Egy titkon kék fehér autó bajnoki címe – interjú Thed Björkkel

Fotó: Schneider Erika

100-0-0-0. Írtam és tördeltem már pár könyvet (nem csak túraautósat), szóval két dolgot azonnal tudtam, amint megpillantottam az Yvan Muller Racing Hyundai versenyautóit. Az egyik az volt, hogy ez az autó lenyűgözően szép teljesen fehér kivitelben – a másik pedig az, hogy tulajdonképpen ez az autó ciánkék (a 100-0-0-0 a cián színkódja CYMK nyomdai színkeverésnél). Téli interjúsorozatunk negyedik részében Thed Björkkel beszélgettünk az ázsiai túráról, a csapatbajnoki címről, meg egy kicsit arról, hogy jövőre megint kék lesz a kék, csak Lynk&Co.-val.

Kellett egy hely az aktuális világbajnoknak, nem volt mese! Yvant meg vissza akarták rángatni az eke szarva mellől, így született az Yvan Muller Racing, két – gyakorlatilag feliratok nélküli, fehér – Hyundai-jal. És a Hyundaiok arattak, az első perctől kezdve: csak a BoP tudta őket megállítani. Ugyanakkor tisztán látszott, hogy az YMR valahogy jobban birkózik meg azzal a feladattal, hogy két egyforma képességű, ugyanúgy működő autót adjon a versenyzői alá, mint a BRC, ahol valamiért legtöbbször Michelisz Norbert autója romlott el. Muller egyszer azt mondta nekem, hogy neki vannak a világon a legjobb szerelői – mondjuk tény, hogy svéd szerelők, ami azért valamelyest garancia a minőségre. De igazából egy eset győzött meg engem arról, hogy ha csapatbajnoki cím, akkor ők nyeregben vannak. Thed nyert már korábban is, és nyert később is, de az a győzelem Vila Realban, azzal az autóval, amelyik előző nap ott égett egy tömegbaleset közepén – az szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy azok a svéd szerelők talán tényleg a legjobbak a mezőnyben.

A nagy-nagy nyári szünet után Ningbóban folytatódott a túra, és az YMR olyan fehérre színezte a hétvégét, és legfőképpen a vasárnapot, amennyire csak lehetett. Muller 25, Björk 41 pontot gyűjtött, és mindkét pole pozíciót is zsebre tette a svéd.

– Ningbóban nagyon jól ment nektek, gyűjtitek a success ballasztot? (Na, jó, csak viccelek.) Szóval, hogy nézett ki a te szemszögedből az első kínai forduló?

„Az első körtől kezdve nagyszerűen éreztem magam az autóban. Kiváló volt az egyensúlya és nagyon szeretem a pályát. Tavaly sokat gyakoroltam szimulátoron, de csak vizes gumit tudtunk használni végül. (Thed itt nyilván a csónakversenyekre céloz, melyeket Bruno Correia nyert meg a „Safety Ship” volánjánál.) Szóval idén mehettünk először slickekkel, és minden kört élveztem. Hogy úgy mondjam, ez amolyan hazai pálya is nekünk, és ez még különlegesebbé és még élvezhetőbbé teszi.”

Fotó: Jean Michel Le Meur / DPPI

Aztán amilyen jól ment nekik Ningbóban, annyira rosszul Wuhanban. Thed és Yvan amolyan „magad uram, ha szolgád nincsen” alapon csomagolták előbb be, majd aztán ki a saját csapatukat, de ez láthatóan nem hozott sok szerencsét, mert a ballasztot ugyancsak begyűjtötték…

És, ha ez nem lett volna elég, szegény svédet az ág is húzta. Olyan oldalról-hátulról beledurrantós manővert, amilyet John Filippi mutatott be, no, olyat nem látni minden nap, én sem nagyon emlékszem arra, hogy mikor láttam – ha láttam egyáltalán – utoljára…

– Mit tudsz elmondani Wuhanról? Mi volt a legelső gondolatod abban a pillanatban, amikor John Filippi neked ütközött? Tudtad egyáltalán, hogy mi történik veled éppen?

„Nyomtam Wuhanban, amennyire csak tudtam, de az nyilvánvaló volt, hogy egyik Hyundainak sincs meg a sebessége ahhoz, hogy előkelő pontszerző helyekért harcoljon. Azt kell mondanom, hogy majdnem még ahhoz sem, hogy egyáltalán pontszerző helyekért…

Nem tudhattam, hogy John elnézte a fékezési pontot, szóval csak egy nagy ütést éreztem, és szerencsés voltam, hogy nem volt még ennél is nagyobb. Így vissza tudtam menni a box elé, hogy meg tudjuk szerelni az autót. John a verseny után bocsánatot kért, szóval semmi gond, mindenki követ el hibákat.”

Ez a bocsánatkérés dolog Kínában visszajött a divatba, már nem is tudom hányadik embertől hallom ez alatt az interjúsorozat alatt, hogy a másik bocsánatot kért (ez régen sajnos kevésbé volt divat a paddockban, de most örülök a változásnak).

Wuhan és Suzuka között eltelt három hét, közben a Lynk&Co. bemutatta az új modelljét, mellyel majd megkezdik a TCR programjukat 2019-ben. Az autóbemutató Japánban volt, ami feltételezett egy külön plusz utat Björknek, hiszen a bemutatón részt vett személyesen. Márpedig enélkül is eléggé sokat kellett utaznia, a jetlaggel küzdenie és családjától részben távol lennie. De az új autó bemutatója természetesen egy kihagyhatatlan dolog!

– Hány repülésed volt Svédország és Ázsia különböző pontjai között az ázsiai forduló alatt? Mik voltak ennek az időszaknak a legjobb és legnehezebb élményei számodra versenyzőként és személyes szempontból?

„Sok. De nagyon szeretek utazni és különböző országokat meglátogatni, szóval élveztem. A legjobb dolog az volt, hogy a lányom csatlakozott hozzám a Japán utazásom alatt, de az a szomorú, hogy a feleségem ezt nem tudta megtenni, mert Thornak (a kisfiuk) nagyon ronda fülgyulladása volt, és ezért nem repülhetett.

Szakmai szempontból a két legjobb dolog a ningbói menetelés volt, és a csapatbajnoki cím bebiztosítása Makaóban.”

A Japán túra csak a család felével jött össze, de így is szép emlék.
Fotó: Thed Björk, privát

Csapatbajnoki címet nyerni, hazavinni a Pole Position Trophy-t (az év legtöbb pole-t gyűjtött versenyzőjének jár), hetedik helyet szerezni összetettben. Egyrészről szép eredmények, másrészről talán Thed többet várt magától mint a WTCC utolsó világbajnoka.

– Mindent összevetve jó szezon volt számodra. Kiemelkedő eredményeitek voltak annak ellenére is, hogy egy új autót kellett megszoknotok. Inkább elégedett vagy, vagy inkább csalódott?

„Nagyon boldog vagyok, hogy megnyertük a csapatbajnoki címet. Ez azért jelentett nagyon sokat, mert minden egyes ember a csapatban nagyon keményen dolgozott az egész szezon alatt. Néha nagyon-nagyon bele kellett húzniuk, hogy meg tudják szerelni az autókat mindazok után, ami a pályán történt. Az, hogy hetedik lettem a bajnokságban, nem igazán számít, mivel a cél az volt, hogy megnyerjük a csapatok bajnoki kiírását, és Yvan megnyerje az egyéni címet.

Nagyszerű dolog Yvannal együtt dolgozni, szóval nagyon várom már a következő szezont az oldalán.”

Muller azt mondta, hogy a négy egyéni bajnoki címe közül odaadna egyet, ha a csapata bajnok lehetne: és íme, még csak oda sem kellett adnia egyet sem, és a fehér autók ünnepelhettek év végén.

Fotó: Jean Michel Le Meur / DPPI

– A tavalyi idény végén se autód nem volt, se versenylehetőséged, de most itt vagy, és van új autód, új csapatod és csapattársad is jövőre. Szóval a télen nem kell ilyesmik miatt aggódnod. Mit tervezel a télre?

„Éppen most fejeztük be az új autó tesztelését. Lesz egy gyönyörű téli szünetem, amit azzal fogok tölteni, hogy egyszerűen élvezem a családommal való együttlétet. De amúgy sem aggódok túl sokat, mert azt csinálom, amit a legjobban szeretek, és úgy érzem, hogy még nagyon sok bajnoki címért harcolhatok majd az elkövetkező években.”

Mit is lehetne ehhez még hozzátenni? Úgy legyen, Thed!

Magyar Szilvia

Comments

comments