Photo copyright: ANSA
Immár másodszor. Igazából az első, a nagy, a “rendes” olimpia nem is fontos egy autósportos weboldalnak. Személyesen, részemről csak annyi, hogy szeretem nézni a tornát és a lovaglást. A második, “kicsi”, kevéssé nézett olimpia, a paralimpia azért fontos, illetve kellene, hogy fontos legyen egy autósportos weboldalnak és újságírónak, mert valaki ott versenyez egy úgynevezett handbike-kal, aki valamikor sokat jelentett az autósport számára…
A paralimpia más. Azért más, mert itt mindenkinek van története. Szándékosan nem a magyarokat említem, hanem azokat, akikre most figyeltem fel: a dél-amerikai úszó, aki torz végtagokkal született és volt, hogy koldulásból kellett élnie. Az olasz vívó lány, aki 10 évesen egy meningitisz miatt elveszítette mind a négy végtagját. A dán lovas lány, aki lábak nélkül született. Mind-mind megható történet, és mind aranyéremmel mentek haza.
Ismerünk azonban még valakit. Egy olasz handbike-ost, aki – csakúgy, mint 4 éve Londonból – innen is két arannyal és egy ezüsttel ment haza. Valamiért ez azonban pontosan ugyanannyira tűnt fel a motorsportos honlapoknak világszerte, mint az előbb említett másik három aranyérem. A gond csak az, hogy ez a kézibike-os korábban autóversenyző volt, nem is akármilyen!
Tény: Alessandro Zanardi történetét mindenki ismeri. Ezért talán nem is üt akkorát, mint a többieké. De Alex maga is tudja és állítja: „Az én küzdelmem semmivel sem több vagy kevesebb, mint másoké, akik itt versenyeznek. Lehet, hogy most a tény, hogy Alex Zanardinak hívnak azt jelenti, hogy könnyebben elérek valamit, amit szeretnék. Azonban volt olyan időszak életem folyamán, amikor a tény, hogy Alex Zanardinak hívnak semmi különöset nem jelentett, pusztán csak annyit, hogy két nagyszerű ember fia vagyok.”
Egy másik tény, hogy én ezt az egykori autóvesenyzőt személyesen ismerem. És vagyunk még így ezzel jópáran, hiszen, aki dolgozott a motorsportban előbb-utóbb összeakadt ezzel a gyógyíthatatlan optimizmusban szenvedő, kivételes humorérzékkel megáldott, kedves olasz fickóval, meg a vicces angol akcentusával.
Amikor Alex elment Londonba 4 éve, csak találgattunk, hogy mi lesz, és amikor körbejárta a világot a fotó, amin a versenyjárművével integet, miután aranyat nyert, mindenki egy kicsit sajátjának érezte azt az aranyat a motorsportban is. Illetve azokat az érmeket, mert a vegyesváltó ezüstje is hozzátartozott a londoni sikerhez. Azóta Zanardi nyert vagy 8 világbajnoki aranyat kézibike-ban, senkinek nem volt egy szemernyi kétsége sem afelől, hogy toronymagas esélyes az olimpián, talán ezért a kutyát sem érdekelte az újabb arany az egyéni időfutamban, az ezüst az egyéni versenyfutamban és a majd 50 (!) mp előnnyel megnyert váltóverseny.
Természetesen az általános sportos weboldalak pontosan ugyanúgy beszámoltak róla világszerte, mint mindenki másról. De a kifejezetten motorsportra szakosodott oldalak, akiknek a képviselői egymás nyakában álltak hosszú sorban, hogy a két évvel ez előtti Blancpain idényében akár csak egy rövidke interjút is közöljenek Zanardival, nos, ők talán hallottak ezekről az érmekről, de nem írtak róluk. Egy kis spanyol weboldalon találtam egy hírt mindössze, a Motor y Racing-en.
Ma a motorsportos világban hírértékű az, hogy 4-es földrengés volt Japánban, amikor ott volt a WTCC. (A 4-es földrengés olyan erősségű, hogy Tom Coronel átaludta az egészet, másnap reggel mondták meg neki.) Ugyanakkor semmi hírértéke nincs annak, hogy egy kétszeres CART bajnok, négyszeres WTCC futamgyőztes, a BMW nagykövete három érmet visz haza paralimpiáról 50 (!) évesen. Azért én gyanítom, hogy erre is kattintottak volna jópáran.
Hogy mi történt a sajtóval, azt nem tudom és nem is akarom megfejteni. Talán nem szeretik már Alexet? Alex az az ember, akit nem lehet nem szeretni! Talán csalódás volt, hogy a második napon csak ezüst? De hisz’ nem írtatok az aranyról sem! Talán nem kattintottak volna rá elegen? Ezt azért kétlem, mert mindez hétköznap történt, egyetlen másik autósportos eseményt sem ütött, és ha hétköznap is van hír, kattintanak hétköznap is, nem? (Én nem tudom, mert nem írok híreket.)
Alex nem az az ember, akiből hőst kell csinálni! Ő megcsinálta magából, amennyire csak lehetett. Pusztán a három érem ténye érdemelt volna talán említést egy háromsoros kishír formájában, csak a hírérték miatt, meg azért, mert kevesen vannak, akik autósportos karrier után elugranak még pár érmet nyerni holmi paralimpiákra.
Két éve ott álltam a Slovakia Ringen a paddockban. Alex azt mondta nekem, hogy ha még WTCC-s korában azt mondtam volna neki, hogy elmegy Londonba és éremért versenyez handbike-ban, akkor komolyan megkérdezte volna, hogy mégis mit szívtam. Láttam az embereket, akik tolongtak, hogy odaférjenek hozzá: sajtóst, nem sajtóst egyaránt. Nem volt titok a szervezők részéről: ők abban az évben Alex Zanardit használták a sorozat népszerűsítésére. Ahogy a dolgok akkor álltak, azt találtam írni, hogy a műtét sikerült, a beteg meghalt. Alex versenyezhetett újra, és ezért mély és hálás köszönete a BMW-é volt örökre, mert élvezte. Ugyanakkor a sorozat rettentő rondán kihasználta a tényt, hogy igen, itt tömeg lesz, és Zanardi őrület. Az volt.
Most eszembe jutott valami. Lehet, ha legközelebb találkozunk megkérdezem tőle: “Ha akkor ott, a Slovakia Ringen azt mondtam volna: Alex, látod ezt a rengeteg újságírót? Képzeld el, hogy két év múlva elmész Rióba, ott is szerzel két arany és egy ezüstérmet, mint Londonban. És ezek közül az emberek közül egy sem fog erről a tényről írni egy háromsoros kishírt sem. Erre is megkérdezted volna, hogy mit szívtam?”
Nem tudom, hogy a régi jó ismerősnek erre vajon mosoly ülne a szája szegletébe, vagy elgondolkodna-e azon, hogy volt-e értelme valaha is autóba ülnie…
Soha nem írtam atlétikáról, úszásról vagy tornáról. Csak fociról, jégkorongról meg autósportról. Én azért mégiscsak szívből örülök neki, hogy ismerek egy sportolót, hat olimpiai éremmel.
Pusztán csak annyit akartam mondani, hogy véget ért a paralimpia, a láng 4 évre kialudt. Alessandro Zanardi aranyérmet nyert a kézibike-osok H5 kategóriájában egyéni időfutamban, ezüstérmet egyéni versenyben és aranyérmet a H2-H5 vegyesváltó tagjaként a riói paralimpián. Köszönjük, Alex, büszkék vagyunk rád!
Magyar Szilvia
Social Profiles