Fotó: fiawtcc.com
Ugye mindenki emlékszik, hogyan végződött Tom Coronel 2014-es versenye Marokkóban? Ugye az is megvan, hogyan végződött a 2015-ös? Összesen talán 500 métert sem tett meg Tommy két év alatt versenyben azon a pályán, amiről aztán tavaly azt mondta: “Én már csak Marra-crash-nek fogom hívni ezt a helyet.” A pályát átépítették, és az elátkozott holland némileg szorongva érkezett ide… A Q2 hetedik helyét az időmérő után pedig csak úgy kommentálta: “A fenébe is!”
A negyedik helyről kellett tehát nekivágnia a nyitóversenynek. A pole-ban James Thompson állt, mögötte Hugo Valente és Thed Björk. Kialudtak a piros lámpák, és megkezdődött az a verseny, melyet Tom Coronel és csapata soha nem fog elfelejteni…
Thompson eljött a pole-ból az első helyen, jött mögötte Valente, őket követte Coronel. Valente nem bírt magával, nekidurrantott hátulról Thompsonnak a bukótérbe taszítván autóját. Jimmy visszajött ugyan a mezőny végére, de aztán később a garázs előtt letette a kocsit… A kérdés: mi lett volna, ha Valente nincs? Vagy mi lett volna ha csak kicsit jobban vigyáz? Sosem tudjuk meg!
Az első kört Valente, Coronel, Lopez, Muller, Monteiro, Michelisz, Huff sorrendben zárták a fiúk. Thed Björk és a Citroënek között minimális lökdösődés lépett fel a rajtnál, minek következtében a svéd kissé hátrébb csúszott. Pechjére Nick Catsburg járt arra éppen, akinek az egyik kanyarban blokkoltak a kerekei és mindenestül magával vitte Björköt a bukótérbe. Elnézést kért, persze, de ez már nem adja vissza a svéd versenyét.
Mint ahogy nem adja vissza Thompson győzelmi esélyeit sem, hogy Valente áthajtásos büntetést kapott a harmadik körben, amit a hetedikben töltött le, Coronelre hagyván a vezető pozíciót örökségül.
Szóval a 21 körös versenyben a holland a hetedik fordulóban vette át a vezetést, José María López, Yvan Muller és a Honda hármasa előtt.
Thompson a 9. körben unta meg a szenvedést a mezőny végén a sérült autóval, de a Ladánál már Catsburg, majd később Valente is a garázsban állt.
Nem López volt az egyetlen, aki füstölőseket fékezett, hogy bele ne szálljon az előtte haladóba, de sem ő, sem hátrébb a Hondák nem tudtak nyitott ajtót találni az előzéshez. Ha mégis találtak, nem tűnt elég szélesnek.
A kérdés csak az volt, hogy kibírja-e Tom Coronel a végtelen nyomást, ami López részéről nehezedett rá. Pechito időnként hagyta elhúzni kicsit, időnként – a régi felszólításnak engedve – ette a porát.
“López okos srác, de éreztem a játékot, amit játszott velem.” – mondta később Coronel.
Hiszen Tom sem ma csöppent bele ebbe az egész túraautósdiba…
A dolog akkor vált véresen komollyá, amikor az utolsó előtti kör utolsó kanyarjában a holland hibázott egy aprót és López annyira a fenekében volt, hogy kis híján belepasszírozta a falba. Persze a címvédő és a Citroën sokkal többet veszített volna ezzel, mint Coronel. Mert hát a világbajnokság állása, meg a Hondák is feljebb kerültek volna… Pechito López tökéletesen tudta: ha itt valakinek veszíteni valója van, akkor az ő és csapata.
Az utolsó körre Coronel López sorrendben fordultak. Az argentin tapadt, de nem bántotta a hollandot. Visszaszámlálás. 10 kanyar, 9-8-7… Kockás zászló!
ROAL boldogság.
És mindenki Tommyja a dobogó tetején…
Így tört meg az “elátkozott fagylaltos” átka Marrakesh utcáin. Tom Coronel megbékélt Marokkóval, legalábbis jövő ilyenkoring…
Magyar Szilvia
Social Profiles