Kilátás a dűnékről.
Fotó: Magyar Szilvia
Igen, Hollandia mélyföld, én is tudom. De nem tudtam, hogy a NITS slágerének címe egyszer ennyire aktuális lesz. Mert Zandvoortban igenis a hegyekben érzi magát az ember. Kezdve az időjárástól, egészen a buckákról nyíló kilátásig (a TCR EU paddockra egyszerűen nagyszerű!) és a pályán lévő szintkülönbségekig. (Vicces kedvű ráhangoló írás következik, elvétve néhány információval, amit tegnap kaptunk.)
Itt, az Északi tenger partján van hideg, szél, meg néhány homokdűne, amik közé megépítették Zandvoort autóversenypályáját. Amíg meg nem érkeztem, azt hittem, hogy az eseményt azért hívják Jumbo Racing Days-nek, mert tart vagy 4 napig, szóval elég nagy. Ideérve kiderült számomra, hogy nem, azért hívják így, mert a Jumbo nevű holland vállalat szponzorálja. Mindig tanul valamit az ember… 😊
A paddockban Eric Néve-vel akadok össze elsőre, miután már jártam a ’60-as éveket idéző retró sajtóközpontban. Kérdem: „Ez a sajtóközpont, ugye, egy rossz vicc?” Ő csak nevet, mert még nem volt fent, de amikor a WTCR sajtófőnökét kérdezem ugyanerről, ő csak annyit mond: „Miért, nekem tetszik!” OK, értjük, hogy a pályának van egy stílusa. Amíg a WIFI működik, nem is szólunk többet ellene semmit…
Az általában úgy szokott lenni, hogy ha valakit kifejezetten keresünk a paddockban, akkor nagy szerencsénkre vasárnap este sikerül összefutni vele. Ellenben, ha valakit egyelőre kerülnénk még egy kicsit… Stian Paulsen kiabál utánam a félig összerakott TCR EU paddockban. A norvég három órája érkezett a pályára, és kifejezetten letörten mondta bele az Instagram sztorijába, hogy ő bizony inkább elmegy haza, mintsem egyedül pakoljon ki. Most, amikor váltottunk néhány szót, már egy szerelője volt. Másfél óra múlva öccsével egyazon sorban álltam információért egy hölgyhöz, akihez boldog-boldogtalan beállt ugyan, de szegény, ő sem tudhat mindent… Közben Paulsen segítségére megérkezett Niels Langeveld (aki nem ismeri: valamikor a legnagyobb riválisok voltak a SEAT Leon Eurocup-ban, helyi hős), aki a beállításokban próbált segíteni, és a fél mérnöki gárda a SEAT-tól, hogy megnézzék és helyrehozzák az üzemanyagpumpát a motorban. Éppen arra jártam, amikor beindították. A hangja már egészséges volt! Örömömre Paulsenék sátra rézsúton Igor Sefanovski, másik oldalról pedig a M1RA sátrával áll összefordítva, egy tömbben. Ennek logikusan azért örülök, mert ez azt jelenti, hogy Stefanovski össze tudta rakni az autóját. „A bukókeret nem sérült meg, de körben az ajtók, meg nagyon sok minden más igen. Rettentő sok munka volt vele” – mondja, és a fejét fogja. Értjük.
Martin Ryba is megjött a Brutal Fish Racinggel (én sosem fogom túltenni magam ezen a csapatnéven!), és Julien Brichének egyenesen két autója van: egy Peugeot a TCR Europe-ba, és egy Cupra a csapattársának, Marie Baus-Coppens-nek a TCR Beneluxba. Apropó, ha már Benelux, a Benelux bajnokságba nevezte Jaap van Lagen-t a Leopard Lukoil Team, mivel az amúgy náluk két helyen (TCR Eu és WTCR) versenyző Jean-Karl Vernay a WTCR-ben lesz elfoglalva.
Életemben először belógtam egy drivers’ briefingre. Igen, jól sejtettem: ez az a típusú kötelező megbeszélés, amit a fotósoknak is tartanak (safety briefing néven), és pontosan ugyanaz az értelme is: egy-két mindenre képes kolléga miatt elmondják a józanul gondolkodóknak is, hogy pl. verseny alatt a pályán keresztben átszaladgálni, vagy MP3 lejátszóval a fülünkben dolgozni tilos! Hasonló instrukciók hangzottak el, persze autóversenyzői szempontból. További információként azt is megtudtuk, hogy ha valaki a stewardok döntése ellen fellebbezni szeretne, az bizony 2000€, ami csak akkor jár vissza, ha a fellebbezőnek volt igaza. Ezt nyilván nem kockáztatja senki, figyelembe véve a TCR EU-ban versenyző csapatok jelentős részének költségvetését.
Mivel utaztam, csak ekkor tudtam meg, hogy Stefano Comini sem fog megérkezni arra az interjúra, amit a briefing utánra beszéltem meg vele, mivel az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy kihagyják ezt a futamot és márkát váltanak. A döntés teljesen érthető és jogos, csak legközelebb talán le kéne mondani egy előre lebeszélt interjút is (nem csak az utazást a versenyre). 😊 Szóval valószínűleg azt a semmire se való Subarut nem látjuk már idén. Hátha jövőre jobb lesz esetleg…
Hazafelé, a hideg szélben bóklászva a TCR EU sajtófőnöke is szembe jött velem, már messziről üdvözölve a szokásos humorával (ami szerint Dusan Borkovic egy „hazug” ember – Fabio Ravaioli humorát érteni kell!), mondván: igazán nem kellett volna eljönnöm ebbe a télbe!
Az a történet jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor, amikor a hungaroringi sajtóközpont ablakából bámultuk Cathy Mullerrel a szakadó, meleg esőt, és megemlítettem neki, hogy 90%-os az esőhozó statisztikám futamokra, rám nézett, és megkérdezte: „Legközelebb nem lennél szíves inkább a strandra menni?” – Nos, tulajdonképpen oda jöttem!! 😊
A versenyhétvége egy nap csúszásban van, és az alábbi linkekről letölthetőek a programok.
Magyar Szilvia
Social Profiles