Best of Imola, TCR

DSCN4581

A kép magáért beszél… (Jean-Karl Vernay)

Érdekes, vicces, nevetséges vagy éppen nehezen magyarázható szituációk tárháza Imolából, arról a híres-neves egynapos futamról. Ha azt hitték a TCR versenyzők, hogy ők megússzák a best of-ot, akkor nagyon is tévedtek. Íme:

Interjú Alain Menuvel:

Én: …. és meddig maradsz?
Alain: Hát holnap este leintik a versenyt, oszt el is megyek haza egyből… 😀

———————–

Interjú Jordi Genével:

Én: …… De legalább te ismered az autót, mert Alain még csak az autót sem ismeri.

Jordi: Na de én sem versenyeztem már legalább fél éve. Az is számít!

——————————–

Ismerős arcok a paddockban.

Én: Hát te mit csinálsz itt?

Dominik Greiner: Csak nézelődök.

(….)

Az első, roncsgyártós verseny után összefutunk újra.

Ő: Na, élvezed? (kérdi mosolyogva és nagyot húz valami üdítőből)

Én: Ez rettenetes!

Ő: (döbbenetében majdnem kiköpi, de aztán sikerül lenyelnie mielőtt megszólal 😀 ) Miért?!

Én: Hát összetört a fél mezőny, azonnal kezdődik a következő verseny. Ki fog egyáltalán elindulni?

————————————————

Ben, a kommentátorállásban:

“Imola nyilvánvalóan a San Marino Nagydíjról ismerős mindenkinek, nos, aki ide akar jönni, az jegyezze meg: Imola NEM San Marinoban van. Amikor taxit fogtam a reptéren, akkor derült ki számomra is. Imola nagyon is Olaszországban van.” …….

——————————————-

Amúgy Ben hetek óta B2-nek hívja a B3-at. Most is.

———————————————

Vasárnap reggel, időmérő előtt, a WestCoast Racingnél:

Helyi riporter a csapatvezetőhöz: Ez nem éppen Gianni (Morbidelli) kedvenc pályája.

Csapatvezető: Miért? Van neki egyáltalán olyan??

———————————————

Jean-Karl Vernay az Alin Menuvel az időmérőn történt szerencsétlen ütközés után:

„Rávillogtam a fényszóróval, de szándékosan blokkolt előttem. Megpróbáltam elkerülni az ütközést, de nem tudtam mást tenni. Ez nevetséges! Menu egy beugrós versenyző itt, nem megy a bajnoki címért, míg én igen. Erre szándékosan blokkol előttem. Át fogok menni beszélni vele!”

Alain Menu válasza: “Na, arról aztán szó sem volt! Mi a fenéért blokoltam volna előtte szándékosan? Egyszerűen nem láttam, hogy jön és kész. Bocsánatot kérek tőle, amiért nem láttam, de szándékosságról szó sem volt!”

Bennem csak egyetlen kérdés merült fel az eset kapcsán: Tényleg: ki csinálna ilyet szándékosan, Jean?

———————————————————–

Az időmérő edzés után csak úgy röpködtek a büntetések (pályalimit miatt). Amikor elhagytam a sajtóközpontot éppen Gené állt a pole-ban… öt perc múlva visszatérve látok egy teljesen más eredményt a fakkban. Döbbenten kérdezem: Ez mi?

Pietro (Casillo): Az időmérő edzés hivatalos végeredménye. 🙂

Én: Jó, akkor másképp kérdezem: Miért ez van ráírva??

—————————————————-

Sajtótájékoztató:

Fabio Ravaioli (Stefano Cominihez): Ez már a hetedik verseny volt idén, és csak most húztad be az első győzelmedet.

Comini (némileg tettetett meglepődéssel): Komolyan? Hát akkor bocsi a késlekedésért! 😀

—————————————————-

Bár az esettől mindössze két méterre álltam és a fényképezőgépem is nálam volt, a helyzet komolyságára való tekintettel nem fényképeztem le a jelenetet, amikor Dusan Borkovic átment beszélni Gianni Morbidellivel… (Lehet, hogy az év fotója lett volna, de az érintettek nem örültek volna annak, ha véresen komoly nézeteltérésük kitárgyalása közben valaki épp a humoros oldalát (ti. a méretbeli különbséget) látja a beszélgetésüknek.)

Sajnos a kisebbik fél hajthatatlan maradt, így Dusan dolgavégezetlenül távozott. Pedig két profi versenyző tudhatná, különösen azon a pályán, melynek bejáratához ki van írva a következő Ayrton Senna idézet: “La vita é troppo breve per avere dei nemici.” (Az élet túl rövid ahhoz, hogy ellenségeink legyenek.).

———————————————————

Bári Dávid: “Felmentem a versenyigazgatósághoz, ahol több felvételt is megnéztünk. Mutattak nekem egyet, melynek tanulsága szerint Dusan egy percen belül kétszer hagyta el a pályát ugyanabban a kanyarban. Erre mondtam nekik, hogy értsék meg, hogy ez fizikailag képtelenség. Erre megkérdezték, hogy miért.” (Gianni Morbidelli pole pozíciós ideje 1:53.228 volt!)

———————————————————

Elköszönés a nap végén, kollégáktól:

Pietro (Casillo): Tényleg rohannom kell. Nekem ma még 500 mérföldet kell vezetnem.

Én: Nekem keresztül kell repülnöm fél Európát!

Pietro: De nem te fogod vezetni a repülőt!

Ez is egy szempont, öreg barátom! 😀

Szöveg és fotó: Magyar Szilvia

Comments

comments