Fotó: Frédéric Le Floc’h / DPPI
Fura idénynyitó versenyen van túl a WTCR mezőnye Zolderben. Két fehér füstöt okádó Honda, míg a másik kettő dobogós, no meg néhány érthetetlen manőver az első versenyen. „Dühöngő ifjúság” és csupa-kék dobogó a másodikon.
Nestor Girolami indult a fordított pole-ból a ma reggeli versenyen, Jean-Karl Vernay mellől, bár az Alfával vitézkedő franciát Thed Björk, Tassi Attila és Tom Coronel is lerajtolta. Vernay mögött Santiago Urrutia, Yann Ehrlacher, Yvan Muller, Nathanael Berthon, Gilles Magnus és Michelisz Norbert haladtak, egy viszonylag sima rajt után.
A harmadik körben olyat láttunk, amit már nagyon-nagyon régen nem ebben a bajnokságban (és jogelődjében): Esteban Guerrieri autójából akkora füst robbant ki hátul, hogy betakarta vele a fél pályát! Először motorhibára gyanakodtunk, de később kiderült, hogy nem került olaj a pályára, tehát valami más mehetett tönkre.
Girolami rendben vezetett Björk és Tassi előtt, hátul a Renault-k egymással csatáztak. A hatodik körben Luca Filippi benézte a sikán előtti féktávot, majd hirtelen úgy döntött, hogy az általa menekülőútnak vélt ösvényre engedi az autót, ahelyett, hogy végigrángatná a kavicságyon. Csakhogy az egy szervizút volt, mely a pálya kerítése mögé vezetett. Filippi tegnap egyetlen időmérő edzés alatt három különböző büntetést szedett össze három különböző kihágásért, ma pedig olyan szinten tévedt el a pályán, hogy kihajtott róla. Nem tudom – és nyilván nem fogják elmagyarázni –, hogy mi a gazdasági összefüggés az Alfa autóin látható olasz szponzor, a tény, hogy ezzel a szponzorral van dekorálva a dobogó és a díjátadó, illetve Luca Filippi személye és nemzetisége között. Viszont akaratlanul is felmerül bennem a kérdés: figyelembe véve, hogy milyen fantasztikus versenyzők álltak sorba azért a két ülésért a Mulsanne csapat ajtaja előtt (ezt viszont pontosan tudom!), miért volt jó a bajnokságnak, hogy ezt a megoldást támogatták?
Lépjünk túl a teljesen értelmetlen “pénz kontra vezetni nem tudó versenyzők” problémáján, melyet – amíg ez a világ áll – megoldani nem fogunk tudni, és nyergeljünk vissza jelen versenyre. Még fel sem ocsúdtunk az előző két hihetetlen momentum után, a nyolcadik körben Tiago Monteiro Hondája ugyanúgy járt, mint Guerrierié. Mostantól aztán a Münnich Motorsportnál minden ujj keresztben állt, hogy a vezető Girolami és a harmadik helyen haladó Tassi autói kihúzzák a verseny végéig.
Eztán elmentünk reklámra, ezért lemaradtunk arról, ahogy Jack Young nekiment Gabriele Tarquininek. Arra visszaértünk, hogy kiintik fekete-narancs zászlóval az ifjú britet, mivel az autó felét elhagyta, és elég veszélyes volt így versenyben maradnia.
Végül, a 13. kör végén leintette Girolamit az élen a kockás zászló, mögötte Björk futott be a második és Tassi a harmadik helyen. Attilának ez az első WTCR dobogója. A Honda érdekes sormintát mutat fel: két dobogó, két nulla.
A dobogósok mögött Coronel, Vernay, Urrutia, Ehrlacher, Muller, Berthon, Magnus, Michelisz, Luca Engstler, Dylan O’Keeffee, Nicky Catsburg, Gabriele Tarquini, Mikel Azcona, Boldizs Bence, Luca Filippi és Kismarty-Lechner Gábor sorrendben futott be a mezőny.
Néhány óra múlva a második verseny is érdekesen indult, az ifjúság pedig egyenesen főszereplővé lépett elő… A Münnich Motorsport az idővel versenyt futva motort cserélt mindkét autóban, de ők csak a mezőny végéről indulhattak el.
Berthon az első kockában elizgulta a rajtot és bemozdult, később meg is büntették érte. Aztán rögtön az első sikánban Tassi összeütközött Björkkel, akinek eltörött a felfüggesztése, meg a gumibálát is elvitték. A Honda egészben maradt, a Lynk&Co meg a pálya szélén. Jöhetett a biztonsági autó.
A Safety Car mögött Berthon vezetett egyelőre, Ehrlacher, Magnus, Muller és Urrutia követte. A harmadik körben elengedték a mezőnyt, Berthont kihívták egy áthajtásos büntetésre, Azconát meg vizsgálat alá vonták, mert nem követte megfelelően a Safety Car periódus procedúráját.
Berthon a hatodik körben töltötte le a büntetését, ekkor állt az élre Ehrlacher és innentől végig vezetett. Valahol a mezőny hátsó felében, a pontzóna végén Jack Young osztott magára főszerepet. Ha lennének szponzorai a csapatnak, biztosan örültek volna a kameraidőnek, mivel az ifjú brit mesteri védekezéssel tartotta maga mögött Tarquinit, Guerrierit és Monteirót. A 12. körben végül Guerrierinek sikerült kierőszakolnia egy előzést, a 15.-ben pedig Berthon mutatta meg hogyan kell ezt szépen, elegánsan csinálni. Aztán egy kisebb hiba nyomán Monteirónak is sikerült, végül pedig Tassi is nekigyűrkőzött: gyakorlatilag felöklelte a Renault-t, és a kavicságyba taszította azt, két körrel a leintés előtt. Ez természetesen biztonsági autós fázist eredményezett, így a mezőny a Safety Car mögött futott be.
Mialatt hátul dúlt a „mindenki Jack Young ellen” elnevezésű nagy csata, addig elöl, a harmadik helyen haladó Muller próbálta meggyőzni Magnust, hogy jobb lesz neki mögötte. Magnus sokáig nem hitt a franciának, de ez utolsó három körre elfogyott minden puskapora, és az AC-pumpa is rendetlenkedett, így előbb Muller, majd Urrutia is elmentek mellette. Az uruguayi éppen időben, mielőtt a Tassi-Young incidens miatt újra felbukkant a Safety Car a mezőny előtt.
Így esett, hogy az idénynyitó második versenyét a ciánkék alakulat nyerte, és szőröstül-bőröstül elfoglalták az egész dobogót. Legjobb trophy-s versenyzőként mégiscsak felállhatott melléjük Magnus, de azért másképp képzelte el.
A második verseny végeredménye: Ehrlacher, Muller, Urrutia, Magnus, Girolami, Coronel, Vernay, Michelisz, Catsburg, Engstler, Azcona, O’Keeffee, Guerrieri, Berthon, Monteiro, Tassi, Tarquini, Filippi, Boldizs és Kismarty-Lechner.
Tiago Monteiro 10 másodpercet, Tassi Attila pedig utólagos áthajtásos büntetést (30 mp-et) kaptak a lökdösődésekért, így Monteiro a 19., Tassi a 20. helyre esett vissza.
A következő versenyhétvégét a Nürburgringen rendezik, 2 hét múlva.
Magyar Szilvia
Social Profiles