A Chevrolet csapat, élükön Alain Menuvel, kiválóan játszotta Michel Vaillant-t, aki már vagy 50 éve versenyez, azóta egy percet sem öregedett, és mindig nyer. Tom Coronel húzta is Menut, hogy most mi lesz, mert az autó átfestése és a ruhacsere még csak könnyen ment, de hát Vaillant mindig nyert, ugye… Mire Menu azt találta válaszolni, hogy nem ígér semmit, de megpróbálja. „Aki nem játszik az nem is nyer” – szól a mondás, és Alain Menu valóban játszott és nyert egy futamot a francia képregényhősnek. No de kezdjük az elején!
A tegnapi időmérő edzés után az első futamon Michelisz Norbert rajtolhatott a harmadik helyről, Wéber Gábor a hetedikről. Nem hiába táplált nagy reményeket a magyar szurkolótábor…
A remények és tulajdonképpen az első verseny kb. az első körig tartott, amikor is a következő események mentek végbe: Az eléggé hátulról rajtoló Michel Vaillant keveredett némi kakaskodásba Alexej Dudukálóval (aki azzal együtt, hogy idénre megtanult autót vezetni, láthatóan úgy érzi, hogy minden balhéban benne kell lennie), melynek eredményeként az orosz pilóta kicsit keresztbe csúszott, majd folytatta útját. De pár kanyar múlva saját hibájából a füvön találta magát. Iparkodott is visszafelé, nem nézett – ahogy mondani szokták – sem istent, sem embert, s azon mód, ahogy a rázókövön átugratott, telibe találta az éppen arra járó Wéber Gábor BMW-jét. Mindketten be is fejezték itt a versenyt.
Mind a Menu-Dudukalo, mind pedig a Dudukalo-Wéber esetet vizsgálják a sportfelügyelők.
Micheliszt még a rajtnál megelőzte Rob Huff, így az élen kialakult az állás, amit a leintésig tartottak a pilóták: Muller vezetett Tarquini, Huff és Michelisz előtt.
Menu-Vaillant kezdett felzárkózásba, szép sorban maga mögé utasította előbb Alberto Cerquit, aztán a helyi hőst (akit sajnos nem sokan jöttek el megnézni), Tiago Monteirót, végül pedig Tom Coronelen is túltette magát.
Amúgy a kisszámú helyi néző nagy örömére Monteiro látványos csatákat vívott a leintésig Cerquivel és Alex MacDowall-lel.
Egyéb említésre méltó esemény nemigen történt az első futam során, így a befutó a következőképpen alakult: Muller nyert Tarquini és Huff előtt, a privát értékelésben az egyébként a negyedik helyen befutó Michelisz győzött, mögöttük pontszerzők voltak még Menu, Coronel, Monteiro, Cerqui, Oriola, MacDowell. A visszatérő Ladával Thompson a 17. helyen ért célba.
A második futam sokkal kaotikusabbra sikeredett, mint ami egyáltalán elég lett volna ahhoz, hogy az első rendezettségét ellensúlyozza.
Igazán örömteli dolog volt, hogy Wéber és Dudukalo autóját is meg tudták szerelni, így Gábor felállhatott az őt a második futamra megillető negyedik rajthelyre. Sajnos azonban autója lefulladt a rajtnál, így csak a teljes mezőny távozása után tudott a többiek nyomába eredni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hátsó régió képes volt úgy kikerülni a Zengő álló BMW-jét, hogy sem annak sem egymásnak nem mentek neki.
Amúgy Oriola rajtolt a pole-ból, mellőle Menu, aki az első kanyarban faképnél hagyta az igen ifjú spanyolt, és gond nélkül vitte haza a győzelmet Michel Vaillant-nak, ahogy azt Coronelnek még pénteken megmondta. Megpróbálta, sikerült is.
A második kör volt érdekes a magyar csapat számára, ugyanis előrébb száguldó versenyzőjük, Michelisz keveredett csatába, és ennek következtében kissé elmért egy kanyart, lecsúszott a pályáról, és jó pár helyet veszítve tudott csak visszajönni. Innentől Michelisz élete egy nagy felzárkózás volt.
Rob Huff és Yvan Muller gyorsan túltette magát Monteirón, hogy mielőbb csatába bocsátkozhasson Tarquinivel. Ütötték-vágták egymást, ahol érték, meg is lett az eredménye végül: most Tarquini volt a szenvedő fél a lökdösődés végén, a nyolcadik körben a pálya szélén találta magát.
Cerqui különösen jól ment ezen a pályán, mindkét Chevrolet-t megelőzte, de Huff később visszavette a saját helyét. Próbálkozott ezzel Muller is, de Cerqui látta, hogy jön a francia, és úgy vágta rá az ajtót a célegyenesben, hogy csaknem lesodorták a táblás embereket a boxutca faláról. Később ugyan Muller mégis csak megelőzte az ifjú titánt, ám ezt a manővert még sokat fogják nekünk visszajátszani, azt hiszem.
A 11. kör végén a kockás zászló szép sorjában leintette Alain Menu Vaillant-t, Pepe Oriolát (Aki így a privát értékelést megnyerte, és élete legjobb eredményét érte el ezzel a második hellyel. Édesapja sírva fakadt a boxutcában.), Tom Coronelt, Rob Huffot, Yvan Mullert, Alberto Cerquit, Alex MacDowallt, Frantz Engstlert és Michelisz Norbertet. Michelisz sokáig a hetedik helyen autózott, jó tempóban, ám nem sokkal a verseny vége előtt műszaki hiba miatt lassulni kezdett, és a tízedik helyig csúszott vissza.
Michel Vaillant és csapata tehát rögtön első WTCC-beli hétvégéjét győzelemmel zárta, a Zengőnek felemás szereplés jutott osztályrészül, a hazai hős joggal hiányolta a közönséget, Cerqui villogtatta oroszlánkörmeit, Pepe Oriola pedig csupa jó szándékból megríkatta édesapját. Emlékezetes hétvége volt ez, kinek ezért, kinek azért. Régen látott már ilyent Európa, és ebben a szezonban már nem is fog…
Legközelebb csak július 22-én láthatunk futamot, Brazíliából.
Fotó: fiawtcc.com
Social Profiles