Tulajdonképpen sima volt. Michelisz a rajtnál az élre állt, és megnyerte… Azért talán mégsem volt ennyire egyszerű!A második, állórajtos futamon Frantz Engstler rajtolhatott a pole-ból, mögötte Pepe Oriola, az erősen összeragasztott autójú O’Young, Tiago Monteiro, és az ötödik kockában a hely hős, Michelisz Norbert.
Szürke felhők gyülekeztek a égen a rajt előtt, Bennani Norbi mögül rajtolt, a Chevrolet-ék lesben álltak, Tarquiniről nem is beszélve. Kicsit olyan tavaly ilyenkori érzés lengte be az egész rajtrácsot. Szerencsére ez csak egy érzés volt.
Michelisz úgy kapta el a rajtot, mint talán még soha. Később, a sajtótájékoztatón el is mondta, hogy nem számított arra, hogy ilyen jól fog majd rajtolni. Az első kanyarig fej-fej mellett haladt Engstlerrel, ám a belső íven volt, így sikerült elsőként befordulnia. A német mellőle kissé kisodródott és hátrébb esett.
Miután Norbi az élre állt, néhány versenyzőtársában is bízhatott a hazai közönség. Pepe Oriola meglehetősen sokat tett azért, hogy a magyar fiú tetemes előnyt tudjon kiépíteni, hiszen a szinte megelőzhetetlen spanyol feltartotta a harmadik helyről őt folyamatosan támadó Bennanit. Engstler egyre csúszott hátrébb, míg Alain Menu fel nem zárkózott az Oriola-Bennani vonatra. Erre csak azután kerülhetett sor persze, hogy a svájci megelőzte a szintén kiválóan védekező Monteirót a negyedik körben.
A következő fordulóban Michelisz már fél célegyenesnyivel vezetett. Közben Thompson autója megint lerobbant, most vélhetően azért, mert a rajt után összeakadtak Wéber Gáborral. Wébert meg is büntették később egy áthajtásos büntetéssel. Persze a hétvége eddigi eseményeiből erősen gyanítható, hogy az a Lada enélkül az ütközés nélkül is megállt volna…
A nyolcadik körben Bennani elunta a vonatozást, és szerette volna megelőzni Oriolát. Ebből természetesen az sült ki, hogy a mögöttük lesben álló Menu mindkettejüket faképnél hagyta. Fel is hördült a fél sajtóközpont: most Bennani megint elszúrta, addig szerencsétlenkedett, amíg „ráengedte” Menut Micheliszre… Nos, lehet, hogy Mehdi Bennaninak volt már jobban sikerült előzése is (végül is Oriola előtt maradt), azonban Menu hiába eredt Norbi nyomába, az ő 4.2 másodperces előnye bőségesen elég volt ahhoz, hogy első helyen hozza haza a narancs-fekete BMW-t.
Kit érdekelt ezek után, hogy Tarquini, és minden további Chevrolet beragadt Monteiro mögé, aki akkora vonatot gyűjtött maga mögött, mint még talán soha? Már senki nem figyel semmi másra, csak arra, hogy az a BMW ott az elején kitartson a célig.
„Szerencsére nem hallottam a tömeget – kezdte később Norbert a sajtótájékoztatón. – Ha hallottam volna, sokkal nehezebb lett volna. Egyszer-kétszer kinéztem a lelátóra, de aztán rájöttem, hogy jobb, ha nem teszem. A hatodik körtől semmire nem figyeltem, csak számoltam visszafelé a köröket… Nem pilantottam a tükörbe sem, nem törődtem azzal, hogy ki jön mögöttem.”
Még át sem haladt a célvonalon, máris elszabadult – ha nem is a pokol, de a sajtóközpont – mindenki rohant fényképért, interjúért.
Alain Menu őszintén gratulált a győzelemhez – mindenkinek, nem csak Norbinak –, és az őrjöngő tömeg előtt Michelisz felmászott a dobogóra – de hosszú volt az út odáig!
A sajtótájékoztatón Fabio Ravaioli meg is jegyezte: „A mondás úgy szól, hogy az elsőt soha nem felejtjük el. De azt hiszem, a te esetedben ez az itthoni győzelem felülírja a két évvel ezelőtti makaóit.”
Bizony, felülírja!
„Egy egész ország lett volna csalódott, ha megelőzöm” – mondta Menu, akinek egyébként esélye sem volt. De most, így, egy egész ország boldog, és elégedett. Élén egy himesházi fiatalemberrel, aki „Annyi balszerencse közt, s oly sok viszály után…” fel tudott jutni a dobogó tetejére. Itthon.
Hosszú volt az út, Himesházától idáig, de Michelisz Norbert végigjárta!
Fotó: motorzaj.hu
Social Profiles