Beavatás – Ausztrál kaland Peugeot módra

A Beavatás William Golding, Nobel-díjas író regénye. Egy nagy utazásról szól Ausztráliába, mely sajnos bizonyos résztvevőknek nagyon is rosszul végződött. Egy darabig attól lehetett tartani, hogy valami hasonló van kilátásban… Egy teljesen sima és egy igencsak felemásra sikeredett márka-debütálásnak lehettünk szemtanúi a TCR Ausztrália záró hétvégéjén, a The Bend nevű versenypályán. A két új márka a porondon a Cupra és a Peugeot volt. Előbbinek ment minden, mint a karikacsapás, na de utóbbi csaknem előadta a Sok hűhó semmiért című komédia tragédia változatát…

A Cuprát a Garage1 vitte táncba, Tim Brookkal a volán mögött. Helyi érdekeltség mindkettő, az autót egy nem messze eső pályán egy héttel korábban tesztelték, és miután a teszten a jármű hibátlanul muzsikált, megjelentek vele a zárófordulón. A csapat és a versenyző is indult már ezen a pályán, a középmezőnyt gond nélkül abszolválták minden versenynapon, sőt, a harmadik futam végére az első tízbe is bekerültek: meglett a 9. hely. Szép debütálás egy spanyol márkától.

Ellenben, hogy a Peugeot mit vitt véghez (pozitív és negatív értelemben egyaránt), azt még nagyon sokáig fogják emlegetni, legalább francia és ausztrál körökben…

A történet épp egy hete kezdődött azzal, hogy egy vadi új 308-as, lefóliázva megérkezett Ausztráliába, a Gary Rogers Motorsport garázsába. A hivatalos kiszolgáló ugyan a DG Sport volt, de a szerelői segítségért és a szíves vendéglátásért a GRM-nek kellett köszönetet mondaniuk a belgáknak. Szóval a sorozat nagy elánnal tette közzé az újabb márka első autójának megérkeztét, a rajongók olvadoztak Instagram és Facebook-szerte, hogy milyen gyönyörű az autó, talán a legszebb a TCR márkái közül (ebben nem is tévedtek nagyot!). Hát még akkor milyen szép lett, amikor a GRM felmatricázta szerda estére, és Aurélien Comte és a vele a világot átrepülő DG legénység birtokba vehette csütörtök reggel. Egy 10 körös shakedown-t tehetett meg Comte a pályán (csak azért, hogy lássa a Bendet, meg, hogy némi alapbeállítást kaphasson az autó). Az ez alatt készült kisfilm bejárta a TCR-es szocmédiát világszerte… Aztán történt valami.

Security Check Required

null

Pénteken reggel az autón ismeretlen eredetű elektromos hibát találtak a mérnökök, melynek elhárításán sokáig dolgoztak eredménytelenül. Comte az egész pénteki napot kétségek között, jobb híján láblógatással töltötte. A hiba valahol az elektromos hálózatban lapult, de, mivel nem találták meg azt, úgy döntöttek, hogy ki kell cserélni az autó elektronikáját ától zéig. (Ez néhány kapcsolót és egy köteg huzalt jelent egyébként.) Igen ám, csak se szenzorok, se egy köteg cserehuzal nem volt az egész kontinensen, ami passzolt volna a versenygépbe! A csapat észnél volt, és amint erre rájöttek, egyből feladattak gyorspostával egy elektronikai csomagot Franciaországból. Mivel ez francia idő szerint péntek este történt, és a repülőút Adelaide-ig 26 óra, így az alkatrész ausztrál idő szerint szombat éjjel 11-re ért a pályára – tehát Comte az időmérőt és az első versenyt megtekinthette a garázsból, mást nem tudott érdemben hozzátenni a történethez.

Én is csak annyit tennék hozzá, hogy vajon létezik-e még egy gyár a Föld nevű bolygón, akik elküldenek a világ másik végére egy vadi új, lefóliázott autót, a gyári versenyzőt és egy fél csapatot egy kisebb vagyonért, egy nagy-nagy bemutatkozásra, és nem küldenek egy fia pótalkatrészt se velük?!

Szóval a versenyző romokban hevert, a csapat meg a futárnak szurkolt… Éjjel 11-re érkezett a kábelköteg és a szenzorok, a csapat vacsora után kiment a garázsba, és 2 óra alatt bekábelezte az autót. Reggel 7-kor felkeltették a versenyzőt, hogy húzzon sisakot, és mielőtt az első sorozat kezdene, guruljon ki pár körre, hogy megnézze, most működik-e az autó. Szerencsére működött.

Nos, a franciák mindenféle anyagból tudnak várat építeni! Igen, abból is. Ugyanis ahogyan az nem volt rendesen lekommunikálva, hogy mi baja van az autónak pontosan, és milyen megoldás várható, annál inkább le volt kommunikálva a sajtó felé a boldogság, hogy nem egy 10 körös shakedown-ért és egy reklámvideóért utazták át a fél világot, és boldogság van, meg rózsaszín köd, mert a vasárnapi két futamon elindulhatnak. Valóban sokkal nagyobb szó, hogy 26 óra alatt sikerült átröptetni egy köteg kábelt a fél világon, nemzetközi erőfeszítéssel, mintha ez a köteg kábel egy „pótalkatrészek” nevű dobozban ott lapult volna a feladott autó hátuljában, és csak az első szabadedzést bukták volna…

Vasárnap reggel a helyi riporter sétált be a Peugeot garázsába. Nem csak, hogy peugeot-s, de egyenesen PSA csoportos molinók voltak kirakva körbe – ha az a kábelköteg nem ér oda, bizony nem csak a Peugeot, de az egész PSA csoport is nagyon rondán leégett volna. Mondjuk kb. csak annyira, mint a Reichstag! De a riporter boldogságtól ragyogó arccal járkált az autó körül, azt ecsetelve, hogy milyen szép az. (Látniuk kéne működés közben, komolyan!) Aztán azt mondja, hogy végre működik. „A versenyzővel nem tudunk beszélni, mert egy kicsit szégyellős angolul, az én franciám pedig rettenetes!” – teszi hozzá. (A versenyző franciául is nagyon szégyellős, de hajlandó kinyitni a száját. Ami pedig az utolját illeti, az azonnal sejthető volt, amikor a vezetéknevet [komti]-nak ejtette ki. 😀 )

Szóval, miután a teljes pénteki és szombati napot végigstresszelte, ott állt Comte egy számára teljesen ismeretlen mezőny legvégén (szerencsére csak 21-en vannak!), egy alighogy látott pályán (a többiek már legalább egy egész és egy fél versenyhétvégét lefutottak rajta idén!). Olyan rajtot fogott, amilyet szokott: az első kör végén a 12. volt! Látszott, ahogy azon küzd, hogy egyszerre melegítse fel a gumikat, tartsa meg a helyét, találja meg a pálya ritmusát… Végül a 14. helyen futott be. Ez ebben a sorozatban azt jelenti, hogy a harmadik versenyt onnan kezdheti.

A 14. helyről a 8. volt a rajt után, de még mindig küzdött azzal, hogy nem tudta lefogni az előzési pontokat. Amiből a Benden minden kanyarban akad, hiszen a nagy ausztrál prérin bőven volt hely egy olyan széles versenypályát építeni, amin akár tankokkal is lehetne versenyezni! A középmezőny szívós volt, a Peugeot két Alfa Romeóval, a Cuprával és pár másik autóval is meg kellett, hogy vívja a maga kis külön csatáját. A 12.-től a 8.-ig mindenki járt minden helyen, míg az élen igen kiélezett és drámai csata folyt a sorozat második helyéért. Az első már régen elkelt, több száz pontnyi, behozhatatlan előnnyel! Aurélien egy idő után látszólag feladta, hogy azzal a két-három autóval minden körben eljátssza ugyanazt: egy fél kör alatt legyűrte mindet, a másik fél kör alatt ők gyűrték le a Peugeot-t a rutinjukkal. A kis francia meghúzta magát mögöttük az utolsó körben az utolsó kanyarig. Már tudta a pályát. Már tudta, hogy mi jön. És azt is tudta, hogy ha ő egyszer ezzel az autóval kilő az egyenesben, akkor nem érik utol. Jött az utolsó kanyar, befűzte Aaron Cameron Volkswagenjét és Tim Brook Cupráját, aztán kilőtt: így lett meg a 8. hely, az utolsó körben. Rossz belegondolni, hogy ha az autó működött volna az elejétől, akkor mi lehetett volna…

Így mutatkozott be hát a Peugeot a világ másik végén: hatalmas szerencsével ugyan, de végül sokkal jobb véget ért, mint Golding Beavatása. Aki pedig látta azt az utolsó kanyart, sokkal inkább arra fog emlékezni, mint a pótalkatrész nélküli 48 órára. Minden jó, ha jó a vége!

Magyar Szilvia

Comments

comments