Csaknem 24 órája ismét szégyellem magam, hogy magyar vagyok. Azért, ahogy a magyarok viselkednek. És ha én kimegyek a paddockba, vagy Franciaországba, vagy Angliába, és azt mondom: magyar vagyok, akkor engem lenéznek, megvetnek, élből utálnak, mert a 10 millió ……… hazájában élek. A …….. helyére be lehet helyettesíteni bármi aktuálisat: pl. foci edző, politikus, egészségügyi szakember, jelen esetben autóversenyző. Vagyis ebben az országban mindig mindenki mindenkinél mindent jobban tud, és ennek olyan mocskos, alpáré hangon adja megnyilvánulását minden létező legnemzetközibb és legolvasottabb fórumon, hogy ha erre egy külföldi ránéz (már ha egyáltalán értelmezni képes az oda erősen kérdéses angolsággal érkező megnyilvánulásokat), azt a következtetést vonja le, hogy “Na, tessék: ilyenek a magyarok!”. És rólam is ezt fogja gondolni, függetlenül attól, hogy az én nevemet nem olvasta ott. És ezért most mélységesen szégyellem magam, előre is!
Először is tisztázzunk 4 dolgot kb. egy-egy mondatban:
1.) Yvan Muller és az ő jóléte (vagy nem jóléte) kb. pont annyira érdekel engem mint magánembert, amennyire én érdeklem őt: 0-5 között egy 100-as skálán!
2.) Egy világbajnoki sorozat negyedik helye (pláne a csapattársam mögött!) semmivel sem rosszabb (sem anyagilag, sem tehetség megítélésében, sem valamiféle címben nem veszít ezzel senki semmit) ma a WTCC szabályai szerint, mint a harmadik, és még csak különleges megnevezés sem jár érte, mert ha valaki második, azt még szokás vice-champion-nak hívni angolul, de a 3. hely mi lenne? Vice-vice-champion?
3.) Aki a tények ismerete nélkül, nagy nyilvánosság előtt tömegével lejárató bejegyzéseket tesz közzé (akár a közösségi médiában, akár máshol), az elsősorban saját magát, másodsorban azt a nagyobb csoportot (magyar emberek, magyar autósportos szurkolók, Michelisz Norbi rajongói, stb.) járatja le, és így a csoport többi tagjára is terhelő a viselkedése. De semmiképpen sem arra nézve, akinek mondjuk a falára kiszerkesztette ezeket a kommenteket.
4.) Aki ilyen idegen nyelvi ismeretekkel bír, az mondjuk legalábbis tartózkodjon az idegen nyelvi megnyilvánulásoktól, ugyanis egy köcsög képe egyetlen más nyelv beszélőjében sem vált ki semmi negatívat (vagy pozitívat), pusztán az adott edényt fogja jelenteni. Éppen így a tükörfordításban visszaadott magyar káromkodások angolul, esetleg a teljesen magyar, halált kívánó megnyilvánulások (na, ezt csak te érted, minek írtad oda!?), vagy a tévesen tautológiában használt kifejezések (pl. “goodbye never” – ahol a goodbye-ban eleve benne foglaltatik, hogy az illető nem tervez viszontlátást, így felesleges a never használata)… értelmetlenek! Ezek már nem csak morális értelemben járatnak le nagyobb közösségeket, hanem nyelvi és kommunikációs értelemben is.
Miután ezeket tisztáztuk, és vélhetően, aki tud értő olvasással magyarul olvasni és eljutott idáig, az meg is értette, hogy ez a cikk nem Yvan Muller védelmében, vagy még kevésbé Norbi ellenében készül. Ez a cikk azon csapat fanatikus, elvakult Michelisz-szurkoló miatt íródik, akik – hogy egyiküket idézzem – “lejárató sajtóhadjáratot akarnak indítani” Yvan Muller ellen. Sajtóhadjáratot csak a sajtó tud indítani, szerencsére a közösségi média nem. A lejáratás pedig megvolt, ami azt illeti, mostantól egyetlen francia vagy olasz, esetleg portugál ismerősöm sem fog velem szóba állni, de egyetlen másik magyarral sem.
Ami pedig a tényeket illeti: a verseny utolsó három körében, matematikai átlagban Yvan Muller minden második kanyart elrontotta! Igen, ENNYIRE béna volt, de kíváncsi vagyok, ha a 10 millió “autóversenyző” egyike ült volna a helyében, élete utolsó versenyén, vajon hányat rontott volna el?? Én pontosan tudom, hogy milyen érzés 10 év után elbúcsúzni egy közösségtől. Aki ezt valaha is átélte, tudja: minden bizonnyal az utolsó futamodon MINDEN kanyarodat elrontottad volna!
Egyesek villogni látták Tiago Monteirót a fényszóróval, így kérve Mullert, hogy engedje el. Biztosíthatok mindenkit, hogy ilyenről szó sem volt! Éjszakai verseny lévén a fényszóróknak folyamatosan égniük kell. Ha valaki helyet ad át (szándékosan), vagy helyet kér (akár lekörözöttől is), az erre az adott oldali irányjelzőjét használja a túraautózásban megszokott egyezményes jelrendszer szerint. Sem Monteiro sem Muller nem használta az irányjelzőjét, és fényszóróik folyamatosan égtek. (A felvétel megtekinthető a Youtube-on, illetve a WTCC Premium TV TÖK INGYEN VAN, fel lehet menni, meg lehet tekinteni bármelyikük belső kamerás felvételeit.)
Alex a futam után beszélt Tiagóval, aki arra a felvetésre, hogy “Ez egy kedves gesztus volt Yvan részéről az irányodban”, a portugál ezt válaszolta: “Beszéltem vele a verseny után, és azt mondta: “szélesen fordultam, aztán megláttalak magam mellett, és éreztem, hogy nagyon aggresszív vagy, nem akartam ütközést.” A magam részéről csak annyi, hogy azon a ponton voltam, hogy ütközés vagy előzés, és nem érdekelt. Szóval én ezt egyértelművé tettem, ő pedig megértette. (…) Nem tudom, hogy ő tudta-e, hogy ez a harmadik helyet jelentené nekem, vagy sem. De még ha tudta is, semmi értelme nem lett volna marhanagy rumlit csinálni egy ötödik helyért. Aztán hogy az az ötödik hely nekem fontos volt, az egy dolog. Rendes volt tőle, igen, és ha tényleg direkt csinálta, akkor csak megköszönni tudom. Bár minden valószínűség szerint egyszerűen csak hibázott. De még majd beszélek vele erről.” A videót bárki megtekintheti, a fordítást a németesek kedvéért írtam ide. 😉
Továbbá teljességgel kizárt dolognak tartom azt is, hogy Yvan, amellett, hogy gyakorlatilag alig bír a pályán maradni, még majd nekiáll matekozni is, hogy kinek hány pontja lesz akkor, ha… Őt ez éppen úgy nem érdekelte, mint a pályán maradás, vagy az, hogy rumlit csináljanak az utolsó körben az ötödik helyért…
Fentieket figyelembe véve, nem tartom logikusnak Yvan Muller szidását.
DE! Tételezzük fel, hogy mégis rájátszott a hibára, kimatekozta élete utolsó futamán, amikor hihetetlen érzelmi nyomás van az emberen, ráadásul éjszaka vezet, hogy “ha én most elengedem Tiagót, akkor egy ponttal övé lesz a harmadik hely az összetettben”… Ebben az esetben a kérdés: kié volt az az ötödik pozíció, amiben Yvan Muller haladt? Naná, hogy az övé. Ki harcolt meg érte? Naná, hogy ő. Joga van-e ily módon odaadni azt élete utolsó futamán a barátjának, ha ezt így kívánja (akár tudja, hogy ezzel eldönti az összetett harmadik hely sorsát, akár nem)? Már hogy a bánatos tehénfülbe ne lenne rá joga??
Tételezzük fel, hogy jelen esetben nem Michelisz Norbi veszíti így el a harmadik helyet egy ponttal, hanem mondjuk Rob Huff (aki ráadásul egész pályafutása alatt kicsit fasírtban volt Yvannal). Hány ember ugrott volna neki Muller torkának a közösségi médián keresztül, gyakorlatilag a halálbüntetés visszaállítását és azonnali kiszabását kérve a franciára? Minden bizonnyal nagyon kevés (ha egyáltalán), bár tény és való, hogy legalább az angolságuk perfekt lett volna…
11 hétvégén 22 versenyt rendeztek a szezonban. Norbinak éppen annyi esélye volt a VB bármely helyén végezni, mint a többieknek. Idén a negyedik helyen végzett, de nem Yvan Muller miatt. Azért, mert például a Hungaroringen rengeteg pont maradt ott a felvezető körben elfüstölő autóban, mert Marrakeshben kizárták a Hondákat, mert …. csupa mert az egész szezon. Örülnünk kellene annak, hogy élete első gyári idényében a negyedik helyen végzett a nehézségek ellenére is, egyetlen ponttal kapott ki egyik csapattársától, a másik csapattársa pedig, aki mellesleg világbajnok (!), mögötte végzett! Ő ezt érte el saját erejéből idén, és ezért nem másokat kell szidni, hanem őt dicsérni, mert ez, elsőre nagyon-nagyon szép teljesítmény volt!
Még valami: menjünk előre úgy 6 évet az időben. Egy ifjú francia, aki a VB harmadik helyéért küzd, az éppen élete utolsó WTCC futamát teljesítő Michelisz Norbert előtt van, a negyedik helyen. Nagy Dani támadja a hatodik helyről Norbit, aki szintén a VB harmadik helyére hajt. Norbinak nem számít az eredmény, elengedi Danit, aki így egy ponttal megveri a franciát és övé lesz a VB harmadik helye. Milyen élmény lenne arra ébredni, hogy francia részről ilyen és hasonló kommentek árasztják el Norbi falát (jobbára franciául, vagy tört angolsággal): “Te büdös paraszt, akadna a torkodon a gulyásleves!”?
Norbi akarná? Dani akarná? Az ifjú francia akarná? Ti akarnátok?
Ugye, hogy nem!
Van egy – azt hiszem, bátran mondhatom, hogy barátom – a paddockban. Egyszer azt mondta nekem, hogy “Belgiumban születtem, Franciaországban nőttem fel, olaszokkal, spanyolokkal és angolokkal dolgoztam egész életemben. Igazából európainak érzem magam.” Én is európainak érzem magam, és mától visszavonhatatlanul európai vagyok. Nem szeretném szégyellni magam, ha megkérdezik a párizsi autóshown, vagy egy londoni gokartnapon, hogy honnan jöttem…
Magyar Szilvia
Social Profiles