Michelisz győzelem felsőfokon

Fotó: FIAWTCC.COM, Paulo Maria / DPPI

Vila Real egyre nagyobb katasztrófa, főleg, ami a szervezést és a logisztikát illeti, de ha te nyered a katasztrófa versenyt, az egyből gyógyír lesz minden bajra… Michelisz Norbertre nagyon ráfért már egy 2017-es győzelem, és ahogy az ilyenkor lenni szokott: a legrosszabb pillanatban jön a legjobb élmény.

A versenyekről elmondható, hogy eső és piros zászló kivételével aztán minden volt, ami csak lehetett. Bár az esőt és a piros zászlót is valószínűsítették a futamokra, ezek szerencsére most kimaradtak a buliból.

Az nyitóversenyt Ryo Michigami kezdhette az élről, mögüle Nestor Girolami, Esteban Guerrieri és Mehdi Bennani rajtolhattak. Az első kör végén azonban egy kiváló rajttal és három lila szektoridővel Bennani állt az élen. Guerrieri körbe sem tudott menni, meg kellett állnia a boxban. Mindenki más túlélte az igen húzós rajtot, beálltak vonatozni, aztán a joker körök bele-belekavartak a vonat sorrendjébe.

A túraautózás történetének első joker-körét Thed Björk produkálta. Az ötödik fordulóban választotta az alternatív útvonalat, és még nyert is vele egy helyet. Ekkor Kevin Gleason is a boxban állt már. Az amerikai is azok közé tartozott, akiknek nagyon nem ment ez a hétvége. Ment viszont Bennaninak, mint a karikacsapás! Már tetemes előnye volt, amikor a 7. körben ő is meghúzta a jokert, ami elvileg egy hosszabb útvonal (Huffék tegnap 3-4 másodpercet számoltak rá), de a távolságot nem láttuk csökkenni közte és a mezőny között.

Akik igazán nagyot veszítettek a joker körrel, az Michigami és Nestor Girolami voltak, akik csak a 8. körben, egyszerre szánták rá magukat, hogy meglépjék a kötelezőt, de a második és a harmadik helyről az ötödik és a nyolcadik pozícióba estek vissza. Sőt, amikor Girolami visszavágtatott a versenyvonalra, egyszerre ért oda Rob Huffal, akit kis híján belepasszírozott a falba. Huff ügyesen elkerülte az ütközést és az argentin további pozíciókat vesztett.

„Igen, ez a joker kör egyik veszélye, hogy néha egyszerre érsz a versenyvonalra valakivel, aki már ott van – mondta Huff az esetről. – Tudtam, hogy nekem van az erősebb autóm, és szerencsére megúsztuk az ütközést, de ha nem erőlködsz, akkor csak besorolsz a másik autó mögé és nem veszítesz még több pozíciót, ahogy ez most Nestorral történt.”

Két körrel a vége előtt Catsburg talált kiskaput, hogy megelőzze Michigamit az ötödik helyért, Huff szorosan a hollandra tapadva jutott a nyomon, ahová Nicky, japán kollégájuk pedig egyből két helyet veszített. Aztán veszített még többet, mert autója lassulni kezdett, végül a boxba hajtott.

Az állás elöl már nem változott, Bennani nyerte a nyitóversenyt Tiago Monteiro, Thed Björk, Tom Chilton, Nick Catsburg, Rob Huff, Michelisz Norbert, Nestor Girolami, Yann Ehrlacher és John Filippi előtt.

A nyitóverseny végeredmény (még nem végleges)

A főversenyre Michigami a boxból, Gleason pedig a rajtrács végéről indulhatott el. Michelisz állt a pole-ban, mellette Huff a második rajtkockában. A piros lámpák kialudtak, Norbi rajtja jól sikerült, Huffnál viszont visszarúgott a kuplung. Az autó megmozdult ugyan, de azonnal le is állt, és hihetetlen szerencséje volt a britnek, hogy nem durrantottak bele hátulról, és az őt kikerülni igyekvő versenyzőtársak sem szenvedtek tömegbalesetet (bár eleinte eléggé így nézett ki). Huff addigra tudta újraindítani a rajtrendszert, mire Gleason felért odáig, így aztán a legutolsó helyről kezdhette a felzárkózást. Az első kör végén 12. volt. Michelisz vezetett Björk előtt, Monteiro és Catsburg követték őket.

Innentől kezdve Norbinak elég volt jól megválasztott taktikával, megfelelő sebességgel és odafigyeléssel végigmenni a versenyen, a megfelelő időpontban teljesíteni a joker kört, s ezáltal végig az élen maradni. Björk néhányszor közel volt, de sosem elég közel. Az igazi látványt az szolgáltatta, ahogyan Huff egy utcai pályán előreverekszi magát a legutolsó helyről. „Szerintem életem futama volt – mondta utána – 12 autót előztem meg egy utcai pályán.” Természetesen megint Filippivel boldogult a legnehezebben, a korzikai már a Hungaroringen is sokáig tartotta fel a britet. Aztán Huff nem csak a saját jokerét játszotta ki, de bizony a többiekét is, és ezt olyan ritmusban és olyan taktikai érzékkel, mintha világ életében csak joker-körös versenyeken vett volna részt. Emellett gyakorlatilag minden köre lila volt (meg is kapta érte az óráját a végén). Mire azonban Chiltont utolérte, elfogytak a jokerek – nagyjából mindenkinél, ezért honfitársát a korlátok között kellett kijátszania előzésre az ötödik helyért. Benézett külső íven, Chilton lefogta, átnézett a másik ívre, Chilton azt is lefogta, Huff meg bebújt pont a másik oldalon. Tom rondán beleült a hintába, Rob meg úgy nyomta be a Citroënt közé és a korlát közé, hogy egy gondolat sem fért volna el mellettük. Meg merem előlegezni, hogy az év előzése volt, bár még csak az idény felénél járunk.

Aztán Huff üldözni kezdte Castburgot, és ha tart még egy kört a futam, akkor bizony Nicky negyedik helye is áldozatul esik egy hasonlóan szép előzésnek, de a futam bizony véget ért.

És milyen véget! A Honda szempontjából a legnagyszerűbbet! Bár nem a hazai hős nyerte a versenyt, hanem a csapattárs, akinek már igencsak kellett egy futamgyőzelem idén, Monteiro a harmadik lett, Björk meg megint felállt melléjük a dobogóra.

Előző heti TCR futamok, hosszú utazás, gyomorvírus, majdnem egy heti betegség ide vagy oda, ezúttal Norbi megállíthatatlan volt. Persze jó kérdés, hogy mi lett volna, ha a fekete Citroën kuplungja nem neki szurkol, de ezt már sosem tudjuk meg. A győzelemnél pedig nincs is jobb orvosság semmilyen bajra.

A második futam eredménye (nem végleges)

Magyar Szilvia

Comments

comments