Mintha tegnap lett volna, hogy elkezdtük az idényt, bár ez volt minden idők leghosszabbja… Ma, egy péntek esti száguldással véget is ért a WTCC számára 2015. Az utolsó versenynek két tétje maradt: ki lesz a második az összetettben, Sébastien Loeb vagy Yvan Muller (bár őket ez nem nagyon érdekelte), illetve, hogy ki viszi haza a Yokohama Trophy összetett bajnoki címét: Michelisz Norbert vagy Mehdi Bennani… Őket viszont annál inkább érdekelte!
A csata parázs volt a végén, a WTCC-s pályafutását felfüggesztő Loebön sok minden múlott, és végül Norbi örülhetett a legjobban.
A nap elején kezdve, jobban mondva a közepén, délután háromkor tartottak egy viszonylag eseménytelen időmérőt. Mivel a pálya új volt, a keddi esőzések lemosták, így tapadás sem nagyon volt rajta, meg nem is mindenki találta meg a beállításokat, ezért születhetett az a meglepő eredmény, hogy például Gabriele Tarquini, Robert Huff és Tom Chilton sem jutott már a Q2-be sem.
A Q2-ben John Filippi szerezte meg a 10. helyet, ezáltal a fordított rajtrács pole-ját, míg a Q3-ba csak két gyári Citroën verekedte be magát Mehdi Bennani, Nick Catsburg és Hugo Valente mellett: Loeb és természetesen José María López. Az argentin vette el Bennanitól a pole lehetőségét, a marokkói csak másodikként várhatta az első startot. Mögöttük Loeb, Valente és Catsburg állt a rajtrácsra, Michelisz hatodik lett.
Aztán az első, nem túl izgalmas futamon kevés kivétellel a rajtnál minden eldőlt. Tarquinit meglökték hátulról, már eleve farral érkezett az első kanyarba, Valente lerajtolta Loeb-öt, Catsburg elaludt.
Ma és Muller sikerrel támadta Micheliszt, hamarosan elé kerültek, utána pedig egész verseny alatt egymással voltak elfoglalva. Tom Coronel kivételesen nem ütközött össze senkivel, még csak hozzá sem értek, mégis azt érezte, hogy vezethetetlen az autója. Mint kiderült eltörött az olajvezeték, és az egyik oldali kerekei folyamatosan a szivárgó olajon futottak.
Tom Chilton vívott a leintésig tartó parázs csatát honfitársával, Huffal a 13. helyért, ám a ladás végig meg tudta azt tartani, bár pontot nem ért.
Loeb is próbálkozott Valente-tel rendületlenül, de ő sem boldogult, csakúgy mint Muller Mával és Michelisz pedig Mullerrel. Így esett, hogy López ezt is behúzta, mint annyi más futamot az elmúlt két évben. Bennani boldogan állt fel a dobogó második fokára, Valente pedig a harmadikra.
Nasser Al-Attiyah – bár nem voltak vele szemben nagy elvárások, hiszen nem pályaversenyző – semmit nem tudott hozzátenni a futamhoz sem látványban sem eredményben, bár befejezte azt.
A második futamon John Filippi várta a rajtot az élről, Coronel meg sajnos a boxutcából (pedig lehetett volna második a rajtrácson. A hollandot példátlan pechsorozat sújtja, amióta a WTCC elhagyta Európát). Filippi alaposan elizgulta a dolgot és kiugrott. Nem volt ideje megkapni az áthajtásos büntetést, mielőtt a mezőny hátsó fele tömegjelenetet produkált. Ennek a “drámának” a főszereplői Castburg és Stefano D’Aste voltak. Egyikük sem tudta igazán, hogy mi történt, csak azt, hogy egyszer csak egymásba gabalyodtak, aztán meg a szalagkorlátba…
Bár a pálya infrastruktúráját agyon dicsérték a nyitó sajtótájékoztatón, a darus autók elég lassan jöttek a roncsokért, a Safety Car az ötödik körig vezetette a mezőnyt.
Nekilódultak újfent, most csaknem Filippi gondoskodott egy újabb halom roncsról. Történt ugyanis, hogy Yvan Muller jött mögötte és nem akarta megelőzni, hiszen tisztában volt vele mindenki, hogy még egy áthajtásos büntetés vár rá. De John mintha lehúzódott volna, s Yvan nem tudott mit tenni, hát elindult, hogy elmegy mellette. Filippi meg becsukta a kaput. Nem értettük sem mi, sem Yvan, de még csak a saját csapata sem. Szerencsére csak egy megpördülés lett a dologból, Muller és a többiek is el tudtak menni gond nélkül, és valóban: utána tényleg bemehetett John letölteni a büntetését a kiugrásért.
A 8. körben Muller vezetett Ma előtt, Micheliszt üldözte Loeb és Bennani. Tarquini és Huff egymást szórakoztatták egy darabig, végül az olasz megelőzte a britet. A 11. körben Huff be is gurult a boxba. Nem volt az ő idénye a mostani, csakúgy, ahogy a Vestának sem hozott sok dicsőséget a debütáló szezonja.
López meglepő módon kényelmesen eltöltötte az időt a 9. helyen, a futam vége felé előzte meg Monteirót a 8.-ért. Vége volt, már nem sietett sehová. Nyert mindenhol, ahol lehetett, nem látta értelmét jobban nyomni.
Látta volna értelmét viszont Loeb és Bennani, akik be voltak szorulva Michelisz mögé, de Loeb még csak előzési távolságba sem tudott kerülni a Zengő Hondájához, s akkor is kérdéses lett volna, hogy boldogul-e. Márpedig amíg Michelisz ott volt, ő volt a Yokohama Trophy bajnoka, s Bennaninak még főnöke is “útban volt” az áhított cím felé vezető úton.
Nem is lett az előzésből semmi, Norbi szépen tartotta a ritmust, a sebességet, esélyt sem adva a mögötte lévőknek. Hazahozta a harmadik helyet, így Tom Coronel és Sergio Hernandez után a harmadik, aki a Yokohama Trophy 10 éves fennállása alatt duplázni tudott a privát bajnoki címek tekintetében.
Muller visszaszerezte a bajnoki összetett második helyét, és örült ugyan a győzelemnek, de jóval visszafogottabb volt, mint máskor. Saját elmondása szerint ugyanis nem érdekelte, hogy hányadik helyen végez, ha nem az elsőn…
Érdekelte viszont a magyarokat az újabb privát bajnoki cím, melyet az ötös számú Hondával szállított Michelisz Norbert, mindenki Norbija, 2012 után másodszor. A mezőny legjobb hondása, privátként, magyar csapattal…
Az idény véget ért. Az éjszaka a bulizásé, a jövő a holnapé…
A második verseny végeredménye
Magyar Szilvia
Social Profiles