A sajtótájékoztatók általában unalmas események, amin egy csomó praktikus információt osztanak meg a sajtóval. Ilyen volt régebben többek között a Chevrolet informatív sajtótájékoztatója a versenyzés hasznáról, a Magyar Jégkorong Szövetségnek az új BS-be tervezett világbajnokságáról, vagy bármely szövetség bármely rendezvényének szponzorairól szóló sajtótájékoztató… De mindig van, aki fel tudja dobni a hangulatot!
Így volt ez ma is, amikor a sajtótájékoztató célja a hungaroringi versenyhétvége felvezetése lett volna. Tulajdonképpen a célját el is érte, felesleges a feltételes mód…
Természetesen Szujó Zoltán vezette le az eseményt, és ez eleve garantál egy alaphangulatot, de a kezdő lökést mégiscsak José María López adta (illetve nem adta) meg, azzal, hogy olyan 20 percet késett. Mindenki őrá várt, ő meg a délutáni csúcsban ült egy taxiban…
Aztán amikor belépett Szujó Zoli hangosan vette tudomásul, hogy íme, hölgyeim és uraim: az uralkodó világbajnok végre megjött. A fotósok oszlopa szétnyílt, a tömegen a „végre el tudjuk kezdeni” sóhaj lengett át, López meg elvörösödött…
Konferansziénk csak nem hagyta annyiban az esetet, és miután mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, elsütött egy újabb poént: „Ekkora sebesség nem lesz elég a pályán, attól tartok. Milyen volt a budapesti közlekedés?” Erre Pechito elnézést kért és elkezdte mondani a mondókáját, úgy kellett lelőni: ez még csak a poén volt, nem kezdtük el hivatalosan.
Aztán elkezdtük hivatalosan is. Fracios Riberio beszélt arról, hogy milyen jó itt versenyezni és milyen nagyszerű a hangulat mindig. A magyar verseny főszponzorának, a MOL-nak a képviseletében Dominic Köfner beszélt arról, miért is éri meg nekik a magyar versenyt és a Zengő Motorsportot meg Michelisz Norbit támogatni. Gyulai Zsolt, a Hungaroring elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy mindenki nagyon boldog attól, hogy immár ötödször rendezünk WTCC versenyt zsinórban és hogy szerdán voltak itt Charlie Whiting-ék ellenőrizni a Ring aszfaltját.
Aztán jött soron Pechito. Rob Huff oldalba is lökte: na, ez most már a hivatalos része, mondjad! És persze ismét elsült a poén: „Milyen volt a budapesti közlekedés?”
Aki igazság szerint leginkább feladatának érezte, hogy feldobja a hangulatot, az Huffy volt. Hiába, no, nem egy uncsi sajtótájékoztatót ült már végig, gondolta: ezt legalább hadd élvezzük!
Folytatta, amikor Szujó kolléga annál a résznél tartott, hogy „Kinek van még kérdése?”
– Nekem, nekem! – nyújtózott Rob. Annak idején ezt a poént Alain Menu is elsütötte már chevis sajttájon. Oldja a hangulatot. De Huffy tényleg kíváncsi volt!
– Halljuk!
– Megmagyarázná valaki nekem azt a sisakot ott a sarokban?
(A sarokban az egyik rádiós műsorvezető kolléga állt, éppen műsort készítve, fején egy – igen találóan – diszkógömb mintájú bukósisakkal.)
– A kolléga az egyik rádiótól jött, műsorvezető – jött a magyarázat.
– Veszélyes egy műsor lehet! – mondta Rob.
Aztán persze voltak kérdések a kollégák részéről is… Valaki felhozta Norbi büntetéseit, amiről eszünkbe jutott, hogy manapság hímestojás-versenyeket rendeznek, és mindenkit agyba-főbe büntetgetnek a legkisebb koccért is. Mivel ez mindenkinek csípi a szemét, aki versenyt akar látni, ezért gondoltam, ha már itt vagyunk, megkérdezem Riberio urat: jó felé megy szerinte így a WTCC? Egyre szigorúbban bírságolnak egyre kisebb kihágásokért.
A válasza: igen, a WTCC jó felé megy ezzel, ugyanis az újfajta autók bevezetésével annyira költséges lett a sorozat, hogy azon versenyzők, akik mögött nem áll gyári támogatás, a gatyájukat is kénytelenek arra költeni, hogy a folytonosan a határokat feszegető és ütközéseket okozó versenyzőtársaik miatt szereltessék a kocsijukat. Kérdezzem csak meg Coronelt, milyen drága ez! Valahogy vissza kell fogni az ilyen eseteket! Természetesen arra is figyelemmel kell lenniük, amikor ennyit szigorítanak az ütközések, koccanások szankcionálásán, hogy a nézők versenyt akarnak látni, és a túraautózásnak részét képezi a lökdösődés bizonyos határokon belül.
Bár a mikrofont nem kaptam vissza, nem is kértem, halkan azért hozzátennék néhány dolgot: először is kinek volt az a klassz ötlete, hogy versenyezzenek a fiúk ilyen drága kocsikkal? (Sem nekik, sem a nézőknek!) Másodszor is: mindannyian tudjuk, hogy igazából egyetlen ember van az egész mezőnyben, akit vissza kéne fogni, neki meg a marokkói király fizeti a számláit, szóval pont ő lesz az, aki mindig is fütyülni fog erre az egészre. (Így aztán ha a kedves olvasónak panaszkodni támad kedve, hogy ki miatt nem látunk normális versenyeket, írja nyugodtan ezt is Mehdi Bennani számlájára!) Harmadszor meg: ha ennyire jó irányba haladunk, itt 2-3 versenyhétvége múlva már hímestojás-verseny sem lesz. Nem úgy tűnik, hogy figyelembe veszik: versenyt szeretnénk látni. Túraautó versenyt. Nem akarja senki, hogy X belepaszírozza a falba Y-t. Azt akarjuk, hogy X-nek legyen még valaha is bátorsága megpróbálni megelőzni Y-t.
És hogy zárult a sajtótájékoztató végül? Természetesen versennyel! Rubik kocka kirakó versennyel. Pechito, Huffy és Norbi is kaptak egy-egy rubik kockát, melyen összesen 3 tekerést végeztek a szervezők előtte, hogy a fiúknak könnyű dolguk legyen. A hazai pálya – és találmány – előnyét kihasználva Michelisz nyert López előtt. Huffnak csak jóval később sikerült befutnia, mivel nyilván nem találta elég nehéznek a feladványt, ezért még jobban összekuszálta a kockát, mielőtt sikerült volna kiraknia. 🙂
Megtarthatta gyakorolni! 🙂
Holnap nagy futam, szombattól pedig versenyhétvége a Hungaroringen.
Magyar Szilvia
Social Profiles