Most takarítottunk fel! – A Paulsen-Nagy eset margójára

Képernyőkép a közvetítésből

A TCR Europe paddockja még csak két hete létezik, de nekem eddig maga volt a paradicsom! Pusztán azért, mert van benne három versenyző, akikről azt mondhatom, hogy „szívem szerint való ember”. Nagy Dániel, Stian Paulsen és Dusan Borkovic. Szóval ennél már csak akkor érezném rosszabbul magam, ha valahogy még Borkovic is belekeveredett volna, abba az ütközésbe, ami hétfő délután, a TCR EU második futamán történt, két olyan ember között, akiket nagyon szeretek.

Mindkettejüknek története van, különösen Stiannak, amit látnunk kell ahhoz, hogy tudjuk: ez itt most nem a megfelelő idő és hely a sárdobálásra, a Muller-Michelisz esetekkel kapcsolatos párhuzamok felállítására, és pláne nem arra, hogy olyan valakit tegyünk felelőssé egy ütközésért, aki nem tehetett arról.

Dani még kiszsiráf volt, amikor első versenyét futotta a Ringen, és évek óta ismerem. Nem csak tehetségéről, hanem arról is, hogy rendes, összeszedett nyilatkozatokat ad, tárgyilagosan látja a történteket, elmondja, mi történt vele.

Stian 17 éves volt, amikor az év motorsport tehetségének választották Norvégiában. A díjjal járó pénzjutalomból kezdte el nemzetközi pályafutását. Mivel a túraautózás messze alultámogatott Norvégiában, ő azóta is nagy részben abból tartja fenn karrierjét, hogy hajnaltól éjszakáig szerel törött autókat egy garázsban. A tavalyi, oscherslebeni rajtbaleset után (ami július 9-én történt) decemberig tartott összedolgoznia azt a 15.000€-t, amiből az új motort meg tudta venni a saját versenyautójába. Ezen felül is végigdolgozta a telet, összerakta a csapatot és a szponzori pénzeket, leszervezte az utat Franciaországba a szezonnyitóra. Aki rendszeres nézője a vlogjának, még ha angolul nem is ért, tökéletesen tisztában van azzal, hogy Stian milyen rettenetesen rossz lelki állapotban van. Azt hiszem, ezt hívják kiégésnek. Franciaországban elromlott a motor, és Zandvoortban pénteken a SEAT szakembereivel éjjel egy óráig dolgoztak rajta, mire megtalálták a hiba okát.

Paulsen velem pénteken beszélt először, de már ekkor is olyan állapotban volt, hogy azon gondolkodott, hogy összepakol és hazamegy. Szombaton az időmérőt úgy futotta le (és a Q1-et vezette egy darabig!), hogy alig több mint 3 órát aludt előtte éjjel… Egy szerelője betegség miatt hiányzott, a SEAT Leon eurokupás egykori nagy ellenfele, Niels Langeveld jött ki a pályára, hogy segítsen neki a beállításoknál. Az a Niels Langeveld, akivel azóta húzzák egymást, amióta csak először találkoztak. Niels már nem húzza. Megértette, hogy Stian már túl van azon a határon, amikor az ember még képes viccelődni. Mind felfogtuk, hogy a norvég hangulata pillanatonként változik, és hogy időnként mond és tesz olyan dolgokat, amiket később maga is megbán. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szédületesen jó versenyző. De pénteken haza akart menni, szombaton érthetően nem kívánt beszélni senkivel (3 óra alvással én sem vagyok megközelíthető!), vasárnap éppen bunkó hangulata volt, hétfőre viszont kipihente magát, és nagyon hosszú idő után még emberi társalgásra is kapható volt.

Közben Dani hétvégéje sem alakult jól, kapott az autója hideget-meleget, a BoP sem kedvez most a Hyundainak, az edzésen nem volt meg a sebessége, az első futamon Reece Barr-ral akadt egy afférja, a másodikon pedig történt, ami történt, és amiért ezt a cikket írom. De hadd mondja el Dani, hogyan látta és élte meg ő a hétvégét.

„Nagyon jó tempónk volt az időmérőn, és az első körömben rögtön benne tudtam lenni a top 10-ben, a Q2-ben. Utána elég stabilnak tűnt a helyünk, de nem volt biztos, hogy a top 10-ben tudunk végezni. Nyilván láttuk azt, hogy az első hely teljesen elérhetetlen ezen a napon Hyundai-jal, mert jelen pillanatban a BoP annyira sújt minket. És emiatt inkább a második versenyes fordított rajtrácsra próbáltunk rámenni. Végül sikerült egy hetedik hely az első és egy harmadik a második futamra.

Az első futam indulásakor szerintem életem rajtját sikerült összehoznom, hiszen rögtön két autót tudtam támadni a célegyenesben. Az előttem lévő Reece Barr nagyon rossz rajtot vett, és szerintem vészmegoldásként próbálkozott azzal, hogy keresztülhúz a pályán. Keresztbe ment mindenki előtt, engem meg tolt lefelé a pályáról. Ez rendben is volt mindaddig, amíg nem kezdett el jobbról nagyon közeledni a fal. Nyilván ezen a ponton nem mehettem jobbra tovább, tehát egy picit visszakanyarodtam balra. Ekkor ő továbbra is felém jött jobbra, majd mindketten egyenesen mentünk, de a következő pillanatban az ő első kereke az én hátsó kerekemmel érintkezett, ami az ő autóját rögtön irányíthatatlanná tette, és nem tudott mit csinálni, belerepül a falba. Ez után egy jó órát töltöttünk a stewardoknál, mindkettőnk belső felvételeit megnéztük, és végül arra jutottak, hogy talán túl agresszív volt Barr azzal, hogy keresztülhúzott a pályán, de még ez belefért. Az én részemről nem találtak semmi szabálytalanságot, és végül egyikünket sem büntették meg. Ő nagyon rosszul jött ki ebből, hiszen a hétvégén már nem tudott indulni. Nekem pedig elállítódott a hátsó futóművem az ütés következtében, és innentől kezdve a versenytempóm nagyon sokat romlott, és már csak a védekezéssel tudtam foglalkozni – mondta Nagy a második futam előtt. De aztán a második futam után így folytatta:

„Nehéz versenyen vagyunk túl, hiszen egy elég jó rajt után a kilencedik helyen végezni, egy eléggé megtörött autóval nyilván nem jó eredmény. A hétvége nem volt jó a hyundaiosok számára, hiszen nagyon meg lettünk lassítva a többiekhez képest. Ennek az lett az eredménye, hogy visszaestünk a darálóba. Az első kanyar után nekem nem nagyon volt hová mennem, és a külső ívet kellett választanom, mert belül nem volt hely. Így aztán mindenki, aki bentről kifelé esett, rajtam támaszkodott meg, a következő kanyarban szendvicsbe kerültem, kapott jónéhány nagyobb ütést az autóm, aminek következtében már rögtön az első kanyar után megsérült. Utána folyamatosan maradtam le: nyilván nem volt jó a tempóm az ütközések okozta sérülések következtében. Aztán volt egy incidensünk Atikával, amikor egy picit elfékezte, aztán meglökött és megelőzött, de ha őszinte akarok lenni, akkor jóval gyorsabb volt nálam. Utána utolért Stian Paulsen, aki a hetes kanyarban, abban a gyors jobbosban – megint egy olyan helyen, ahol nagyon gyorsan megyünk és nem igazán volt hely – eresztette be az autót. Többször összeértünk, és ahogy a kanyarból jöttünk kifelé, volt még egy koccanásunk, amitől az én autóm pont egy másodperc erejéig lett irányíthatatlan, és ekkor újra összeértünk, aminek viszont az lett a következménye, hogy Stian a falban végezte nagyon csúnyán. Amit egyébként nagyon sajnálok, mert ennek nem kellett volna így végződnie. Megnéztük többször is a belső kamerás felvételemet. Úgy gondolom, hogy nem tudtam volna másképp csinálni, hiszen teljesen egyértelműen próbáltam elkerülni az ütközést, és egyáltalán próbáltam az autót a pályán tartani, miután legalább négy vagy öt alkalommal nekem jött. Ennek fényében elég érdekes, hogy mégis én kaptam büntetést. Azt mondták a stewardok, hogy ott le kellett volna fékeznem. De hát ez egy kicsit érdekes, amikor az autó 160-nal megy és éppen lökdösik, akkor hogyan tud az ember lelassítani? Ez utána végleg megpecsételte az én sorsomat is. Estem hátra folyamatosan.”

A rajtnál többször is hozzáértek Dani autójához, lógtak a karosszériaelemek, később, amikor Tassi Attila megelőzte, szintén összeértek. Tehát egy erősen viseltes, kérdéses irányíthatóságú autóval próbálta a Tassival való lökdösődés után még Mikel Azconát és Paulsent is maga mögött tartani. Utóbbival összeértek, többször is, ez tény. De egy jól irányítható, ép autóval az ilyen apró összeérések a túraautózásban nem okoznak különösebb problémát. Ugyanakkor Nagy autója itt már nem volt abban a műszaki állapotban, hogy feltétlenül meg kellett vele próbálni akár Azconát, akár Paulsent maga mögött tartani, ráadásul hosszasan. Ennek ellenére Dani megpróbálta.

Nem nagyon érdekel, hogy magyar vagyok, az meg még kevésbé, hogy haverságban vagyok-e Stian Paulsennel vagy sem. Nem ezek döntik el azt a kérdést, hogy kié volt az a kanyar. És az a kanyar Paulsené volt.

Igen, ez kívülről NAGYON rondán nézett ki, és még sokkal nagyobb probléma is lehetett volna. Most „csak” annyi lett belőle, hogy Paulsen szépen visszazuhant abba a pszichológiai állapotba, amiben érkezéskor volt (vagy még rosszabba), és szerelheti a versenyautóját ismét napokig. Dani pedig kapott egy 3 rajthelyes büntetést, meg 10 mp-et, ezzel kikerült a pontzónából.

Bári Dávid elmondta, hogy sokkal jobban meg akarták büntetni, de a belső kamerás felvételek alapján már nem tűnt olyan rondának az eset, mint kívülről, ezért maradtak ennyiben. Még hozzátette, hogy megérti, hogy Stianban felment a pumpa, de nem kellett volna szándékosságot feltételeznie. Ez után átment Paulsenhez, hogy beszéljen vele. Mivel Dani is úgy értelmezte, hogy Stian szándékosságot tételezett fel, ezért megnéztem Paulsen vonatkozó social media bejegyzéseit az esetről. Ott így hangzott: „…sent me into the wall directly…”. A fent leírtak alapján nagyon is el tudom képzelni, hogy Paulsen jobban borult ki a kelleténél, figyelembe vége jelenlegi lelki állapotát. Tény, hogy nem voltam ott a meghallgatáson, de én a következő dolgot feltételezem (és általában a nyelvi feltételezéseim helytállóak szoktak lenni): Nem lehet, hogy ugyanígy hangzott el a mondat a toronyban is? Mármint, hogy „sent me into the wall directly” (vagyis „egyenesen” és nem pedig „willfully” vagy „on purpose”, ami valóban azt jelenti, hogy „szándékosan”)? És nem lehet, hogy ezt a jelenlévő felek a felfokozott lelki állapot miatt a „direkt” magyar megfelelővel azonosították? Mert tény, hogy az utóbbi időben Stian kissé fura dolgokat feltételez mások szándékai felől, de eléggé logikátlan lenne azt gondolni, hogy egyik versenyző a másikat a falba tolná szándékosan.

Hogy beszéltem-e az esetről Paulsennel? Igen is, meg nem is. Szó szerint így hangzott:

– Most nem tudok erről beszélni. Rettentően magam alatt vagyok! – mondta.

– Sajnálom! – válaszoltam.

– Ilyen a motorsport – mondta.

Aztán összepakolt, és még nagyon sokáig nem ment haza…

Kedden azonban egy egészen… hogy is mondjam csak … talán vérlázító a helyes szó … cikk jelent meg az esetről, mely majdhogynem Paulsent teszi felelőssé az ütközésért, és felháborítónak tartja a Danira kiszabott büntetést. A címben pedig egyenesen párhuzamot teremt azzal a nevetséges, most már művileg továbbgerjesztett hisztériával, ami Yvan Muller – Michelisz Norbert fronton zajlik. (És ami miatt engem két francia férfi vasárnap a paddockban majdnem meglincselt, nő létemre: mert magyar vagyok!) Tényleg, semmi más nem hiányzik Paulsennek egy ilyen tél, egy ilyen idénykezdet és egy korlátban végzett futam után, minthogy elárassza a mocsok az ő social mediáját is!

Teljesen mindegy, hogy szegény Danit mennyire büntették meg, az a Cupra nem fogja összerakni magát, pláne nem ingyen! Tehát Stiannak attól nem lesz jobb, ha Dani jobban vagy kevésbé van megbüntetve. Ellenben az ilyen cikkektől sokkal rosszabb még lehet neki!

Sok szabad percem nem volt a hétvégén, de megpróbáltam arra fordítani, hogy egy kicsi lelki támogatást adjak ennek a szerencsétlen norvégnak, ezt csinálták a szerelői is, sőt egykori riválisa és a teljes SEAT customer csapat, egész hétvégén, nehezen vakarva fel Stiant a padlóról! Hétfőn reggel már egészen emberi társalgásokat tudott folytatni másokkal! Egy ifjú kollégámnak azzal kellett töltenie az idejét, hogy a Norbi rajongói klub Facebook faláról takarította az oda érkező mocskot, engem pedig Yvan Muller mosott fel a paddockban a fent említett incidens után!

Paulsen meg fogja javítani az autót, azt mondta, nem olyan rossz, mint elsőre gondolta. Dani pedig fog pontokat szerezni még a szezonban, talán némileg figyelmesebb versenyzéssel. És a történetet itt le kellene zárni!

Az a régi vicc jut eszembe, hogy mit mond minden szülő a veszekedő gyerekeinek (csak most nem röhögök rajta): „Ha minden áron meg akarjátok ölni egymást a testvéreddel, odakint csináljátok! Most takarítottam fel!” – Valóban, ha minden áron vér kell, hogy folyjon, nem lehetne egy másik paddockban? Most takarítottunk fel – ki mit, illetve kit!

Egy lyukas ajtó és egy többször toldozott, törött küszöb az egyik oldalon, egy rajtbüntetés és pontveszteség a másikon. – Ha csak ennyi, akkor az a legnagyobb szerencse a bajban!
Fotó: Magyar Szilvia

Magyar Szilvia

Comments

comments