Fotó: TCR Official
Néhány napja külföldi kollégákkal közösen útjára indítottunk egy nemzetközi interjúláncot túraautós körökben. A lényege annyi, hogy a TCR International és WTCC egyesüléséről kérdeztünk meg versenyzőket és csapatvezetőket, és a saját alanyainak a válaszait mindenki megosztotta a kollégáival. (Ezért aztán, ha a következő napokban ugyanazokat a véleményeket több honlapon és több nyelven is olvassák az olvasók, az a tudatos együttműködés eredménye.)
Igyekeztünk vegyesen válogatni mindkét mezőnyből, beszélni a legjobbakkal és a legkisebbekkel is, hiszen a változtatások mindannyiuk életére rendkívül nagy befolyással vannak, ugyanakkor sokan a rendkívül nagyfokú bizonytalanságra hivatkozva nem tudtak mit mondani. Az alábbi sorok idézik Bári Dávidot, a M1RA csapatvezetőjét, Dusan Borkovic-ot, Tom Coronelt, Kevin Gleasont, Nagy Dánielt és Alain Menut. Többek között a ROAL Motorsport nem tud (és akar) mondani semmit még pár napig, a Münnich Motorsport nemhogy nevezni biztosan fog, de már keresi a munkaerőt a kétautós csapathoz, Thed Björk egyelőre nem volt elérhető, csakúgy, mint a WestCoast Racing. Ami pedig a legkisebbet illeti: Stian Paulsen a nevezési feltételek kihirdetése óta olyan idegállapotban van, hogy elnézést kért, de így nem tudta vállalni, hogy rendesen válaszoljon kérdésekre.
A jövő évi szabályok szerint egy csapatnak minimum két autót kell indítania, csapatonként 150.000€ nevezési díjjal. De nem csak emiatt vannak nehéz helyzetben a csapatok… December elején megtudni, hogy mi lesz a következő szezonban, enyhén szólva is idegőrlő. Vajon tudják-e a változásokat ilyen rövid idő alatt adoptálni a csapatok?
“Mi nem tudjuk, hogy más csapatok pontosan mikor értesültek dologról. A TCR-es paddockban zajlottak beszélgetések erről az egyesülésről és Marcello (Lotti) is igyekezett tájékoztatni minket. Ilyenkor nagyvonalakban beszélnek és feltételes módban, természetesen amíg nincs aláírva az a bizonyos papír, nem szabad készpénznek venni a dolgokat.
Az igazi meglepetés talán a 3 versenyes formátum volt, arról nem tudom kit kérdeztek meg, de igazából ez a promóter feladata, hogy eldöntse, neki van meg a legtöbb információja, hogy megítélje mi a legjobb a bajnokságának. Ha minket megkérdeznek, mi nem bólogattunk volna arra a kérdésre, hogy szeretnénk-e a költségeket ilyen módon emelkedni látni a TCR International Series-hez képest” – mondta Bári Dávid, a M1RA csapatvezetője a Motozaj.hu-nak.
Nagy Dániel egy versenyző szemszögéből látta a váltást, mialatt a Breaking News Motorsport-nak beszélt róla:
“Sokáig úgy gondoltam, hogy bár nem kommunikálja a WTCC vezetősége, de a háttérben mégis egyéb megoldáson dolgoznak. Aztán, ahogy teltek a hetek, versenyhétvégék, egyre egyértelműbb lett, hogy bizony elkerülhetetlen a váltás. Azt gondolom, hogy nekem személyesen inkább kedvez ez a verzió, mint sem. Versenyeztem másfél évet a világbajnokság mezőnyében, de egyszer nem éreztem úgy, hogy valóban esélyes technikával vehetem fel a versenyt a többiekkel. 2 évvel korábbi fejlesztésű TC1-es Hondával kezdtem, ami ugyanúgy volt büntető súlyozva, ahogy a gyári autók. Kvázi egy elöregedett, lassabb autóval kellett sokszor maximális súllyal mennem, azaz általában 70-80 kilóval voltam nehezebb mint a nagyjából megegyező évjáratú és teljesítményű Chevy-k. Aztán átülhettem egy papíron új fejlesztésű autóba, amiről idő közben kiderült, csak nyomokban tartalmaz valóban új alkatrészeket. Ennek ellenére papíron mi is Hondával versenyeztünk. A nézők többsége nem tud különbséget tenni a fejlesztési eltérések között, persze ez nem is elvárható. Ezek a különbségek a TCR kategóriával végleg eltűnnek, vagy legalább is erősen redukálódnak csapatok és autók között.”
Alain Menu szerint az adoptáció egyik félnek sem lesz könnyű, és emellett más pontokon is nehézkes az új szabályzat.
“Nyilvánvalóan a jelenlegi TCR csapatoknak könnyebb lesz, habár néhányuk talán nem ismeri a versenynaptár minden pályáját. A WTCC csapatoknak csak az autót kell majd megszokniuk, és ezt nem látom nehéznek számukra, ha tesztelnek egy kicsit. Ha mindkét bajnokságnak a legjava egyesül, akkor az egy jó bajnokság lesz, olyan, amiben érdemes részt venni, és a nézők szeretni fogják. A hátulütői viszont a megemelkedett költségek és talán a 26 autós limit is.”
A nagyszerű versenyzési lehetőséget Dusan Borkovic is látná a történetben, ám arról fogalma sincs, hogy csapata miből fogja előteremteni a megnövekedett költségeket betakaró anyagiakat: “Ez a versenyzés nagyszerű kihívás lesz minden pilótának – mondta a szerb a Serbiaring.com-on. – Összehozza majd a legjobb versenyzőket a túraautózásból, ez bizonyos. Viszont a csapatom nagyon nehéz feladat elé néz, hogy előteremste a költségvetést a következő évre. Összesen 26 állandó nevező lehet, és a két bajnokság meglevő csapatai előnyt élveznek a nevezéskor, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy meg is lesz a költségvetésünk időben.”
“Már két éve vártunk erre – mondta Tom Coronel a Telegraaf.nl-nek – az összeolvadás az egyetlen lehetőségünk volt arra, hogy a túraautózás túléljen! Ez a sorozat az olyan privát versenyzőknek való, mint amilyen én is vagyok (…), de a legfontosabb dolog, hogy van választék, hogy milyen autóval versenyzünk, ami a WTCC-ben nem adatott meg.”
Kevin Gleason végtelen nyugalommal látja a helyzetet, bár elismeri, hogy nem siették el a döntést: “Minden kétséget kizáróan az utolsó pillanatban kaptuk ezt a határozatot, így aztán nehéz lesz a csapatoknak és a versenyzőknek felkészülni a következő szezonra. De a motorsport ezen része mindig ilyen volt, hogy az utolsó pillanatokig nyomni kellett, így aztán semmi új nem lesz benne.”
Hogy kinek milyen esélyei vannak a jelentősen megnövekedett anyagi terheket figyelembe véve? Nos, ebből a szempontból a megkérdezettek egyike sem nevezhető derülátónak.
“Tulajdonképpen a bajnokság, ahol versenyeztünk és ahol csapatbajnoki címet szereztünk, az megszűnt. Számomra a legfontosabb továbbra is az, hogy azokkal az emberekkel dolgozhassunk együtt jövőre is, akik idén a M1RA-t alkották. Hihetetlen ajándék és borzasztó jó érzés tudni azt, hogy lehet így, egy csapatban, egy közös célért küzdeni. Élvezzük, amit csinálunk és büszkék vagyunk, hogy M1RA-sok lehetünk. Az én feladatom, hogy ezt fenntartsam és hogy a csapatot együtt tartsam.
Ebben a TCR kategóriában folyamatosan alakultak új, és eddig is léteztek olyan regionális vagy nemzeti sorozatok, ahol hasznosíthatjuk a megszerzett tudásunkat és tapasztalatunkat.
De léteznek más kategóriák is, és a motorsporton kívül is lehet szép kihívásokat találni ezekkel az emberekkel. Ha holdjáró tervezésére találjuk meg a finanszírozást, akkor a holdra fogunk eljutni ezzel a csapattal.
Nyilvánvalóan szeretnék mindig a legjobbak között a legjobbak ellen, a legjobb eredményeket elérni. Olyan hihetetlen szezon után, mint az idei, nehéz nem újabb teljesíthetetlennek tűnő álmokat kergetni, de szeretnénk reálisan látni az esélyeinket, ezért azt kell mondanom, nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Ebben az időszakban is az a fontos, hogy mi úgy érezzük, mindent megtettünk a céljaink elérésének az érdekében. Nem fogunk másokat hibáztatni, ha a WTCR 2018-re nem jön össze” – folytatta Bári Dávid.
“Számomra lehetséges lenne, hogy újra versenyezzek egy Hyundai-jal, de jelenleg mindenki a naptárra vár, és arra, hogy legyen egy jó ötletük a felmerült költségek előteremtésére, még mielőtt bármit is készpénznek vennénk” – jegyezte meg Alain Menu.
Márpedig a Hyundai már eddig is vagyonokat ölt az autó fejlesztésébe és gyártásába, valamint a reklámba is, és ha arról panaszkodnak, hogy nincs honnan előkeríteni a költségvetésből hiányzó elemeket, készséggel hihetünk nekik, költöttek már így is éppen eleget…
Arról már, hogy mi lesz a háromversenyes hétvégéken, miért éppen 26 autó, és elég-e ez így, vagy hogy mi a búbánat az a kibogozhatatlan pontozási rendszer, amit kitaláltak az adott három verseny mindegyikére külön-külön, már megoszlanak a vélemények.
“A pontozás az olyan amilyen. Mindenkinek pontosan ugyanolyan. Ezek szerint a szabályok és pontok szerint kell a legtöbbet kihozni a lehetőségekből, tehát belőlem olyan különösebb érzelmeket ez nem vált ki.
A hétvégén futott kilométerek számának növekedése érzékenyebben érint, mert növeli az autó futtatási költségeit, illetve, mivel sűrűsödik a program, amit 2 napra be kell zsúfolni, az etapok közötti felkészülési időszak csökken. Ez azt jelenti, hogy nagyobb stábra van szükség ahhoz, hogy azokat a kötelező ellenőrzéseket és beállításokat el tudd végezni, ami szükségszerű az eredményességhez. Ez a tény, a nevezés, a logisztikai költségek és az autó futtatási költségeinek növekedése miatt nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy a mi költségeink majdnem megduplázódnak” – zárja Bári Dávid.
Hasonló véleményen van Nagy Dániel a költségekről, de ő egy versenyző szemével nézi a három versenyt: “A BTCC-ben használnak hasonló lebonyolítási rendszert, hozzáteszem, sikeresen. Kétoldalú a dolog. Egyik részről növeli az ár-érték arányt, hiszen az utaztatás, szállítás és még számos költség megegyezik a 2 és a 3 futamos lebonyolítás esetén. Ugyanakkor emberileg, főleg a szerelőknek, komolyabb kihívást jelent majd. Én versenyzői szemmel azt látom, hogy kiutazok nagyon messze egy versenyhétvégére és akár 40%-al többet tudok autóban ülni, mint eddig. Ez remekül hangzik, Kiss Norbival beszélgettem annó ezekről, hisz’ náluk 4 verseny és 2 időmérő van egy hétvégén, ezért rengeteg versenykilométer kerül a pilóta kezébe, és ez jó dolog. A pontrendszer szerintem túl lett picit bonyolítva, bár látom a logikát benne. Szerintem nehezen lesz követhető a nézők számára.
Bennem is ez a kérdés fogalmazódott meg először (hogy nem lesz-e túl kevés 26 nevező két bajnokság vegyítésével), aztán kaptam rá egy elég konkrét választ. 26 autó esetében egy repülőgéppel meg tudják oldani az autók és az egyéb konténerek szállítását, ám egy 27. esetében ez már nem lehetséges. Egy második gépet munkába fogni 2-4 plusz autó kedvéért értelemszerűen nem lenne sem logikus, sem gazdaságos. Ezt elég biztos forrásból tudom, így számomra már nem tűnik különösnek. Ugyanakkor hallottam versenyenkénti néhány extra szabadkártyás beugrási lehetőségről is, ami jól hangzik.”
Bár Dani indoklása elfogadható egy laikus szemével, két dolgot tisztán kell látnunk: Először is repülővel csak Argentínába szállítják az autókat, ami egyetlen repülést jelent (ha csak nem rakják Makaót megint 2 héttel Katar elé a versenynaptárban – ehhez mondjuk némi józan ész elég lenne, hogy ne tegyék…). Ha nem lesz argentin versenyző, az argentin futam is felesleges, már eleve. Ugyanakkor, eddigi logisztikai tanulmányaim alapján sosem szállítunk semmit a szállítóeszköz matematikai tűréshatárához ilyen közel. Tehát, ha 30 autónk lenne, akkor nem 26-ot tennénk egy repülőgépbe, és a többit egy másikba, hanem 15-öt az egyikbe és 15-öt a másikba is.
Továbbá Ribeiro azzal magyarázta, hogy csak 26 nevezőt akar, hogy túl nagy lesz a létszám, illetve minőségi bajnokságot szeretne. A gond csak ott van, hogy nevezni az fog, akinek van pénze erre, nem az, aki jól vezet.
Gleason, mint mindig, most is optimista: “Egyáltalán nem gondom, hogy a 26 autós limit problémát okozna. A beugrókkal együtt ez már 28 lehet minden versenyen, és ez egyszerűen inkább minőségi, mint mennyiségi verseny lesz. Ha több autód van, az tönkreteheti a hétvége időtervét, ha sok a sárga és a piros zászló, ami egyáltalán nem jó szórakozás, ha időt és pénzt ölsz abba, hogy sprintversenyekért körbeutazd a világot.
Azt hiszem, a háromversenyes formáció inkább pozitív. A negatív hatása az lehet, hogy tovább emelkednek a költségek, de azt hiszem, mindenki hajlandó lesz ezért egy kicsit többet dolgozni. Amikor ilyen sok időt és energiát fektetsz abba, hogy végigversenyezd a világot, ki kell hoznod a maximumot minden hétvégéből. Szoros verseny lesz majd, szóval a versenyzőknek konzisztenseknek kell majd lenniük, és vigyázniuk kell majd a felszerelésükre egész hétvégén.”
És ami azt illeti, Menu a megszokott humorával tett pontot az interjú végére, amihez már én sem tudok mit hozzáfűzni: “Igen, a 26 autós limit problémát okozhat néhány versenyzőnek vagy csapatnak, de igazából nem látom úgy, hogy minden jelenlegi csapatnak meglesz majd a tőkéje az induláshoz. A háromversenyes hétvégék jól működnek a BTCC-ben (bár mindegyik verseny vasárnap van), szóval miért is ne? Igen, ez némileg fel fogja tolni a költségeket. Ami pedig ezt a pontozási rendszert illeti, hogy is mondjam csak… zavaró lesz és nekem azért pontosabban is elmagyarázhatták volna…”
Social Profiles