Ami széppé teszi a sivatagot – interjú Rob Huff-fal

Fotó: Magyar Szilvia

Mennyibe kerül egy karácsonyfa Dubajban? Ki az a Benjamin Huff és hogyan került a családba? Mi Rob véleménye az új csapattársairól? Hogyan került a TCR Malaysia nyitóversenyére? És mi teszi széppé, vagy legalábbis most nagyon fontossá Rob Huff számára a sivatagot? Ezekről beszélgettünk 2012 világbajnokával téli sorozatunk következő epizódjában.

Milyen az élet Dubajban? Sokan el sem tudjuk képzelni, sokan nem is vágyunk arra, hogy kipróbáljunk egy óriási homokozót. Rob Huff viszont odaköltözött jó fél éve, és azóta élnek, mint hal a vízben (homokra vonatkozó hasonlat sajnos most nem jut eszembe).

– Mondj nekünk valami érdekes, fontos vagy vicces dolgot a Dubajban való életről. Már azon kívül persze, hogy jó az idő. A legtöbbünk még sosem járt ott, arról nem is beszélve, hogy lakni valahol más, mint turistának lenni.

“Mit is mondhatnék? Már elég jól belaktuk itt magunkat az elmúlt nagyjából hat hónap alatt, és már jól ismerjük a helyet. Élvezzük azt az életstílust, amit a napsütés tesz lehetővé, a sok kinti tevékenységet, a strandot – kezdi Huff és nevet. – Egyszerűen csak más az élet, és ez nagyon klassz. Talán tudod rólam, talán nem, de nagyon szeretem az állataimat, a kutyáimat. És amellett, hogy az egyik kutyánk, George ideköltözött velünk Angliából, sokkal fontosabb, hogy itt megmentettem egy másik kutyát, Benjit. Ő egy egyéves Beagle, aki nagyon rossz bánásmódban részesült kölyök korában. Eddig négyszer vitték vissza (a menhelyre), de most már megtalálta a végleges otthonát nálam. Benji egy gyönyörű, kicsi Beagle, még mindig kölyök. Volt egy öthetes próbaidőszakunk, de utána hivatalosan is örökbe fogadtuk. Szóval Benji Huff az új családtag.

Benji Huff
Fotó: Rob Huff, privát

– Honnan szereztél karácsonyfát egy “homokozó” közepén?

(Nevet.) “Akár hiszed, akár nem, vannak itt kertészeti központok. Egy csomó kertészeti központ, ahol tudsz szerezni mesterséges növényeket. Az igazi fák nagyon drágák. Őrülten drágák, és már félig halott állapotban érkeznek meg hozzád, ami nyilvánvaló. De volt egy műfánk. Klassz volt, hogy a hallban a belmagasság három méter, szóval volt egy szép, háromméteres mű karácsonyfánk.”

– Legutóbb említetted a téli tesztszezont. Hogy álltok most, elégedett a csapat az eddigiekkel?

„Igen, decemberben volt az első tesztünk Portimão-ban. Akkor találkoztam először Johannal (Kristoffersson). Nagyon jól kijöttünk egymással. Igazából ez egy amolyan aláírós teszt volt a 2019-es évre. Februárban és márciusban sokat fogunk tesztelni. Lesz hat tesztünk, egyenként 2-4 naposak, mind a négy versenyzőnkkel. Természetesen Benji (Benjamin Leuchter) is csatlakozik hozzánk – Rob egy pillanatra elgondolkodik. – A kutyám is Benji meg az új csapattársam is… á, nincsenek is véletlenek, egyáltalán – teszi hozzá kicsit ironikusan. – Végül is Benji, a kedves kutyus és Benji a nagyon aranyos srác, aki az idei csapattársam lesz…

– Johan Kristoffersson lesz az egyik csapattársad idén. Medhivel már dolgoztál, de mit vársz a közös munkától Johannal?

“Johan nagyon jó benyomást tett rám. Nagyon jó ralikrossz versenyző, kétszeres világbajnok, 2017-18-ban nyert. De természetesen jelen volt a TCR-ben is, azt hiszem, három évig vezetett az STCC-ben és más pályákon a világ körül. STCC bajnok is a Volkswagennel, és épp azért ismeri olyan jól az autót, mert a saját kis családi csapatával futtatja azt az STCC-ben. Mivel Johan nagyon is benne van ebben, ezért ismeri az autó felépítését, az alkatrészeit, érti az autó technikai oldalát. És amit elmondhatok neked a portimão-i tesztről, az az, hogy nagyon hasonló visszajelzéseink voltak az autóról, nagyon hasonlóan érezzük az autót és hasonló dolgokat is várunk el tőle. Ez nagyon meglepő és egyben izgalmas volt mindkettőnk számára, mert az, hogy két személyiség azonnal összepasszol, egy dolog, de az, hogy az autóval kapcsolatban is ennyi minden összehasonlítható: ahogyan vezetünk, amit elvárunk, ahogyan szeretnénk, hogy az autó működjön, az nagyon ritka. De minden nagyon hasonló velünk kapcsolatban, szóval szép reményeim vannak arra vonatkozóan, hogy nagyon jól fogunk tudni együtt dolgozni, és úgy vélem, rögtön az első teszt óta úgy tűnik, hogy ez meg fog valósulni.

– A negyedik versenyzőtök Benjamin Leuchter lesz. Mennyire ismered őt? Nagyon sok ismerete van az autóról, mit gondolsz, hogyan fog ez segíteni a tesztek és az idény alatt?

„Először tavaly Zandvoortban találkoztam vele. Ott volt, hogy segítsen nekünk néhány dologban. De nagyon jó kijöttünk egymással. Ő egy nagyon-nagyon kedves fiatalember, nagyon jó autóversenyző és fantasztikus személyisége van. Számára egy nagy álom válik most valóra. Johannal és velem versenyezhet, a Sébastien Loeb Racing színeiben, Volkswagennel, világkupa szinten. Ez olyan számára, mintha élete összes karácsonya most lenne, egyszerre. Azt hiszem, egy olyan tagja lesz a csapatunknak, akit szeretettel fogadnak, mert, ahogy te is mondtad, nagyon jól ismeri az autót és sok minden rejlik benne a jövőre nézve. Segíthetünk neki felépíteni önmagát, erősíteni az önbizalmát, versenyzőt faragni belőle. Nagy reményeket fűzök Benjihez, hogy tényleg ott lesz az elejében és nagyon jól fog együtt dolgozni velünk.”

– Hogyan kerültél a TCR Malaysia nyitó versenyhétvégéjére? Hogy ment a versenyzés?

„A TCR Malaysia a kínai kapcsolataim miatt jött a képbe. El akartak indulni a sorozatban és kellett nekik ehhez némi nyilvánosság, szóval megkértek rá, hogy csináljam meg. Persze azzal együtt lett bejelentve, hogy a Yokohama lesz a beszállító, és a WTCR-nek is itt lesz 2019-ben a szezonzáró versenye. Szóval ez egy olyan lehetőség volt a Volkswagennek, amit őrültség lett volna kihagyni. És aztán a Teamwork csapata, a VW China, a VW Europe és jómagam összedugtuk a fejünket és azt gondoltuk, hogy nagyszerű ötlet lenne, mert így szerezhetnénk információkat a gumikról és az autóról is. Nagyon jó tanulókör volt. Kipróbáltunk néhány fejlesztés alatt álló alkatrészt a pénteki teszten, aztán szombatra visszatértünk az autóhoz, amit jól ismertünk. Megszereztük a pole-t, ami nagyon jó teljesítmény volt. Ott volt Luca Engstler is, megnyerte már párszor ezt a bajnokságot és egy csomó időt tölt azzal, hogy itt versenyezzen. Mi először voltunk itt, semmit nem tudtunk a beállításokról. De nagyon hamar megtaláltuk őket. Az első versenyen volt egy apró nyelvi probléma a szerelőkkel, ezért rossz irányba állítottuk az autót, ami kár, mert ez megakadályozott minket abban, hogy megnyerjük a versenyt. A második versenyen fejlődtünk vizes pályán, rengeteget tanultunk és nagyon értékes adatokat gyűjtöttünk. És természetesen találtunk egy nagyon jó csapást, ami az idény végi versenyünkön jó eredményekhez vezethet majd.”

Fotó: Teamwork Motorsport / TCR Malaysia

Szóval azt már tudjuk, mi lesz a csapattársakkal, mi lesz a csapattal, és mi lehet az utolsó versenyen. De vajon mi lesz Robbal? Vagy leginkább mit szeretne, hogy megtörténjen? És miért is olyan fontos neki a sivatag, vagy legalábbis egy hely, ahol folyton jó idő van?

Régóta tudom, hogy nem érzi jól magát a bőrében, olyan két éve mondogatja is. Először picit eltúlzott hiúságnak tűnt, de idén, Vila Real után kezdett nagyon elfajulni a helyzet, az ázsiai fordulók alatt pedig már egyenesen tarthatatlannak tűnt. Mármint a túlsúlya. A személyes problémákkal együtt ez is lerakódott, de a legtöbben csak a külsőt látták, a problémákat kevésbé. S most, hogy utóbbiaktól megszabadulni látszik Huffy, elhatározta, hogy megpróbál kívülről is kicsit világbajnokhoz méltóbb külsőt faragni magára. Aztán hátha lesz még világbajnoki cím is…

– Mik a személyes és szakmai céljaid 2019-re? Azon felül, hogy szeretnél világbajnokságot nyerni. Van valami, amit a szezonnyitóig el akarsz érni?

„A legfontosabb dolog számomra, hogy biztosítsam a Volkswagennek, hogy idén jobb esélyük legyen az egyéni és a csapatbajnoki címre. Természetesen rengeteg tapasztalatom van, és még mindig eléggé gyors vagyok, és nagyon szeretném, ha én lehetnék az (aki bajnoki címet nyer), és remélem, hogy így is lesz.

Ami a személyes részét illeti, most nagyon keményen dolgozok, és azt hiszem, észre fogod venni majd, amikor találkozunk, hogy fogytam. Ez volt az egyik célom azzal, hogy Dubajba költöztem. Ebben az országban lehet időt tölteni a szabad ég alatt. Ma 26 fok van, süt a nap és a strandon ülök a családommal, de már volt egy edzésem reggel. Nem szeretem az edzőtermeket. Szenvedélyesen utálom az edzőtermeket! El sem tudom neked mondani, mennyire gyűlölöm őket. Egy olyan országba kellett költöznöm, ahol kihúzod a függönyt reggel nyolckor, és azt látod, hogy süt a nap. El tudok menni futni, kinti tevékenységeket végezni, elmehetek a sivatagba dűnét mászni vagy felülhetek a mountain bike-omra. Van egy gokart pálya a házam mellett, és ott vannak a motocross gépek is… Annyi mindent lehet a szabadban csinálni. Tudod, kihúzod a függönyt Angliában, és 90%, hogy esik az eső. Ilyenkor egyszerűen visszahúzod a függönyt, beteszel egy filmet és csokit eszel – kicsit nevet, de nincs kínos felhangja. Csak őszinte, mint mindig. Láthatóan magával szemben is. – Szóval számomra ez egy nagy dolog, és szeretnék életem legjobb formájába kerülni. Szeretném újra jól érezni magamat a bőrömben. Nagyon keményen kezdtem edzeni január elejétől, ami nem könnyű úgy, hogy a családom és a barátaim sokszor átjönnek, és mindenki el akar menni esténként vacsorázni vagy inni egyet… Változtattam az életemen, azért jöttem ide. Most jól érzem magam, pozitív vagyok és magabiztos, és biztos vagyok benne, hogy egy némileg másik Huffy-t fogsz majd viszontlátni. Ugyanaz a személyiség, csak egy kicsit más külső.

Vele ez volt az utolsó beszélgetésem a viszontlátásig, amit ezek után még jobban várok.

Rob Huffról még egy dolog közismert: soha nem csinálja azt, amit más rendes ember. Úgy értem, ha megkérik arra, hogy álljon be a sorba egy fénykép kedvéért, ő beáll, csak – mondjuk – kicsit ferdén, a falnak dőlve, vagy valaki elé / mögé. Pusztán heccből. Ez kell ahhoz, hogy megértsük, miért kaptam az alábbi képet, miután kértem egy családi fotót Dubajból, ha lenne kéznél egy…

George és Benji a tengerparton
Fotó: Rob Huff, privát

Valami biztos. Erre, hogy: „Javulj meg fiam, Rob, mert előbb-utóbb elvisz az ördög!” az ő frappáns válasza kb. annyi lenne, hogy „Javúnék én édesanyám, de nem megy az könnyen a sivatagban!” 😊

Magyar Szilvia

Comments

comments