Fotó: Schneider Erika
Amikor csütörtökön a DTM sajtótájékoztatón Tassi Attila megkapta a szülinapi tortáját, megkérdezték tőle, hogy milyen érzés 18 évesnek lenni. Azt válaszolta rá, hogy pont olyan, mint amikor még 17 volt. Nos, az, hogy milyen érzés kétszeres futamgyőztesnek lenni egyből, hazai pályán, nyilvánvalóan különbözik attól, mint amikor még egyszeres sem volt… De nem csak Tassi nőtt fel a feladathoz a TCR vasárnapi versenyén, hanem a mezőnyből még sokan mások is, bár csak Attika tette ezt ezekben a napokban hivatalosan is.
Az első verseny igen korai rajtrácsát eleve módosítva láttuk felállni, Mato Homola büntetése és egyéb, még az ausztriai versenyeken le nem töltött büntetések foganatosítása miatt. Minden esetre az élről Michelisz Norbert vágott neki, mellőle Jean-Karl Vernay, mögüle pedig Tassi Attila.
Bernula István nem tudott felállni az új KIA-val a rajtrácsra, Ficza Ferenc pedig rossz helyre állt a felvezető kör végeztével, de azért elengedték a mezőnyt (Ferit később megbüntették +30 másodpercre). Elöl mindhárman kiváló rajtot vettek, de Tassi vette a legjobbat, Michelisz segített neki kicsit, ez tény, de Attila az élre állt, és onnantól kezdve végig vezetett. Norbi ment mögötte, nem mintha Attikának nagy szüksége lett volna fedezésre, és végig maguk mögött tartotta Vernay-t, aki még az ausztriai balesetéből származó bordasérülést nem heverte ki, így sérülten versenyzett.
A futam gyakorlatilag erről szólt: Vernay hiába tett meg minden tőle telhetőt, nem és nem… Micheliszt ezen a pályán nem lehet megelőzni, főleg nem egy gyengébb autóval, sérülten, úgy, hogy először jár itt.
Mögöttük Colciago, Oriola és Huff haladtak, és Rob, jó csapattárshoz méltón a teljes követő bolyt feltartotta, amíg az autója le nem állt a pálya szélén. Ekkor már a boxban volt Borkovic és Paulsen is, a tájékoztató képernyő pedig már most tele volt írva azzal, hogy kinek hány figyelmeztetése van a track limit figyelmen kívül hagyása miatt, és még csak a harmadik körben jártunk.
“Az autó új és a motor is benne, és van vele néhány probléma, ami sajnos nem elég erőteljes ahhoz, hogy rájöjjük mi történik, de elég erőteljes ahhoz, hogy tönkretegye a versenyt” – mondta Huff később.
Lassan beállt a mezőny, mindenki párjára akadt: Frederic Vervisch-t Mato Homola szorongatta, Oriola és Colciago egymást előzték oda-vissza. Zajlott az élet a középmezőnyben, de abba már egészen biztosan nem tudott beleszólni senki, hogy a dobogón kik fognak végezni. A 7. körben Vervisch alatt leállt az autó, ezért sárga zászló lépett életbe, a 10. fordulóban Giacomo Altoé előzte Gianni Morbidellit, a mezőny legvégéről rajtoló Homola pedig megszerezte az utolsó pontszerző helyet Davit Kajaiától. Ez tényleg nem az Alfa hétvégéje volt.
A hazai közönség csak azért izgult, hogy a M1RA duója kitartson az élen, és a túraautózásban nem lehet panasz idén a Hondára – a F1-gyel ellentétben –, tehát számíthattak az autóra, ami rendben haza is hozta őket, Vernay előtt. Így került az első verseny dobogójára az éppen felnőtt Tassi Attila, a tanítómester, Michelisz Norbert, és kissé tagadhatatlanul furcsa modorú, ám sérülése ellenére is jól versenyző és sokat támadó Jean-Karl Vernay.
A második versenyre megfordult a rajtrács, és – mivel Homola büntetése még mindig érvényben volt – a tegnap piros zászlós balesetet szenvedő, majd az autón egész éjjel dolgozó Jens Reno Møller állhatott a pole-ba. Mögötte sem volt egyszerű a rajtrács, Giacomo Altoét Gianni Morbidelli, Stian Paulsen és Rob Huff követte.
Paulsen az előző rajtot is elizgulta, de most már a felvezető körre is csak Huff mögött tudott eljönni. Az első pár sor rajtja jól sikerült, Mølleré olyannyira, hogy ha megnézzük a visszajátszást, akkor tisztán látható, hogy – bár csak tizedmásodpercekkel, de – megelőzi a piros lámpát induláskor. Az viszont nem látszik tisztán, hogy vajon Huff összeért-e Paulsennel az első kanyar bejáratánál egy leheletnyit, vagy pusztán a rosszul megválasztott féktáv miatt kezdett keresztbe csúszni, de szépen megfogta az autót, a többiek kikerülték, eddig nem is lett volna semmi baj, ám a középmezőny egy része rögtön ez után rommá zúzódott a második kanyarban. A porfelhő eloszlása után láthattuk, hogy Kajaia, Morbidelli és Daniel Lloyd maradtak a fűben, szerencsére csak az autók sérültek meg, de a Safety Cart be kellett küldeni.
A biztonsági autó a következő sorrendben szedte össze a mezőnyt: Møller, Altoé, Tassi, Colciago, Oriola, Paulsen, Michelisz, Nash, Vernay és Vervisch. Majd a harmadik kör elején el is engedte őket, az újraindítás után a sorrend nem változott. Michelisz kezdte a hatodik helyért támadni Paulsent, a norvég egy körön keresztül bírta a nyomást, de aztán a kör végén hibázott, és Norbi a célegyenesben mellé kerül és elment mellette.
Huff ekkor a 13. helyért csatázott, Gregoire Demoustier-vel és Homolával. Az autója továbbra sem volt a legjobb állapotban technikailag. Tassi kezdte támadni Altoét az ötödik kör végén, a célegyenesben az ifjú olasz leárnyékolt ugyan, Attila kívülre került az első kanyarban és nem volt esélye, de a másodikra jól helyezkedett, és a lelátó szinte felrobbant, mert Tassi megelőzte a Volkswagent. Mindezek mögött pontosan egy pozícióval Oriola is elment Colciagónak, de bocsánatos módon erről kevesebb megemlékezés születik majd.
Az újraindítás előtt mind Vernay, mind pedig Oriola rendkívül nagy távolságot hagyott az előtte haladóktól, ezért vizsgálat alá vonták őket. A francia már amúgy is vizsgálat alatt volt, amiért talán ő okozta a rajtbalesetet, de ezt nem tudták végül sem igazolni, sem cáfolni.
Oriola körökön át hatalmas nyomást gyakorolt eztán Altoéra, hátrébb Vernay elment Paulsen mellett, viszont Nash néhány pozíciót veszítve visszacsúszott. Huff autózott a 11. helyért Comini fenekében (néha igencsak szó szerint), az egyik hátsó kanyarban el is fékezte magát 2012 világbajnoka és meg is taszította kicsit a svájcit. Addig ment a kakaskodás, amíg megérkezett rájuk Homola és támadni kezdte Huffot. Össze is értek, de Rob tartotta a pozícióját.
A 11. körben jártunk, amikor Vernay olyan helyen bújt be Michelisz mellé, ahol nem éppen szokás a Hungaroringen, de előznie végül nem sikerült. S míg mi ezzel voltunk elfoglalva, addig Tassi átvette a vezetést Møllertől a célegyenes előtti kanyarban. A közönség boldog tülköléssel jutalmazta az amúgy gyönyörű manővert. Az állás így módosult: Tassi, Møller, Altoé, Oriola, Colciago, Michelisz, Vernay, Paulsen, Nash, Vervisch, Comini, Huff, Homola… De mire végigértek a célegyenesen Oriola máris bebújt Altoé mellé, az olasz szélesen fordult, és a dobogó a spanyolé volt immár.
Vervisch kapott kevésbé látványos defektet, mint egy hete a fél mezőny, de így is kiesett, egy pontját Comini örökölte meg. A 13. kör végén, az utolsó előtti kanyarban Oriola elment Møller mellett is, ezzel beállítva a dobogó végleges sorrendjét.
A kör végén Tassi Attila a második hazai győzelmét jegyezte ugyanazon a napon, Pepe Oriola megszabadult az idei átoktól és végre pontokhoz, sőt dobogóhoz jutott. A kis költségvetésű dán csapat, a Reno Racing is megszerezte első pontjait, sőt dobogóját, megérte hajnali ötig szerelni az autót. Giacomo Altoé fiatal kora ellenére is nagyszerű versenyt mutatott be, Vernay pedig azt, hogy nem csak panaszkodni, de kitartóan és keményen küzdeni is tud a pontjaiért. És a hiper-szuper alacsony költségvetésből gazdálkodó Stian Paulsen is megmutatta: igenis helye van a mezőnyben és az első tízben.
Ők ma mindannyian felnőttek egy kicsit. Ki a feladathoz, ki a sorozathoz, ki az eredményeihez, Attila pedig mindezekhez együttvéve. Mert ez már igazán “jó mulatság, férfimunka volt”!
A második verseny végeredménye
A második versenyen vizsgált versenyzők közül egyikük sem kapott még csak megrovást sem, így a pontok sorsa a pályán dőlt el véglegesen.
A következő fordulót Oscherslebenben rendezik, három hét múlva.
Magyar Szilvia
Fotó: Schneider Erika
Social Profiles