A dobogó, mely többet ért bármely Európa-bajnoki címnél – interjú Nagy Norberttel

Eleve meglepetés volt, hiszen sokáig arról volt szó, hogy egy Európa-kupa programot fognak összerakni. Aztán nem a csúcson folytatódott, de ezt nem is vártuk egy ilyen kis csapattól. Végül idény közepén, egy fordított pole-ból született dobogó csodálatos eredménye mondatta vele azt, hogy ezt semmiért el nem cserélte volna, de az év végén a teljes makaói versenyhétvégét egyetlen szett gumival futotta le. Téli sorozatunk ötödik epizódja következik, ezúttal a mindenki másnál nagyobb hullámvasutat maga mögött tudó Nagy Norberttel.

Nem akarok nagy szavakat használni, így aztán azt mondom, hogy mesébe, de inkább egy fura-szomorú végű Andersen-mesébe illő történet az övé, mely mégis tanulság nélkül marad, abból a szempontból, hogy egyszerűen így alakult az idény vége. És pont.

„Voltak jobb és rosszabb pillanatok a szezonban. Azt mindenképpen értékelem, hogy amikor összeállt minden, az autó is jó volt és voltak friss gumijaink is, akkor jó volt. Egészen jó helyeken tudtunk ott lenni. Aztán már később, amikor ki kellett spórolni a dolgokat, akkor meg nem tudott már mit tenni egy pilóta: kihoztuk az adott csomagból a legtöbbet” – mondta Nagy az idény rövid összefoglalásaképpen.

Idén január végén beszéltem vele, ekkor még biztos volt abban, hogy európai szintű sorozatban szeretné folytatni. Aztán valahogy mégis WTCR lett belőle, de utólag nem bánta meg.

„Az utolsó utáni pillanatban ajánlott a Zoli (Zengő Zoltán) egy olyan lehetőséget, amit nem nagyon tudtunk visszautasítani. Mégiscsak nagy szó egy WTCR szintű sorozatban indulni. Év elején volt szó nagyon sok mindenről: hogy gyári támogatással megyünk, nagyon sok új alkatrészünk lesz, stb. Aztán ez egy darabig ment, és utána év végére ez kifújt. Én összességében nem bántam meg, hogy a WTCR-ben indultunk. Ez olyan élmény volt! Olyan pilóták között versenyezhettem! És az a kép, amikor ott állunk a dobogón a két világbajnokkal! – Azzal nem ér fel semmi! Semmilyen Európa bajnokság, semmilyen Európa bajnoki cím!”

Valóban, többek között a Hungaroringen azt is bejelentették, hogy a MOL visszaáll a Zengő Motorsport fiatal tehetségei mellé. A Slovakia ringi dobogóért pedig Norbi később a Top 50 magyar autóversenyző gálán „Az év bravúrja” különdíjat vehette át.

Utána viszont a mezőny elhagyta Európát, és Norbival együtt a Zengő Motorsport is Ázsia felé vette az irányt. Kína sokaknak nem jött be idén, emlékezzünk Kevin Ceccon „riso con ketchap” posztjaira, vagy Aurélien Comte esetében arra, hogy már jó előre félt a kínai konyhától. Norbinak csak utólag volt meg Kínáról a véleménye, de utólag aztán nagyon!

„Kínát nem szeretem, sőt, utálom! Két hétig beteg voltam utána. Mocskosak, retkesek, büdösek, tiszteletlenek, szóval nem jó! Japán épp az ellenkezője: az egy csoda, hogy ott mi van. Hogy egy csikket nem lát az ember eldobva az utcán, nagyon normálisak az emberek, ott is sorba állnak, ahol a magyaroknak eszükbe sem jutna. Aztán Makaó meg Japánnak és Kínának a keveréke volt – meg talán Las Vegasnak. Arra azt mondanám, hogy talán megnézném még egyszer. Az sem volt egy japán színvonal, de azt a fényűzést érdekes volt látni. Ez a személyes oldala.

Szakmai szemmel azt mondanám, hogy nekem a kínai pályák annyira nem jöttek be. Még az épített pálya (Ningbo) OK volt, bár ott is jött föl a rázókő, ugye. A wuhani pálya az kritikán aluli volt, szerintem. Annyira az utolsó pillanatban lehetett leaszfaltozva… Ha leaszfaltozol egy pályát, akkor az utána egy darabig még olajos. Ez még olajos volt! Elég érdekes volt megszokni. De pályára panaszkodni felesleges dolog, mert minden pilótának azon kellett mennie, tehát mindegy. A suzukai pálya nyilván egy legendás helyszín, az nagyon tetszett. A szimulátoron is tök jól be tudtam gyakorolni. Aztán Makaó szintén egy legendás helyszín. És hiába szeretem Vila Realt, azt mondom, hogy a túraautózás akkor a leglátványosabb, hogyha épített pályán megyünk és négyen fordulunk el egymás mellett… Szóval kellenek a városi pályák, biztosan megvan az oka, hogy benne vannak a versenynaptárban, de én jobban szeretem az épített pályákat.

Kínában nagyon rossz volt a kaja, nagyon meg kellett válogatnom, hogy mit egyek. Lelkileg Makaó volt a legrosszabb, mert ha egy versenyző elmegy egy versenyre és nem versenyezhet, az nehéz dolog.”

És el is érkeztünk oda, hogy sajnos a versenyzés szempontjából nem úgy végződött az év, ahogyan azt az idény elején remélték. A Zengő Motorsport rendkívül felkészült és tapasztalt legénysége nem tudta ellensúlyozni azt a tényt, hogy a legalapvetőbb dolgok is hiányoztak. Nem arról volt szó, hogy ahhoz nem voltak meg a források, hogy jó helyekért versenyezzenek a pilótáik (akik erre nagyon is képesek, ha a technika alattuk úgy akarja), hanem arról, hogy ahhoz sem voltak meg a feltételek, hogy egyáltalán versenyezzenek.

– Mennyire láttad felkészültnek a saját csapatodat az ázsiai turnéra?

„Hogyha a szerelői gárdát nézem, a személyzetet és az ő szakmai felkészültségüket, akkor azzal nem volt probléma. Egyszerűen csak annyi történt, hogy olyan dolgokat kellett nélkülöznünk, amiket ha egy világbajnokságban nélkülöz az ember, akkor lehetetlen jó eredményeket elérni. Például nem volt gumink. Ezt le is írtam bármilyen fórumon. Nem a saját védelmemben, csak meg szerettem volna magyarázni, hogy mi történik. Tehát, ha nem 20 új gumid van, hanem 16, már az is egy egészen komoly vert helyzet. De volt olyan, hogy egyetlen szett gumink volt. Az semmire nem elég a WTCR-ben. Az arra elég, hogy végigguruljunk a versenyen.”

– Mennyire veszélyes ez egyébként?

„Hát utcai pályán nem veszélytelen! Makaóban, vagy a kínai pályákon… még a kínai pályákon volt hat vagy nyolc szett gumink. Az sem volt sok, de Makaóban abszolút nem is mehettünk így gyors kört. Az első szabadedzésen tényleg gondja volt az autónak, a másodikon mentem 3 kört, időmérőn mentem öt kört, aztán meg kiálltunk. Ez semmi. Elmentünk, aztán azt nem mondanám, hogy helytálltunk, de ott voltunk. Végigmentem a versenyen, de a felvezető kör után ki kellett állnom, nem rajtolhattam el a mezőnnyel, csak a boxutcából mehettem utánuk.”

A lényeg, hogy túl vagyunk mindezen. A TOP50 díjátadó után Norbinak nem marad más hátra idénre, mint felkészülni szeretett Szilveszter Rallye-jára, amin sokadjára vesz részt.

„Ez mindig az év egyik fénypontja. Persze leginkább arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Aztán úgyis gyorsan megyünk, mert kibújik belőlünk a versenyző. Már csak ez van hátra idénre, és aztán kezdhetjük összerakni a költségvetést a jövő évre” – zárta Nagy az idei év hátralévő részére vonatkozó terveit.

Azt már tudja Norbi, hogy a cél jövőre is a WTCR, ahol immár kicsit kevesebb Kína lesz a versenynaptárban, marad a Slovakia Ring és talán lesz egy picit több gumi még idény végére is. De, ahogy a régi magyar költemény mondja: „Nem elég a célt látni, járható útja kell!” Munkás tél lesz ez Nagynak és a Zengő Motorsportnak is, de szurkolunk, hogy a munkának eredménye is legyen. Addig azonban: Jó szórakozást a Szilveszter Rallye-n, Norbi!

Magyar Szilvia

Comments

comments