Két fantasztikus versenyző – Files vs Briché

Nem volt akármi! Bajnoki cím, ami az utolsó kanyarig nem dőlt el! Mikor láttunk ilyet utoljára? És az sem semmi, hogy kik között dőlt el! Két fantasztikus versenyző, két kivételes ember között! Vezetői képességeiken felül mindkettőnek jó humora, szerethető személyisége van, és ami a legfontosabb: sosem adják fel… Jöjjön róluk és velük pár pillanat a monzai hétvégéről.

Csütörtök délután találkoztam Josh Filesszal először a monzai paddockban. Valami biciklit rángatott elő egy autóból, de a kormány a váz irányába állt, hogy könnyebb legyen szállítani. Amikor kérdeztem, hogy minden rendben van-e, azt mondta, hogy leszámítva ezt a problémát a kormánnyal minden csodás. Én csak annyit mondtam erre, hogy akkor „igazi király”, ha így is tud a biciklivel menni. Nos, Josh igazából attól lett „király”, hogy egy sokat szidott BoP-jű autóval, 60 kiló plusz súllyal is képes volt TCR Europe bajnoki címet szerezni, nem akárki ellen!

Julian Brichével még péntek este volt egy rázós interjúm a Spa 500-ról. Időtlen idők óta ismerem, és ő akkor is pont ennyit beszélt angolul: semennyit, a számokat leszámítva. Ezért volt húzós az interjú (mert az én franciám még nem ér fel az övéhez)… Feszült volt a végső csata előtt, de próbálta oldani a helyzetet – azzal a mindent oldó humorával: „ki tudja, talán visszavonulok!” – Számomra ez nem tűnt viccesnek, nem is nevettem. Valaki lefordította angolra, hátha nem értettem. „Öreg és fáradt vagyok” – tette hozzá Julien. Mivel még mindig nem jutottam szóhoz, felvilágosítottak, hogy viccel. Lábon vágtam a jegyzettömbbel és közöltem, hogy akkor én is visszavonulok, lévén ugyanolyan öreg (és lehet, hogy még fáradtabb vagyok), mint ő. Új fordulót kezdett az ugratásomban… kellett neki valami, amitől kicsit felenged…

Josh Files 1991 januárjában született Norwichben. Még tinédzserként kezdett édesapja oldalán versenyezni, 20 évesen a Brit Renault Clio kupában az év újonca lett, két év múlva meg is nyerte a sorozatot. Egy év múlva az Európa-kupát is elhódította. 2016-ban váltott a TCR koncepcióra, ugyancsak a Target Competition csapatával két bajnoki címet nyertek a keménységéről híres-hírhedt TCR Germany-ban. 2017-ben a TCR Middle East sorozatot is megnyerte. 2018-ban lépett fel a TCR Europe-ba, Tassi Attila csapattársaként egy KCMG Hondában. Idénre visszatért régi csapatához, a Targethez, akiknek mindvégig az a cél lebegett a szemük előtt, hogy elhódítsák a csapatbajnoki és az egyéni Európa-kupát is.

Julien Briché 1981-ben született, februárban, Clermont-Ferrand-ban, Franciaország középső részén. Három generációs motorsport család középső generációja: édesapja és fia is versenyző. Első jelentősebb eredményét 21 évesen jegyezte: megnyerte a francia nemzeti bajnokságot (Peugeot 206-os bajnokság), majd ezt a sikert ismételte 2005-ben. Utána jobbára renault-s bajnokságok és francia GT kupák következtek, az év végi összesítést általában a harmadik-hatodik helyen zárta. 2010-ben megnyerte a francia SEAT León Supercopát. Majd, amikor 2014-ben a SEAT León Eurocup újra útjára indult, Julien bankkölcsönt vett fel és beruházott egy saját autóra. Csapatát, a JSB-t édesapjával közösen viszik azóta is. Tavalyi interjúnkban elmondta, hogy eléggé nehéz fejben is és fizikailag is az a helyzet, hogy ő egyszerre csapatvezető, versenyző, és ha kell, autószerelő is. Ezen nehézségek mellett kicsit későn érő típus, abban az értelemben, hogy általában előbb alkalmazkodik egy bajnoksághoz, csak utána nyeri meg azt.

Ez alól kivételt jelentett a Peugeot 308-as sorozata, mely 2017-ben indult útjára: hét győzelemmel húzta be a bajnoki címet, ami azt jelenti, hogy átlagban minden hétvégén megnyerte az egyik futamot. A Peugeot díja abban az évben is egy TCR versenyautó volt, és némi gyári támogatás, így került Briché a TCR Europe-ba 2018-ra. Azóta két programot futtat a JSB: egyet a 308-as kupában egyet pedig a TCR Európa-kupában.

Ha több mint egy győzelemnyi előnnyel érkezel a záró hétvégére, tiéd a legjobb csapat és a legjobb autó, akkor papíron tiéd a legnagyobb esély a bajnoki címre. Ha francia kupagyőztesként érkezel is, melletted áll is az egész gyár, de Monzában vagyunk és nincs csapattársad a szélárnyékoláshoz, mi tehetsz? Ha csapattársa nem is volt Brichének, voltak barátai. Aurélien Comte kijelentette: mindent megtesz azért, hogy amennyire tudja, segítse Julient. Valóban: végig szélárnyékoltak egymásnak az időmérő edzésen, Comte tökéletes hátvéd volt az első futamon, és mindent megtett a másodikon, amit csak tudott.

Bár Filesnak és a csapattársainak a szélárnyékolás nem működött a forgalom miatt, a fordított első sor vasárnapra összejött. „Abban bízok, hogy értelmes, jó versenyzők állnak körülöttem a rajtrácson, és senki nem fog butaságot csinálni, így rendben túljutunk majd az első kanyaron” – mondta Josh vasárnap reggel. Neki csak meg kellett tartania előnyéből annyi pontot, amennyit csak tudott.

Szombat este Briché azt mondta: „papíron már bajnok Josh. Ha valami történik vele, ott leszek, hogy a végsőkig harcoljak a bajnoki címért, de természetesen senki nem úgy akar bajnokságot nyerni, hogy az ellenfelével valami váratlan dolog történik.”

Nem is történt semmi. Julien felküzdötte magát a kilencedik helyről a másodikra: ez volt minden, amit megtehetett. Josh megtartotta magát az első helyen és hazahozta épségben az autót, és vele együtt a bajnoki címet.

„Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon nagy gratuláció a Target Competition-nek azért, ahogy felkészítették és menedzselték ezt az autót. Egész szezonban jók voltak és megérdemelték mind a két bajnoki címet: a versenyzői és csapatbajnoki címet is. És egyszerűen csak nagyon boldog vagyok. Örülök a sikerüknek, mindannyiunk sikerének! És micsoda befejezése volt ez a szezonnak Juliennel! Egyre közelebb került, körről körre… és egészen az utolsó kör utolsó kanyarjáig, az utolsó futamon mindvégig versenyben volt a bajnoki címért! Egyszerűen imádtam! Micsoda versenyek, micsoda hétvége! Óriási volt!” – mondta Files, amikor az orra alá dugtam a diktafont. Valóban, ezzel mindent el is mondott, ami fontos volt, én sem tudnék többet hozzátenni.

A paddock másik végében Briché a gumis kocsira támaszkodva bámul a messzeségbe. Kicsi nő áll mellette, a felesége. Nem szólnak semmit egymáshoz. Melléjük lépek, kicsit meglapogatom a versenyző vállát. A feleségéhez fordul, aztán még a maradék humorával kiböki: „Egy rajongóm!”

Eszed tokja, Julien Briché!!

Ismerem az érzést és együtt érzek vele, erről biztosítom is, ő közben tolmácsolja a béna franciámat a feleségének. Aztán bepötyögök valamit a telefonomba és az orra alá dugom: végre elmosolyodik! A feleségéhez fordul: „Azt mondja, túl fogom élni!”

Összeszedi a gondolatait, aztán lassan, hogy én is értsem, a diktafonomba mondja őket: „Ha egy picit össze akarom foglalni ezt a szezont, akkor azzal kezdem, hogy az elején megnyertünk három versenyt hatból, ami azért nem rossz. Utána volt egy rettenetes hétvégém. Összetörtem a motort és az autót is szerelni kellett, a saját hibámból. Végül is volt egy jó szezonunk. Amikor egy ilyen szép idény után a második helyen végzel egy bajnokságban, mindig maradnak benned kérdések, valami kellemetlen érzés. De a TCR Benelux-ot megnyertem. Volt öt győzelmem a TCR Benelux-ban, és négy a TCR Europe-ban, és ez azért nagyon jó érzés. Hogy jövőre mi lesz, azt még nem tudom. Megpróbálunk visszajönni a TCR-be, de ehhez az kell, hogy szponzorokat találjunk a következő 30 napban.”

Legközelebb a zárópartin látom a két éllovast. Files emelkedett hangulatban van, ami érthető, és a TCR Benelux első helyéért járó trófea átvétele (és néhány ital) után láthatóan Briché is elindul a túlélés felé vezető úton.

Kicsit később a színpadra szólítják a franciát ismét, hogy vegye át a második helyért járó díjat. Megkapja a mikrofont és beszélni kezd. A tolmács már többedszer próbálja kivenni a mikrofont a kezéből, mivel, ugye, az ember memóriája véges, főleg néhány pohár után, éjjel 11 óra magasságában. Én Stephen Brunsdon, a Touring Car Times franciául is beszélő tudósítója mellett állok. Mosolygunk a jeleneten, mert Julien nem adja azt a mikrofont… És jön egy pillanat… valami régi angol drámaíró így fogalmazta meg: „The time is out of joint”*. Először nem is értettük, hogy mi történik, aztán olyan néma csend lett, mint amikor egyszerre koncentrál mindenki, hogy egy valakinek sikerüljön. Sikerült: Julien Briché elmondta angolul! Stephen rám nézett, csak a kezével mutatta: hú, ez király volt! Az! Nagyobb ovációt kapott érte, mint Josh a bajnoki beszédéért!

A díjkiosztó után még úgy 30 percig próbálunk létezni a buli óriási hangzavarában. Aztán Briché mellém lép és elcsattan két puszi (úgy látom, ma éjjel a szokatlan megoldások híve, mert általában nem így köszön el tőlem).

„Találkozunk a következő szezonban!”

„Nem tudom, Julien” – mondom. Már nem hallaná, ezért nem kiabálom utána, pedig a nyelvemen van: És mi lesz azzal a visszavonulással?!

Azt már tudjuk, hogy sosem adja fel…

Magyar Szilvia

*”The time is out of joint – kizökkent az idő” (Shakespeare, Hamlet, Arany János fordítása)

Comments

comments