik, hogy ő is nagyon jó hozzám. OK, nem lett meg a tizedik győzelem, de volt egy nagyon-nagyon erős hétvégénk, két pole-lal, egy második és egy harmadik helyezéssel. Picit szenvedtünk a rajtokkal, míg a Hondák és a Hyundaiok nagyon jól rajtoltak. Dolgoznunk kell ezen a tél folyamán, ami nem lesz könnyű, mivel az autók úgy vannak homologizálva, ahogy, tehát megfelelő megoldást találni a rajtolás javítására nehéz lesz. Nem vagyok mérges, hogy nem nyertem Makaón. Esteban nagyon jól vezetett. Nekünk volt a leggyorsabb autónk a hétvégén, a határon autóztunk egy utcai pályán.”

Ez a bajnoki cím még Vila Realban elveszett, és Makaóban már csak a halvány matematikai esélye volt meg annak, hogy lehet még ezzel valamit kezdeni. Nem lehetett. De jövőre már négy Volkswagennel száll harcba az SLR, talán jobban sikerül nekik a 2019-es szezon. Amikor a kérdés és a válasz elhangzott, akkor még nem tudta senki, mire készül pontosan a VW és az SLR.

– Van szerződésed jövőre, szóval ezen nem kell aggódnod a tél folyamán. Mire számítasz a következő szezonnal kapcsolatban?

„Igen, nyilvánvaló, hogy van szerződésem a Volkswagennel, és azt is remélem, hogy a Sébasiten Loeb Racinggel maradhatok. Nagyon-nagyon élveztem, hogy velük dolgozhatok, abszolút csúcskategóriás csapat. Nagyon szerettem a mérnökömmel és a szerelőimmel dolgozni, és a vezetők is… egyszerűen csak boldog vagyok ebben a csapatban és meg tudnám nekik csinálni a lehető legjobb autót, amit csak lehet! Alig várom a 2019-es idényt velük.”

De honnan várja már 2012 világbajnoka a 2019-es szezont, és mivel töltötte a nyarat? Két szó: Dubaiból, és költözéssel… De mégis, mi visz rá valakit arra, hogy gyakorlatilag egy nagy-nagy homokozóba költözzön, ahol folyton meleg van?

„Azért költöztünk ide, mert itt jó az idő. Nem pedig hideg, esős és rettenetes, mint Angliában. Ha most kinézek az ablakon, látom, hogy 24-26 fok van odakint, ragyog a nap, és a kutya és Annabella is nagyon élvezi. Csak egy kényelmesebb élet miatt költöztünk ide, komolyan. Az is köztudott, hogy nagyon sokat járok Kínába. Dolgozom a Kínai Túraautó Bajnokságban, makaói szponzorokkal, a kínai Szövetséggel a versenyzői liszenszeket kiadó bizottság instruálásával kapcsolatban… És innen Kína csak fele út, mint otthonról. Sokkal könnyebben el tudok jutni oda. Ezen kívül itt lakik a testvérem és néhány barátom is. De, alapvetően csak egy kellemesebb életmód miatt.”

Az SLR azóta bejelentette, hogy a Volkswagennel együtt mennek tovább a 2019-es esztendőben, immár négyautós felállásban. Huff mellett eddig két további versenyzőjük ismert: Mehdi Bennani és Johan Kristoffersson. A negyedik versenyző kiléte és a téli tesztek eredményei természetesen még a jövő zenéje.

Szép és meleg telet Dubaiban, Rob! 😊

Magyar Szilvia

Comments

comments