Úgy érzem, több ezer éve nem írtam blogot egy versenyhétvégéről. Nem láttam értelmét. Mivel azonban ez egy különleges hétvége volt, néhány látott-hallott-átélt reakcióból szemezgetek a három nap történéseiből. Időrendben…
Interjú előtt, Eric Neve-vel:
Eric: Újságíró vagy? Úgy értem: ebből élsz, vagy csak hobbi?
Én: Újságíró vagyok, de aki ma Magyarországon ebből meg tud élni, az tényleg tud valamit. Szóval hivatalosan újságíró vagyok, és emellett nyelvészeti kutatásokat végzek, most éppen a Jyväskyläi Egyetemen, Finnországban.
Eric: WOA!
Szombat ETCC időmérő edzés után:
A sajtóközpontból próbálok lejutni, de „az ellenállás hiábavaló”: fél Szerbia jön fölfelé. Egyszer csak valaki odakiabál (csak hallom, hogy Dusan Borkvic felesége az): Szia! Erre van a sajtóközpont?
Egyszer az életben valaki még nálam is jobban el van tévedve…
ETCC sajtótájékoztató:
Kérdés: Dusan, mi lesz most a Proteam szerződéssel?
Dusan: Kérdezd meg az ügyvédemet! Én tényleg nem tudom!
WTCC sajtótájékoztató, időmérő után:
Kérdés (Yvan Mullerhez): Milyen az autó így, 60 kg plusz súllyal?
Yvan: NEHÉZ!
WTCC sajtótájékoztató, időmérő után:
Kérdezik Yvan Mullert: mellete az utóda, Valente, aki egyre jobb eredményeket ér el, és hogyan látja most az ifjú francia pályafutását.
Valente (jobb lentről Yvan arcába hajol, mint egy kisgyerek): Igen, Yvan, mi a véleményed?
Muller tőle szokatlan bőbeszédűséggel dicséri honfitársát, elmondja, hogy milyen sokat fejlődött és milyen fényes jövő állhat előtte. Egyszer csak abbahagyja: Nem akarom tovább dicsérni nyilvánosan – mondja.
Valente (jól vállba veregeti): Köszi! 🙂
Személy szerint nagyon utálom, amikor szeles időben a paddockban a szél az arcomba fújja a zászlókat. Yvan Muller nagyobbik lánya sétál kistestvérével a karján. Minden zászlóba belegyalogolnak, a kicsi úgy élvezi, mint talán még soha senki…
Sajtós reggeli Francois Riberióval. Minden kérdésünkre úgy kezdi a választ: „Te most komolyan elhiszed, hogy … ?” Pl.: Hogy Thompsonnak a foga fájt vagy Rydellnek tényleg ennyi ideje pajzsmirigygyulladása van… De a legjobb: „Amikor a versenyzők leülnek aláírni, mindenki kap egy ilyen stóc (mutatja) aláíró kártyát. Addig nem állhat fel, amíg az el nem fogy. Ellenkező esetben velem gyűlik meg a baja személyesen, ezt garantálom neked!”
Yvan Muller rossz helyre állt a rajtrácson az első felvezető kör után. A verseny után Alex (a Eurosport riportere): Yvan, mi történt?
Yvan: Nem tudom!
Neil Hudson (Touring Car Times, újságíró) a sajtóközpontban ezt hallva: „****!”
Saját személyes reakcióm a hétvégére:
2008 óta járok WTCC-re tudósítani. Soha az életben sajtós szempontból ennyire jól szervezett hétvégével, a sajtósokra odafigyelő, azok munkáját támogató sajtófőnökökkel (helyi és a WTCC-é), ingyen WI-FI-vel, minden problémára megoldást találni igyekvő hozzáállással, külön fotósávval az aláírás osztásnál, ahol lehetett fényképezni rendesen soha nem találkoztam eddig. Tény, hogy a biztonsági őrök egy jelentős része továbbra is majdnem beszél csak magyarul, és lépten-nyomon belekötnek az emberbe. De mindezeket leszámítva – legalábbis sajtós szempontból – életem hétvégéjén vagyok túl! Külön köszönet érte!
Magyar Szilvia
Social Profiles