Már a bemelegítésen is kisebbfajta felbolydulást okozott, hogy a tökéletesen újonc Jose Maria Lopez végzett az élen, de mivel ez még csak a bemelegítés volt, senki nem számított semmi többre.
Az első futam nem is volt valami kivételes mutatvány a mezőnytől. Nem tudtak felállni az első repülőrajtra rendesen, menniük is kellett még egy felvezető kört. Aztán amikor végre elengedték a mezőnyt, a hátsó régiókban többen is kicsúsztak. Elöl Tom Chilton eléggé rosszul kapta el a rajtot és hátra is esett, Michelisz Norbert viszont feljött a második helyre. Yvan Muller beállt az élre. Később Pepe Oriola, Chilton és James Nash is megelőzte Norbit, ám az utolsó meg is lökte, mialatt maga is azzal foglalkozott, hogy a pályán tartsa az autóját. Mindketten kitérőt tettek a pálya melletti területeken.
Mialatt Tom Coronel leparkolta a boxban BMW-jét Michelisz megelőzte Nash-t, akit eztán Huff kezdett szorongatni, a helyiek hőse pedig, bizonyos Lopez az ötödik helyig küzdötte előre magát.
Végük a kockás zászlót meglengették előbb Mullernek, majd Oriola, Chilton és Tarquini futottak be. Lopez élete legelső futamán megnyerte a privát kategóriát, de itt még nem volt vége…
Furcsa volt. Azon gondolkoztam, mialatt Yvan Muller ismét a jól megérdemelt francia himnuszát hallgatta, hogy ha Lopez nyerne úgy másfél óra múlva, akkor hallhatnánk az argentint is… Igazság szerint nem gondoltam komolyan. Hiszen amióta ez a sorozat túl van az első versenyhétvégéjén, még soha nem fordult elő, hogy valaki rögtön az első hétvégéjén nyerjen. Továbbá bármekkora tehetség is Lopez, és bármilyen erős sorozatban versenyez is, nos, egy olyan autót tologat, amivel Stefano d’Asténak hosszú évekbe tellett futamot nyerni. Meg hát ott van Yvan Muller és a Hondák, akiknek lenne egy-két szavuk az ifjú hőshöz, ha megpróbálná…
Lopez nem próbálta. Lopez csinálta!
Tom Coronel még tegnap azt találta mondani, hogy ezen a pályán a pole nem sokat ér, mert a pálya széles, tele előzési pontokkal. Lopez nem így látta. A fordított sorrend miatt ő indult a második futamon az élről, kiválóan csípte el a rajtot, egy darabig menekült az üldözők elöl, utána pedig már csak utazott az élen. Az meg, hogy mi történt egyébként a futamon, kit érdekel, kérem?!?!
Amúgy hátrébb nagyon ment a verekedés, Monteiro is, Chilton is kicsúszott, Rob Huff – miután egy darabig kocogott a második helyen – a pálya szélére parkolta az autót, kis idő múlva csapattársa, Basseng is a sóderben végezte. Muller ismét kissé elragadtatta magát, ezúttal a pályára visszatért, és már felfelé kapaszkodó Monteirót küldte a homokozóba. Kapott is a francia egy áthajtásos büntetést ezért. Darryl O’Youngot Hugo Valente küldte el a sóderbe (az eset jelenleg vizsgálat alatt áll), Norbi pedig elvette az ötödik helyet Monteirótól – szép előzés volt. Szegény James Thompson Ladája közben lassú haldoklásra adta a fejét…
Elöl Tarquini örökölte meg a második helyet Oriola, Nykjaer és Michelisz előtt. Monteiro végül csak beverekedte magát a célba hatodiknak.
Ez nem az a győzelem volt, amire évekig vártunk, vagy amit „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” szerzett meg valaki. Mindazonáltal sporttörténelmi győzelem volt, aminek ez a kis argentin (aki most vélhetően a legnagyobb ember hazájában) úgy örült, hogy nem is találta a szavakat. Ha mindezt 10 évvel ez előtt csinálja, akkor valószínűleg 3 autógyár nagy csapata rohant volna érte, éves – esetleg több éves – szerződéseket ajánlgatva. Sajnos azonban a mai WTCC-ben nem nagyon vannak gyári csapatok, amik ezt megtehetnék.
Nagy kár, a srác igazi nagyágyú. És még szerencséje is van. – Reméljük, lesz ennek még folytatása…
Fotó: fiawtcc.com
Social Profiles