A kedves olvasó talán észrevette egy ideje, hogy sem hírek sem versenyleírások nem jelentek meg az oldalon. Egészen pontosan május elseje óta. Ennek nyilvánvalóan nem az az oka, hogy nem vettem észre Nagy Dani kiváló szereplését a Szlovákia Ringen a TCR Europe keretein belül, vagy éppen ne tűnt volna fel a dupla hazai – dupla Clairet a Paul Ricardról. – Már hogyne tűnt volna fel éppen az?!
Nyilvánvalóan boldogságot okoz az embernek, ha egy régi barátját újra láthatja a WTCR-ben, ráadásul a Zengő Motorsport színeiben. Az idény előtti Zoom interjúkra is kaptam meghívást és linket (kb. 30 percenként küldte el a sajtófőnök), szóval tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy elkezdődött és zajlik az élet a nemzetközi TCR kategóriákban is.
Amiért azonban a kedves olvasó nem lát ezekről a versenyekről cikkeket, az azért van, mert lassan öt éve nem értek egyet sem politikailag a világbajnokság / világkupa promóciós és szervezési tevékenységével, sem emberileg nem vagyok képes elhatárolni magam azoktól a dolgoktól, melyek abban a paddockban történtek / történnek a színfalak mögött, és szenvedést okoznak azoknak az embereknek, akiket szeretek. Soha nem az autók miatt jártam ezekre a versenyekre. Az emberek és az ő történeteik érdekeltek. 13 évet töltöttem velük, írtam róluk és velük három könyvet angolul. A legtöbbjüket ismerem, sokukat egészen régóta. Tisztában vagyok az örömeikkel és a bánataikkal…
Nagyjából 5-6 éve kezdődött az a tendencia, hogy két dolog kezdte el formálni a paddock összetételét (bármely nemzetközi TCR kategória mezőnyéét). Az egyik az, hogy ki az adott promóter barátja, kivel lehet (szerinte) nézettséget szerezni a sorozatnak, politikailag kit lehet felhasználni saját érdekei elérésére. (Már ha érdekelte egyáltalán az adott promótert bármi is, és egy-két sorozat nem random önszerveződő módon állt össze, az alapján, hogy ki tudott egyre súlyosabb összegeket kicsengetni a gazdag csapatoknak, hogy elvigyék egy körre – ezáltal természetesen a promóter pénztárcája gyarapodott, bár a világon semmit nem csinált a sorozat érdekében.) A másik mezőnyformáló dolog a pénz volt. Olyan összegek röpködnek a levegőben, hogy azt mi, földi halandók el sem tudjuk képzelni…
Röviden: olyan versenyzőknek, akiknek hihetetlen tehetség van a birtokában, ám vagy politikailag vagy marketing szempontból nem felelnek meg bizonyos promóternek és vagy nincs gyári támogatásuk, vagy a gyár nem kívánta folytatni a politikai panamázást ilyen összegekkel, maguknak pedig nincs pénzük, nincs helyük a világ / Európa elitjében. A customer racing értelme az lett volna, hogy a csapatok alkudoznak a gyártói támogatásról és a szponzorokkal, és ők állítják fel azt az anyagi hátteret, melybe aztán megfelelő tehetségű versenyzőt tudnak ültetni. Így valóban autóversenyt láthattunk volna. Nem pedig az lett volna a lényeg, hogy az amúgy is pénzes csapatok olyan versenyzőket hajkurásznak, akiknek a szponzorai további csillagászati összegekkel tudják gyarapítani a csapat pénztárcáját.
Ám a WTCR-ben politikai okok és a promóter személyes érdekeltségei határozzák meg a mezőny összetételét, a TCR Europe-ban pedig vagy saját csapata van a versenyzőnek és megpróbál maga mellé befizetős pilótát találni, hogy elvegetáljanak év végéig, vagy van gyári támogatásuk. Ha egyik sem, akkor a versenyzőnek kell lasszóval szponzorokat fogni egy olyan sorozathoz, melynek egyetlen TV-csatornán sincs semmilyen közvetítése, adott esetben csak a versenyeket látni, még az időmérőt sem, a promóter pedig nagyon jól ért a borászathoz, de az autóversenyzésről semmi fogalma nincs!
A fentiekből következik, hogy világ és Európa-bajnokok, Európa-kupa győztesek és második helyezettek, többszörös nemzeti bajnokok, akik nagyon keményen dolgoztak azon, hogy idáig eljussanak, ülhetnek a boxutca falán, vagy otthon a kanapén. Mindeközben azok, akiknek vannak barátai elég magas helyen, megfelelően tudják kiszolgálni a promóter érdekeit (szerinte), az apjuknak saját csapata és pénzes „régi ismerősei” vannak, függetlenül attól, hogy eddig életükben nem sok mindent tettek le az asztalra, ott ülhetnek egy versenyautóban a rajtrácson. Sajnálatos módon eljutottunk oda, hogy ez nem autóverseny már többé, ahol az számít, hogy mennyire vagyunk tehetségesek. Ez az esetek 90%-ában vagy „kinek van több pénze” vagy „kinek vannak barátai magasabb helyeken” verseny. Sőt, ha elég magas helyeken vannak barátaid, akkor több sorozatban is fizetett helyed lehet, ezáltal még több tehetség marad egyetlen értelmes versenyzői hely nélkül.
A tél folyamán volt szerencsém bőven megtapasztalni (egy csapatnak segítettem versenyprogram szervezésében), milyen álságos hozzáállása van némely szervezetnek és szervezőnek, és mennyire aszerint forgatják a köpönyeget, hogy az ő (és csakis az ő) érdekük legyen kielégítve.
Olyan versenyzőket (és más, tehetséges, elhivatott, hozzáértő embereket) hagynak (sokszor sajnos szánt szándékkal!) az út mellett, mint Julien Briché, Stefano Comini, Aurélien Comte, Josh Files, Rob Huff, Eric Nève, Stian Paulsen, Milenko Vuković. Még egy öreg kutyával sem tehetjük meg ezt, nemhogy tehetséges, érző, emberi lényekkel, akik egész eddigi életüket arra áldozták, hogy bebizonyítsák, hogy helyük van a világ élvonalában. Akik évekig dolgoztak fizetés nélkül, leginkább csak versenyzési lehetőségért nagy gyáraknak, hogy olyan versenyautót fejlesszenek, melynek eladásából a gyár jelentős összegeket profitál. Akik Európa-bajnoki címig emeltek egy csapatot, segítettek nekik versenyzőfejlesztésben, a támogató gyárnak autófejlesztésben, aztán szépen ott felejtették őket a sarokban…
Amikor 13 évvel ez előtt elkezdtem ezt csinálni, még hittem abban, hogy ez egy jobb hely, mint a F1-es paddock, de 2021 márciusa-áprilisa óta nem hiszem. Addig nem, amíg azok, akik a pályán bizonyították, hogy megérdemlik a helyüket nem kapnak versenyzési lehetőséget. Nem azáltal, hogy levadásznak egy pénzes szponzort, hanem azok által a promóterek és gyárak által, akik miatt gyakorlatilag az út szélére szorultak. Azáltal, hogy megváltozik ez a világ, és tehetségből, nem pedig a promóterrel / pénzes támogatókkal való barátságból lehet helyet kapni a Világ- és Európa-kupában.
Amíg ez nem változik meg, addig úgy érzem, hogy morálisan képtelen vagyok a saját költségemen előállított sajtóanyaggal nevezett sorozatokat támogatni. Egyszerűen nem támogathatok valamit, amivel nem értek egyet, ilyen egyszerű.
Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lesznek cikkek ezen a weboldalon. Lesznek. De olyan cikkek és interjúk, melyek a versenyzők (nem pedig pénzes csapatok vagy a sorozatok) támogatását szolgálják. Ezen felül lesznek más sorozatokat bemutató és véleménynyilvánító cikkek is. Utóbbiak a blogban, mivel a blog eredetileg olyan sajtóműfaj, mely véleménynyilvánításra, nem pedig hírközlésre szolgál.
És ki tudja, egyszer talán eljön az idő, amikor a világ nem lesz már többé kifordított és az versenyez, akinek tehetsége van hozzá.
Addig is maradok tisztelettel,
Magyar Szilvia
2021. június 5., Albi, Franciaország
Social Profiles