Amikor teljes vezetőségcsere történt a WTCC élén, senki nem számított ilyesmire. Talán csak maga François Riberio. De hová tart a WTCC most? Mik a célok, miért veszítjük el a „családtagjainkat”, miért nem lehet csak úgy mindenféle felelőtlen előzgetésbe belemászni, és jó-e ez az irány?
Riberiónak megvan a véleménye, és aki jót akar, az egy véleményen van vele és azt a szekeret tolja, amin ő ül. Ha mégsem: van másik út, s elindulhatsz rajta. De vajon mi lesz, ha túlságosan is sokan kezdenek majd azon a másik úton járni?
Nézetkülönbségünk François Riberióval nem új keletű. Mondhatni azóta tart, hogy vannak nézeteink. Ami nem is baj, ugye, mert hová lyukadna ki a világ, ha mindenkinek ugyanaz lenne a véleménye mindenről. A különbség csupán annyi, hogy ha valaki mindenáron keresztül akarja vinni az elképzeléseit valahol, annak komoly ára lehet. De most Riberio keveri és osztja a lapokat. Azzal kell játszani, amit kapunk.
Már Budapesten, az esemény előtti sajtótájékoztatón elmondta, kérdésemre válaszolva (arról, hogy jó irányba megy-e a túraautózás világa ezzel a rengeteg felesleges büntetéssel, amit a legapróbb koccanásért is kiosztanak): „A WTCC túlságosan drága lett ahhoz, hogy összetörjük egymás autóját! Kérdezd csak meg Tom Coronelt, mennyibe került neki Marrakesh! Nem engedhetik meg maguknak a privát csapatok, hogy sok sérülés legyen az autójukon és állandóan javítani kelljen, mert nem fér bele a költségvetésbe. Ezért igenis szükségesek a büntetések, hogy visszafogjuk a versenyzők törési kedvét és az erre áldozandó anyagiakat.”
Kinek is volt az ötlete, hogy egy vagyont érő autóval versenyezzenek a fiúk?
Jobb Ladát! – pipa!
Aztán Mogyoródon ott volt az a bizonyos reggeli a vasárnapi napon, ahol Riberio ezzel kezdte:
„Ti komolyan elhiszitek, hogy a foga fáj?” (Mármint James Thompsonnak.)
Igen, François, komolyan elhittem, mert azt mondták. És engem úgy neveltek, hogy amíg nem állít valaki teljes képtelenséget, illetve nem ad egyéb okot arra, hogy kételkedjek a szavaiban, addig elhiszem, amit mond. Így aztán, ha a Lada ma állítaná azt, hogy Thompsonnak a foga fáj, ma már nem hinném el. De egészen addig, amíg nem történt, ami, nem volt okom kételkedni a szavukban.
Riberio megadta a magyarázatot arra, hogy hová tűnt James Thompson, az egyik legjobb túraautó versenyző, akit valaha is láttam: Ő nem elég jó ezekhez az új autókhoz, nem tudja felvenni a ritmust, megöregedett.
Valaki a kollégák közül rákérdezett: „Többszörös bajnok volt a BTCC-ben, ami egy nagyon kemény sorozat!”
Riberio: „Hát mikor volt az már? A Ladának most már jó autója van, de milyen versenyzői vannak? Egy nap odamentem Viktorhoz és azt mondtam neki: Jó autótok van, de biztos vagy abban, hogy a legjobb versenyzőitek vannak? Olyanok, akik képesek világbajnoki szinten vezetni? Ez egy világbajnokság. Olyan versenyzők kellenek, akik felérnek erre a szintre. (…) Láttátok ki fog tesztelni? Idehoztuk Nestor Girolamit, aki Argentína legjobb túraautó versenyzője López után. Most, hogy López nincs otthon, vezeti a bajnokságot, tavaly meg is nyerte. Kedden tesztelni fog a Ladával, mert azt akarom, hogy a WTCC-ben versenyezzen, hogy legyen kihívója Lópeznek. Jó lenne a WTCC-nek még egy argentin bajnok. (…) A régi generáció már nem tudja tartani a lépést a fiatalokkal és nem tudják kezelni ezeket az új autókat sem. Újítani kell, haladni.”
A Ladának most már jó autója van, valóban. Egyrészt: a legkisebb széllökéstől is atomjaira hullik, a szerelők annyit sem tudnak angolul, hogy az első vagy a hátsó felfüggesztés cseréjét kérte-e a versenyző (lehet, hogy nem Mikhail Kozlovszkij volt a jövő bajnoka, de amíg a csapatnál volt, legalább azt szerelték meg, mi elromlott. Mert ő beszélt angolul!), és kinek köszönhető, hogy a Ladának jobb autója van? Ki volt az, aki akkor is a Ladának versenyzett, amikor senki más bele nem ült volna az autóba? Ki volt az, aki akkor is körbevitte az autót háromszor, amikor az fél kör után szétesett? Ki volt az, aki varázslatos dolgokat tudott művelni azzal a talicskával, amit a Lada akkoriban versenyautónak hívott? Ki volt az, aki pályafutásának felét arra áldozta, hogy a Lada kütyüiből majdan versenyautó legyen? Ez az ember James Thompson volt. James nélkül a Lada még mindig azzal szenvedne, hogyan illessze össze a karosszéria darabjait, vagy hová kell rakniuk a motort… James Thompson több tiszteletet és megbecsülést érdemelt volna attól a csapattól!
És Kozlovszkij? Fiatal volt, tehetséges, talán egy kicsit visszahúzódó, de mindenképpen hasznára volt a csapatnak. Nagy orosz nemzeti csapat – orosz versenyző nélkül. Nem lenne akkora baj, ha nem a sajtós lenne az egyetlen, aki beszél angolul rendesen. Egy világbajnokságban.
Ha már a világbajnoksági színvonal megütésénél tartunk, nem lehetne, hogy a versenyzők és a szerelők beszélnek angolul (úgy értem, minden csapatnál)? A versenyzők azon a szinten, hogy meg tudják magukat értetni a médiával, a szerelők azon a szinten, hogy azt javítják meg az autón, amit kell.
Mert a Ladánál most a versenyzők ugyan beszélnek angolul, csak a szerelők nem. Nicky Catsburg még vezetni is tud, bár nem esküszöm meg rá, hogy egyforma körülmények között, egyforma autóval (ami Kozlovszkijnak soha nem adatott meg!) Mikhail nem ütné ugyanezt a színvonalat. De hogy Jaap van Lagen milyen minőségi okokból ütötte ki a nyeregből James Thompsont, hát arról lövésem sincs, de gyanítom, hogy egyetlen szakembernek sem. Hogy szakmailag nem üti a színvonalat, amit Thompson, az egy dolog. Hogy autófejlesztésben mennyire van ott, azt nem tudom, nem lakom a Ladánál, amikor tesztelnek. De hogy emberileg az egyik legunalmasabb fickó, akivel valaha is találkoztam, az tuti!
Széteső autóval senki nem tud versenyezni, Rob Huff sem! Mikor volt az már, hogy Rob világbajnok lett!? Keressünk az ő helyére is egy hollandot, mert nem üti a világbajnoki szintet! (Természetesen ironizálok!!) S ahogy elnézem Huffot – nem tudom ugyan, hogy mi a konkrét baja, mert nem kérdeztem – nem tűnik úgy, hogy jól és biztonságban érezné magát…
Megkapta-e Riberio a jobb Ladát? Nézőpont kérdése.
Még egy argentint! – pipa!
Hagyjuk a Ladát, elég volt belőlük, Riberio elrendezte a sorsukat, menjünk vissza a promóter reggeli sajtókonferenciájára, még a Hungaroringre. Mert szerinte aztán Rickard Rydell sem üti a világbajnoki színvonalat, ráadásul azért beteg, mert már ilyen idősen az embereknek nem egy világbajnokságban kellene versenyezniük, mert nem bírják. Menjenek levezetni máshová, Rydell helyére meg sürgősen szerezzen egy ütőképes versenyzőt a Nika.
Azért nem semmi, hogy egy emberi lény, aki 10 éve a WTCC családjához tartozik, hetekig fekszik 39-40 fokos lázzal a kórházban, napokat tölt élet-halál között, és még ki sem szállt a kórházi ágyból, a promóter (még csak nem is a csapata!) mást keres a helyére. „Hiszen ha tényleg pajzsmirigy gyulladása van, az akár hat hónapig is eltarthat. Az valami autoimmun betegség.”
„Nem úgy van az! – mondom. – Mert ha akut volt a gyulladás, márpedig az ő esetében az volt, az olyan, mint egy torok- vagy egy fülgyulladás. Sima betegség, csak tovább tart felépülni belőle. Ha autoimmun lenne – amilyen nekem is van – itt járna közöttünk, nem akadályozná az autóversenyzésben. Viszont abból nem lehet kigyógyulni, egész életünkben eltart.”
„De azért, ugye, ez az akut is eltarthat 2-3 hónapig?” – kérdi Riberio, s én ráhagyom, mert látom, hogy felesleges vele orvosi dolgokról vitatkozni: velem ellentétben nem kórházban nőtt fel.
És mert a Ladával nem jött össze Girolami szerződése, de Riberio annyira akarta, összehozta a Nikával. Rydell helyére. Rickard erre azt mondta: „A csapatnak jó, hogy szereztek egy versenyzőt, mert nem tudták, meddig leszek beteg. Közben ugyan meggyógyultam, de addigra már létrejött a szerződés, így aztán hagyni kell a csapatnak, hogy Girolaminak is megadják a lehetőséget.”
Birkatürelmű, végtelenül naív svéd! – Csodálatos ember!
Ha tehetném, visszamennék az időben és bevinném az egyik fülét arra a sajtóreggelire a zsebemben. Csak hogy hallja: itt bizony nem segítő szándékról, hanem összeesküvés-elméletről van szó.
Girolami a Slovakiaringen a sok kiesőnek köszönhetően odaért a végtelenül lassú Hondával is a pontszerző helyre. Aztán kapott egy tesztnapot Spanyolországban. Rickard soha nem tudott tesztelni a saját csapatával! Azt az egy napot is elmosta az eső, amikor a Slovakiaringen lehetett volna tesztelnie. Szóval szerencsés Nestor összepasszinthatta magát az autóval, majd Vila Realban a korláttal is. Előbb defektre akarták fogni, de később a vezetőség elmondta: „Nem volt defektje, egyszerűen túl keményen nyomta. A telemetria szerint mindenki másnál 50 km/órával gyorsabban próbált meg átmenni azon a kanyaron. De miután a korlátban kötött ki már volt defektje! Sőt, eltörött a kerék meg a felfüggesztés is. De ma reggelre összeraktuk az autót Nestor el Torónak!” – látom, helyén van a svéd humor. Nestor el Toro… Rydell, a virágárus olcsóbb lett volna…
Azért senor Toro legalább nem unalmas ember, lehet, hogy egyszer talán angolul is megtanul majd rendesen, és a portugál roncsderbin is szerzett négy pontot, szóval már öt van neki – több, mint Rydellnek, de többet is tesztelt. Hogy szeretne-e még versenyezni idén a WTCC-ben? Naná! Szeretné kipróbálni magát Thaiföldön és Katarban is. (Már amennyire az argentin bajnokság záró futamai engedik. – Ez azt jelentené, hogy Nestornak 4 hét alatt 4 versenyhétvégéje lenne és 4 nap lenne az utazásai között az Argentína – Thaiföld – Argentína – Katar útvonalon. Nem azért tűnik lehetetlennek, mert nincs repülőjárat…)
Lehetne, hogy kerítünk neki addigra egy másik autót, hogy Rickard Rydell visszakaphassa a sajátját?
Megkapta Riberio a másik argentint, aki felveszi a kesztyűt López ellen? Nézőpont kérdése.
Új generációt, üzletet, több gyártót
„Tarquini esete kivételes – folytatta Riberio. – Ennyi idős korban az emberek már nem versenyeznek világbajnokságban, de ő kivételesen jó állapotban van. Az új generáció egészségesebb, jobb, erősebb…”
Valóban, Gabriele Tarquini kivételesen jó formában van korához képest. Mint ahogy abban van Yvan Muller és Sébastien Loeb is. Franz Engstler szintén kiváló autóversenyző (még jobb csapatvezető) volt, és – igen, tudom, már nem versenyez itt, de – Alex Zanardi csak 4 évvel fiatalabb, mint Tarquini, és mellesleg kettővel kevesebb lába van. Nyert két aranyat és egy ezüstöt olimpián, tavaly erős középmezőnybeli versenyző volt a Blancpainben (ahol a legrövidebb verseny egy órás, és Zanardinak nem volt váltótársa), kétszeres kézibike világbajnok és végigment a Hawaii maratonon!
Pazsmirigy gyulladást bárki kaphat, elég hozzá egy nátha, nem kell hozzá 40 fölött lenni…
„Thompson 41 éves, már kell valaki fiatalabb a helyére!” – mondta Riberio. Szerintem is jól sikerült a váltás, hiszen Jaap van Lagen mindössze két és fél évvel fiatalabb…
„Nézzétek meg: ma már nem a Formula-1-be megy a fiatal versenyzők egy része. A mai új generációs túraautó versenyzők is mind gokarttal kezdték. És micsoda versenyzők! López is gokartozott, Valente is (…) És mind milyen fiatalok: López (32), Michelisz (30), Filippi (20). Valente (23) lehet egy új csillag, miután fejlődött a Camposnál és átkerül egy gyári csapathoz!”
Ezen a ponton próbáltam jelezni, hogy Michelisz Norbert 31 éves lesz augusztusban és sosem gokartozott, de más, extrovertáltabb kollégák elvitték a szót.
Nem vagyok biztos benne, hogy a Campos a „nevelőistálló” szerepkörét szeretné betölteni, és abban sem, hogy John Filippi vagy Gregoire Demoustier lenne a jövő nagy csillaga. López teljesen véletlenül került a túraautózásba, miután a F-1-es karrier nem jött össze neki, és ami azt illeti, gokart után helyből a WTCC-be befizető szponzor feltalálása nem rossz üzlet, csak láthatóan jobban is el lehetett volna költeni azt a pénzt (lásd Filippi esetét)…
A kérdésre, miszerint nem gond-e, hogy ennyire elüzletiesedik a WTCC, és ezzel teljesen elmegy a F-1 irányába, az alábbi választ kaptam: „Voltál te már F-1-es paddockban? (Jut eszembe: voltam! Barcelonában.) A legunalmasabb hely a világon! (Én jól éreztem magam nagyon!) Nincs ott semmi más, csak a csapatok kiszolgáló személyzete, meg az újságírók. Itt, ha valaki vesz egy jegyet, bejöhet paddockba, megközelítheti a hőseit. (Igen, ha vesz mellé egy paddock jegyet.) Ez egy nagyon nyílt világ, nem olyan, mint a F-1-é. (A F-1-ben is be lehet menni a paddockba, ha veszel oda szóló jegyet. Csak egy kicsit drága.) Itt ülnek a versenyzők az asztalnál, mindenkinek adok egy ilyen stóc aláírni valót, és addig nem kelhet fel, amíg azt szét nem osztotta, különben velem gyűlik meg a baja, ezt garantálom neked!”
A válasz kimerítő, François, köszönöm szépen, de NEM EZ VOLT A KÉRDÉS! A kérdés az volt, hogy az, hogy ha ekkora mennyiségű pénzt, üzletet és politikát keverünk bele a WTCC-be, az eredményorientáltságról (az emberiesség rovására) nem is beszélve, nem teszi-e azt erősen hasonlatossá a F-1-hez, mely évtizedek óta (és egyre inkább) egy pénzzel és üzleti panamával annyira átitatott világ, hogy ott manapság embernek maradni szinte képtelenség.
A fiúknak fenyegetésre / kötelezésre lenne szükségük, hogy autogramot osszanak?? Drága jó Rob Huff, Pechito vagy régebben Alex Zanardi! Előbb csattan a közös kép, mint megkérnéd, hogy álljanak rá veled, ő mondja, hogy „csináljunk egy szelfit!”, vagy megkérdi, hogy kaphat-e egy puszit! Azt mondják, hogy „pleasure for me!” (részemről a megtiszteltetés), és úgy is gondolják. Nem azért csinálják, mert tudják: rajongók nélkül lehúzhatják a rolót, hanem azért, mert szeretik a tényt, hogy szeretik őket! Talán érdekes, vagy hihetetlen, de vannak, akik boldogabbak attól, hogy közös fotót kérsz velük, mint te magad vagy! (És állítom, hogy a F-1-esek közül is lenne számtalan ilyen srác, csakhogy agyonnyomná őket a tömeg…)
Az üzlet azonban egy bizonyos szint fölött megöli a hangulatot…
Ami pedig a titokzatos új gyártókat illeti: nos, vannak kollégák minden országban, akik minduntalan erre kérdeznek rá. Magyarországon is voltak: „Azt mondják, folynak tárgyalások új gyártókkal, akik a sorozathoz szeretnének csatlakozni.”
Riberio: „Ez így van.”
Kérdés: „De nem mondod meg, hogy kik azok.”
Riberio: „Nem.”
Ettől sokkal okosabbak lettünk. Amióta Riberio itt van, azóta folyamatosan mennek körbe a pletykák azokról a roppant titokzatos „új gyártókról”, akiket ő nem kíván megnevezni… Lassan másfél éve. Nem lehet, hogy azóta már láttunk volna felbukkanni közülük egyet-kettőt teszten? Nem lehet, hogy azóta már maga a gyártó tett volna nyilatkozatot arról, hogy jönni akar? (Hiszen az idő repül. Ilyen lassan alakulnak a tárgyalások? Vagy valakinek fáj a foga? – Hogy a helyzethez mérten eléggé ironikus legyek.) Én most már senkinek egyetlen szavát sem hiszem el a WTCC-ben, amíg tárgyi bizonyítéka nincs, nem tudja/kívánja megnevezni a forrásait, stb.
Évi 3 versenyt Kínában
Vila Realban három szakíró (Autosport, Motorsport-Total.com és TouringCarTimes) eltűnik a sajtóközpontból. Neil összevárta a többieket, szóval gondoltam, hogy együtt mennek valahová. (Nagyon is sejtettem, hogy hová, de én akkor sem mentem volna, ha hatökrös szekérrel vontatnak – de még csak nem is hívtak.)
Egy óra múlva jöttek vissza, olyan ábrázattal, mint aki kísértetet látott, vagy legalábbis egy egész életre elegendő sokkoló non-információt öntöttek rájuk. Szerintem tökéletesen így néztünk ki mi is utána…
Fél mondatokat kaptam el, mialatt leültek az asztalhoz: Első kolléga: „Beszélt 45 percet. Na de miről? …” Második kolléga: „Csak azért kitetetni valakit, mert nem ment jól neki pár alkalommal?! Nahát…” (Stefan zaklatottsága ez után egész nap szemmel látható volt…)
Neilt kérdezem: „Ugye, ti most egy sajtóreggelin voltatok Riberióval?” Neil: „Mondhatnám inkább sajtótájékoztatón reggel, mert reggelit nem adtak.”
Az egyetlen információ, amire a srácok szert tettek ez alkalommal, még sokkolóbb volt, mint az általános non-információk. Persze arról szólt ez is, hogy Riberio mit szeretne.
Történt ugyanis, hogy a Citroën kijelentette: 2017-től kiszáll vagy a rali világbajnokságból vagy a WTCC-ből, mert csak egy projektre szeretne koncentrálni, és nagy valószínűséggel arra, amelyik lehetővé teszi számukra a kínai piacon való terjeszkedést. Vagyis minél több megjelenést tudnak Kínában véghezvinni, annál inkább maradnak. A Rali VB-n köztudottan nincs már kínai futam, a WTCC-ben viszont van… Tavaly kettő is volt (állítólag logisztikai okokból), és a Citroënnek van kínai versenyzője is.
Szóval Riberio kijelentette Vila Realban, hogy az amúgy is drasztikusan kevés európai futamot tovább szeretné csökkenteni a versenynaptárban, még egy kínai forduló javára. (De az sem lehetetlen, hogy még kettő kínai versenyt is beépítenének a már meg lévő egy mellé, mert ez jelentené, hogy a Citroen marad és jön a pénz.) „Még eggyel kevesebb Európai fordulót kell majd csinálnom, mert igazán szeretnék két versenyt Kínában. Mert bármelyik autógyártót kérdezed meg, ez egy óriási piac és Kínában szeretnének terjeszkedni” – állítja Riberio.
Ez egy európai versenysorozatból világbajnoksággá nőtt széria, aminek európai versenyzői és európai közönsége van. És európai sajtója… Vajon melyik verseny lesz kihúzva az európaiak közül? A Nürburgringgel 3 éves szerződés van, a francia versenyt nem lehet törölni, hiszen a Citroën hazai futama. Mégis: sakkozzunk egy kicsit! Nincs már többé spanyol verseny, angol vagy olasz, senki nem látogat Brnóba vagy Isztambulba, Spát is csak egyszer próbáltuk mostanában… Bár a sorozatnak nem gond Kínában tölteni akár a fél idényt, gond a szurkolóknak, némileg a sajtónak is, a privát csapatoknak (akik versenyezni szeretnének, nem eladni valamit Kínában) – és legyünk őszinték: állítólag (!) Makaót azért húzták ki a versenynaptárból, mert „ki nézné a futamokat kora hajnalban?!”. Nos, ha Makaó ennyire nem érdekli a WTCC nézőközönségét, vajon 2-3 kínai verseny (szintén kora hajnalban, ugye) ki a csudát fog érdekelni?
Kinek tetszik az ötlet? Mondanám, hogy kezeket fel, de itt már régen nem számít, hogy a nézőnek, a sajtónak vagy a versenyzőknek mi tetszik.
Nem számít, hogy James Thompson mennyire jó és karizmatikus versenyzője / figurája a sorozatnak, vagy hogy Rickard Rydellnek nincs többé helye a svéd csapatban. Nem számít, hogy érdekli-e a nézőket 2-3 kínai forduló, vagy hogy egy átlag szurkolónak megfizethető-e mondjuk Katarba utazni az idényzáróra, vagy kap-e szállást a Nürburgringi 24 órás alatt 70 km-es körzeten belül (mert az év bármely más szakaszában kapna). Nem érdekes, hogy az oroszoknak van-e erős középmezőnyös versenyzőjük, amikor ott van nekünk 2-3 francia/belga a mezőny legvégén. Kit érdekel a tapasztalat (a túraautózás mindig is arról szólt, a F-1-gyel ellentétben), ha olyan versenyzők szponzoraival tud a sorozat gyümölcsöző szerződéseket kötni, akiknek még az iskolapadban a helyük??
Nem folytatom. Mindenki eldöntheti, jó felé tartunk-e.
François Riberio szerint ez a jövő útja.
Szöveg és fotó: Magyar Szilvia
Social Profiles